35: Can you feel my heartbeat ?

35.fejezet
Can you feel my heartbeat?



Egyetleneim meghoztam a kövi fejit ! Sajnálom, hogy ennyit húztam az időt, de kicsit megakadtam ezzel az összekötő fejivel kapcsolatban. Köszönöm a 6 kommentet azoknak akik írták :) Ez volt a legtöbb amit valaha kaptam, nagyon hálás vagyok*.*




- Ez lesz az igazi Kristen –állapította meg Sadie. Ez volt az ötödik ruha amit az elmúlt fél órában felpróbáltam , és az egyetlen amelyikben kinéztem valahogy. Az utóbbi napokban teljesen magam alatt voltam ,mert furdalt a lelkiismeret Kevin miatt. Amikor elsétált nem is jutott el igazán a tudatomig , hogy mit tettem vele. Sajnos volt rá elég időm , hogy átgondoljam. Kegyetlen és önző módon kihasználtam . Ez annyira nem vall rám . Bár megkapom érte a büntetésem semmi kétség. Mocsok egy dolog a rossz lelkiismeret, este nem hagy aludni . Jobb esetben…nos a rosszabban pedig rémálmain vannak, mindenféle hülyeségről. Képes vagyok elviselni egyenlőre, az alvás luxus, egy darabig megvagyok nélküle. Nem sírok, nem próbálok bocsánatot kérni, nem szabadkozom többé arra hivatkozva , hogy milyen okai voltak annak amiért ezt kellett művelnem , mert most már jól tudom nem változtatna semmin. Ami megtörtént az megtörtént. És tudom , hogy a piszkos lapot nem téphetem ki csak úgy a füzetemből , de azt megtehetem , hogy továbblapozok és én ezt fogom tenni. Nincs más kiút. Egyszerűen csak megpróbálom elfelejteni , hogy valaha is ilyesmire vetemedtem. Az egyetlen mentségem az lenne , hogy piszkosul szerelmes vagyok. Igen nem rejtegetem ezt a borzasztó tényt tovább magam elől sem. Igent kellett volna mondanom Robnak..talán, de az ellenkezne az elveimmel. Megfogadtam magamnak ugyanis , hogy soha nem megyek férjhez. A házasság intézménye szerintem csak egy értéktelen papírdarab ami elront mindent. Persze ez nem a valós ok, csupán a kifogás.
Mi a valós ok ?
Nos ezt még nehezebben tudom beismerni magamnak. Amikor elkezdtünk Robbal járni nem fűztem hozzá nagy reményeket. Tudtam , hogy előbb utóbb úgyis megcsal vagy megun , egyszerűen nem is akartam másban hinni. Csak makacsul hittem a magam igazát. De aztán teltek és múltak a hetek és a szemében nem hogy csillapodni hanem egyre jobban és jobban lobogni láttam azt a bizonyos lángot. A szerelem lángját. Nem kellett sok időn amire én is visszavonhatatlanul belegabalyodtam. Annyira hihetetlen , az emberek azt tartják a legkülönlegesebb érzésnek amikor két ember elő látásra egymásba szeret. Én is úgy hittem , hogy az a valós és megrendíthetetlen szerelem aminek egyszer a részese kívántam lenni. Most vitatkoznék ezzel. Hiszen Robot eleinte gyűlöltem és a hátam közepére kívántam és aztán hirtelen a világom középpontjába helyeztem és istenítettem. Nem sokkal összetettebb és csodásabb dolog valakibe úgy belezúgni hogy előtte a pokolba kívántad? Nem elképesztő hogy azért a mosolyáért olvad el a szíved úgy, mint a vaj a forró pirítóson , amelytől azelőtt a falra másztál? Vagy hogy azon a viccén nevetsz könnyes szemmel , amit azelőtt tök bénának tituláltál?
Én úgy gondolom , hogy de , bár lehet , hogy kissé elfogult vagyok a témával kapcsolatban.
Most , hogy nem vagyunk együtt pedig túl nagy esély van rá , hogy a tűz egyszerűen csak elalszik, utána pedig csak a szürke hamu emlékeztet arra , hogy valaha átéltünk olyan csodás dolgokat amiket más csak a filmekben lát.
De ha akarjuk ha nem összeköt minket egy láthatatlan kötelék életünk végéig. Hogy miért ?
Mert drága barátainktól megkaptuk a keresztszülői címet Persze ez most már nem jár akkora jelentőséggel mint tíz-húsz évvel ezelőtt de még mindig súlya van. Születésnapokon , karácsonykor, hálaadáskor meg kell jelenünk mint egy ,,pár”. Még akkor is ha arra más oldalára visz minket a sors.

Jesszum le kéne állnom lassan átmegyek Ghandiba !-csattantam fel magamban

-Szóval szerinted okés lesz ez a ruha , elég tanúnak való?

-Tutira szívem !

-Annyira nem érzem magam benne önmagamnak !

- Azért mert nem is vagy önmagad . Tudod néha úgy érzem mintha Casperrel beszélgetnék .Mi a baj Kevinen gondolkozol ? Vagy Robon ?

Jellemző mindig telibe talál. Néha komolyan elgondolkodom rajta , hogy tud e olvasni az emberek gondolataiban.

-Igen , főleg rajtunk és van itt még más is . amiben lehet , hogy tudnál segíteni.

-Kivele !

-Előbb lehámozom magamról ezt a ruhakölteményt és azután kitálalok . Ja és jobb ha leülsz hozzá.


Sadie kerített egy esküvői magazint és kényelembe helyezte magát .

-Nos , hallgatlak !

-Renben , rendben. De ígérd meg , hogy nem ítélkezel!

-Kristen azt hiszem egy hogy egy 20 éves szőke akinek egy bébi van a pocakjában nem ítélkezhet mások felett, és különben sem szokásom.

-Tudom, csak ez annyira nehéz. Szóval emlékszel Alex szülinapi buliján amikor feljöttél és egy lepedőbe burkolózva találtál ott ?

-Igen elég zavartnak tűntél.

-Nem hiába . Öhmm én lefeküdtem egy olyan emberrel akinek nem láttam az arcát, sőt a teste többi részét sem.

-Tessék-nyílt el meglepődötten Sadie ajkai és a kezében tartott katalógus a földre pottyant.-Én nem ítéllek el , de hogy hogy nem láttad azt az embert.

-Sötét volt a hotelszobában, fel akartam kapcsolni a világítást és akkor elkapott és a falnak nyomott. Fogalmam sem volt hogy mit akar de aztán végülis rátért a lényegre , én meg annyira el voltam kenődve , szóval hagytam magam. Hatalmas felelőtlenség így visszagondolva de megtörtént ez van.

-Nem vagy semmi …És nem akarod kideríteni , hogy ki volt az ?

-Dehogynem. Bár lehet , hogy jobb lenne ha meghagynám szép és titokzatos emléknek. Hátha kiderül, hogy egy ötvenes kopaszodó karbantartóval henteregtem.

-Nem hiszem-nevetett Sadie. Ölteted sincs , hogy ki lehetett?

-Robra tippeltem eleinte , de aztán Alex azt mondta , hogy ő egész idő alatt lent vedelt. Hiszek neki , nem verne át….Te is láttad , hogy ott volt ?

-Nem sajnálom , én mással voltam elfoglalva. De szerintem Alex nem menne bele ilyen hülye játékba.

-Igazad lehet …de akkor , hogy nyomozzam ki? Még egy nyomorult nyom sincs amin elindulhatnék .

-De van !! Két hét múlva hozza a próbavacsorára fotós a képeket és a videókat amik a bulin készültek , onnét megtudhatod , hogy valóban Rob volt e .

-Két hét…addig fel akasztom magam!

-Nyugi úgy elröppen , hogy észre sem veszed!-bíztatott Sadie
-Úristen két hét múlva feleség leszel!!
-Úgyám…nekem több okom van aggodalomra mint neked!




2 hét múlva



-Van fogalmad róla , hogy mennyi az idő ? Hol a fészkes fenébe vagy Kristen ?-kért számon Sadie

-Nyugalom és sajnálom csak nem gondoltam , hogy a próbavacsorára is kéne valami gönc

-Drágám Hollywood egyik legkeresettebb színésznője vagy . Ne hamukálj már nekem , hogy nincs egy valamirevaló göncöd sem .

-Pedig nincs becsszó !

-Vedd fel azt a fekete-fehér csíkos minit amiben egyszer a Tv-ben szerepeltél
-Nem gázos, hiszen volt már rajtam ?

-Jesszum, tényleg nem ismerek rád Kris, húzd fel azt a ruhát és indulj el. 10 perced van hogy ideérj különben….- hagyta befejezetlenül és letette

- Kifested a lábujjkörmöm rózsaszínre ?-vihogtam magamban , kár hogy ezt már nem halotta a barátnőm


Pont időben értem oda , épp szolgálták fel az ételeket. Sohasem értettem, hogy minek elpróbálni az esküvőt és a vacsorát. Nem túl eredeti másnap megismételni ugyanazt.

Természetesen Rob mellett kellett egész vacsora alatt ülnöm. Nem szóltunk egymáshoz , én inkább Sadievel társalogtam ő pedig Alexxel. Nem volt köztünk feszültség és utálatot sem lehetett érezni., de a fecsegéshez még nem voltak elég simák köztünk a dolgok.
A vacsora után letámadtam Sadie-t a képek és a videók miatt. Ő a kezembe nyomta őket és egyedül hagyott menyasszonyi teendőkre hivatkozván.
A képekkel nem mentem túl sokra , ugyan volt rajtunk egy Robhoz hasonló alak de az álarc miatt nem lehetett tisztán kivenni az arcát. Volt még egy kicsi memóriakártya amin videók voltak. Bedugtam a telefonomba , hogy megtekinthessem a tratalmát.
22:10 Rob egy asztalnál a hajába túrva iszogat. Hiába volt az arca eltakarva a mozdulatait nem tagadhatja le …..felismerném ezer közül is Nem áltathattam tovább magam.Francba nem ő volt !
De akkor ki lehetett ? Nem , nem és nem-dühöngtem magamban, mikor hirtelen egy kéz a vállamra simult

-Idegesnek látszol-mormolta fülembe Rob

- Megijesztettél-fordultam vele szembe , de kár volt mert gyönyörű szemeibe nézve elfelejtettem hogy is kell szavakat a számmal formálni.

- Sápadt vagy ! Tessék hoztam neked egy italt !
- Kösz!
- Mi abaj , ne is tagadd , látom rajtad , hogy van valami.

-Hihetelen nagy baromságot csináltam Alex szülinapján

-Lehet , hogy csak ebben a pillanatban tűnik hülyeségnek , nem gondolod .?-
mosolyodott el
-Nem ez tényleg hiba volt. Úgy ahogy annyi minden más , amit az elmúlt hónapokban felhalmoztam.

-Elmeséled? Meghallgatlak ha szeretnéd …

-Nem értelek Rob ! Egyszer ott hagysz, aztán kedves vagy, utána megszégyenítesz és most megint hozod a kisangyalt. Mit akarsz tőlem ?

-Azt hiszem elég világosan megfogalmaztam , hogy mit szeretnék amikor azt kértem gyere hozzám feleségül.

-Igaz. Még mindig ugyanazt akarod ?-kérdeztem komolyan és reménykedve

-Magam sem tudom. –sütötte le szemeit-Lehet , hogy belefáradtam abba , hogy utánad fussak Kris. Teperj egy kicsit most te is értem

-És ha nem akarom ?

-A te szíved joga –mondta és hátat fordított nekem.
Azt hittem elmegy de az utolsó pillanatban , visszalépett és magához szorított.

- Egyébként tudom, hogy köztünk még koránt sincs semminek sem vége !-Megcsókolnálak most azonnal, de akkor csak még jobban hiányoznék ,. és tudom , hogy már most is belepusztulsz a nélkülözésembe .
-Csak szeretnéd-néztem vele farkasszemet.

- Letagadhatod a száddal, de a szemed úgy is mást mondd .-szólt és elengedett- Jó éjt Miss Stew holnap az esküvőn látjuk egymást


Légyszi egypár komit írjatok*.*