40. Behálózva

40.

Behálózva

Tádááám ! Komikat köszönöm, kis buksitokat puszilom. Függővég sikerült, remélem ha este olvassátok, nem hozok álmatlan éjszakákat , vagy inkább azt hogy igen*ördögifej* Sok komi=hamar hozom :)

Tsók♥

Apró vízcseppek peregtek végig a limuzin sötét ablakán. Zavartan kifelé bámultam, hogy ne keljen a mellettem terpeszkedő ambiciózus kishölgy csábítási produkcióját szemlélnem. Fura, hogy fel sem tűnt , hogy rám akar mászni egészen addig ameddig oda nem tipegett hozzám, hogy eljöhet e velem. Egyértelmű volt , hogy mit akar. Angol vagyok, nem pedig hülye. Szegény Kris meg csak ott állt és végignézte , hogy lépek le kettesben egy vörös bombázóval pár hétre.

Régebben azért jobb voltam az ilyesmiben, egyből levettem ha valamelyik cica ki akarja vetni rám a hálóját, De talán akkoriban jobban figyeltem egy jó kis egyéjszakás kaland reményében. Viszont amióta Krissel közelebb kerültünk egymáshoz, szóval körülbelül egy éve , már hidegen hagynak mások, és ez most nem az a szokásos rizsa amit minden nőnél bedobok. A volt barátnőimnél szégyen, nem szégyen, be kell vallanom eszembe jutott párszor a félrelépés ötlete, és elég sokszor meg is tettem. Ezt így utólag bánom de hogy magyarázzam meg? Nem azzal volt a baj , hogy nem tudtam szeretni az exeimet, hanem az , hogy egyszerre több imádata is ment. De ha az életemnek nem lett volna egy ,, sötét” korszaka akkor most nem érezhetném, hogy tisztességesebb ember lettem.

-És Robert , mondd csak , te és Kristen együtt vagytok a valóságban?-törte meg az elmélkedésem Barbara . –Sajnálom, nem akarok vájkálni a magánéletedben, csupán a mi kis hazánkba is eljutnak a hírek , de elég kesze-kuszák. Egyszer arról, hogy terhes, aztán , hogy szakítottatok.

-Sajnálom, de ha akarnék sem beszélhetnék erről, köt a szerződésem-zártam le udvariasan

-Rettentő hőség van itt-szabadította ki magát a blézeréből. Mondanom sem kell alatta mennyire szexi ruha lapult. Ha még nem engedett volna elég betekintést a dekoltázsa mélységét illetően most megtette. Olyan volt mint egy feneketlen bödön.-Pezsgőt ?-nyújott nekem át egy poharat.

-Köszönöm-mondtam de ekkor már tele volt a hócipőm a tetszelgéssel, megpróbáltam kivédeni minden közeledését , és arra a pillanatra koncentráltam , amikor megpróbál megcsókolni hogy időben közbeléphessek.

De nem történt semmi. Elszürcsölte a pezsgőjét aztán hátradőlt a kényelmes bőrülésben. A táskájából előmatatta a mobilját és szórakozottan pötyögött bele. Nem is próbált társalogni többé, nagy örömömre.

Mikor odaértünk a reptérre illedelmesen megköszönte a fuvart és csupán annyit fűzött hozzá, hogy találkozunk a forgatáson. Szaruléreztem magam , amiért a radarjaim ennyire átvertek. De az igaz, hogy nem voltam vele bunkó szóval nincs okom aggodalomra.

A repülőút szörnyen hosszú volt és fárasztó. Az időt nagyrészt olvasással, zenehallgatással töltöttem. El is aludtam , mivel a kapitány monoton köszöntésére ébredtem.

Fejembe húztam a kapucnim és felvettem a napszemüvegemet. Reménykedtem benne , hogy nem ütközök rajongókba mivel most tényleg semmi kedvem ahhoz , hogy autogramm osztogatásba kezdjek.

Naná, hogy rám találtak . A reptér bejáratánál várakoztak, voltak talán százan is. Őrültek ezek a tinik, ha megismernének igazából, egészen biztosan nem plakátolnák ki velem a szobájukat és nem ábrándoznának rólam. De hát ha nekik ez kell. Eldöntöttem, hogy ameddig itt tartózkodok nem adok egyetlen autogrammot sem, ennyit talán én is kívánhatok, egyetlen egyszer.

Magyarország nagyon különleges hely, mármint aszerint amennyit a 20 perces hotel felé kocsikázás alatt sikerült levonnom. Az eső itt is esett mint New yorkban , de sokkal hidegebb és nyirkosabb volt az idő. Elmélázva bámultan az ablakon beszűrődő fénycsóvákat , hogy festik narancssárgára a városképet. Olyan volt mint bármelyik más kisebb főváros, rohanó, csillogó, rejtélyes.

A hotelnél várt rám a producer, a kezembe nyomott egy papírost és a szobakulcsot. Mondta , hogy ő már mindent elrendezett, bejelentett, most menjek aludjak egyet, és holnap találkozunk a papíron megtalálok minden infót. Nem kellett kétszer mondani, fogtam a csomagokat és felvánszorogtam a szobába –akarom mondani lakosztályomba. Persze mi mást kapnék én a faszacsávó? Bezzeg ha tudnák hogy én egy rongyos matracon is képes lennék bealudni ! Azért meg kell hagyni puccos egy szoba volt, biztos ez az elnöki lakosztály ,bevallom rosszabbra számítottam Kristent természetesen nem tudtam, felhívni az időeltolódás miatt, kénytelen voltam holnapig várni. Nem is bajlódtam a csomagjaim pakolásával , csak lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba.

Szokásos hangra ébredtem , szinte már abban a tudatban voltam , hogy otthon vagyok. A kocsizaj az amit ma már nem tudnék nélkülözni az életemből. Valakinek a madárcsicsergés, nekem pedig ez . Rendeltem magamnak egy kis rántottát meg szalonnát teával, amit a szobámban fogyasztottam el. Utána kipakoltam a táskámat , és neki álltam a napi és heti rendem tanulmányozásának Ma a terepszemle volt tervbe véve.

A rendező jött el értem , először megmutogatta nekem út közben a nevezetességeket, és felajánlotta ha közelebbről meg szeretném ismerni valamelyiket akkor megpróbál feltűnés nélkül eljuttatni oda.

Háromkor megpróbáltam ismét felhívni Kristent de nem volt bekapcsolva mobilja. Utáltam , hogy pont most teszi velem ezt. Egyedül éreztem magam itt hiába vett körül annyi ember. Legszívesebben azonnal hazatepertem volna, de nem lehetett.

A nap legvégén a összehozták egybe a szereplőgárdát és összeültünk egy traccspartira.

Barbara is ott volt, de egész idő alatt rám sem pillantott. Nem a férfias hiúságomat zavarta , hogy figyelemre sem méltatott , hanem az emberi gerincességem. Tudtam , hogy megbántottam , összeszedtem magam és oda mentem hozzá.

- Szia Barbara, Hogy vagy ?

- Köszi jól .

- Megbántottalak valamivel ?- szegeztem neki a kérdést , felesleges további tiszteletkör lefutása nélkül.

-Nem.-jelentette ki szűkszavúan , de közben lerítt róla , hogy igazából az ellenkezőjét érzi

-De igen . Sajnálom, nem akartam ekkora hülye lenni csak azt hittem…

- Hogy egy ostoba cicababa vagyok aki megpróbál rámászni a híres szupersztárra?

-Sajnálom.

- Jó tudod mit , semmi gond. Végülis bocsánatot kértél , észrevetted magad, szóval spongyát rá. Amúgy sem vagyok haragtartó típus-mosolyodott el

-Akkor meghívhatlak majd egyszer egy békülő kávéra?

-Majd egyszer bólintott rá amolyan-mindketten tudjuk , hogy nem lesz abból semmi-módon.

***

A nap megkönnyebbültséggel zárult . Elégedetten vonultam vissza a lakosztályomba egy laktató vacsora után. Fürdéshez készülődve , egy szál alsóban a csengő zajára lettem figyelmes.

Nem is gondolkodtam csak felkaptam egy felsőt majd az ajtóhoz siettem.

Meglepetés várt rám.

Barbara a kezében két kávéval.

-Szia Rob ! Megzavartalak , bocsi, Én csak tudom, hogy délután meg én voltam a hülye, hogy nemnek értendő igent mondtam a kávéra szóval most hadd tegyem jóvá.

-Rendben , gyere be –invitáltam beljebb

-Szép lakosztály!

- Foglalj helyet..- fordultam neki háttal , hogy kerítsek magamra valami alsót , de ekkor éreztem , ahogy kezeivel hátulról átkarol. Megállt a légzésem.

-Mi a fenét csinálsz ?-szakítottam magam ki a szorításából

-Ne próbálj színészkedni, pontosan erre ment ki a játék! Előadod a bunkót, utána meg behízelged magad, ismerem a módszered. Igazad van elakarlak csábítani És nem érdekel , ha csak egy éjszaka lesz, kívánlak !-mondta és ledobta magáról a kabátját ami alatt csupán fehérneműt viselt.

-Öltözz fel és tűnj el most !-sziszegtem

- Addig nem amíg meg nem kapom amit akarok!-szórt szemével villámokat felém

Majd férfiéhoz hasonló erővel az ágyra döntött és rám ugrott. Vörös száját az enyémre tapasztotta . Behatolni vágyó nyelvének természetesen ellenálltam a szám összeszorításával. Majd utána mikor végre sikerült összeszednem magam, könnyedén leemeltem testemről. Tíz körömmel kapaszkodott mint valami vadmacska

- Fejezd be! –fújtattam mikor újra és újra visszakapaszkodott rám

Meg sem hallotta amit mondtam tovább tapadt és csókolgatott, karmolászott.

Kopogtattak az ajtón, de mivel kínos helyzetben , nem tudtam válaszolni .Ekkor jutott eszembe , hogy az ajtó nincs kulcsra zárva …a kilincs lassan lenyomódott………