Szavazzunk Magyarországra !!!!!

A szavazás ezen a címen érhető el:
http://tweeter.faxo.com/Twilight_Eclipse_World


Egy kis segítség az Eclipses kép alatt nyomd meg az I AM HUMAN gombot majd írd be az ellenőrző kódot. Ezután görgesd le a zászlókhoz és szavazz Magyarországra. Húsz percenkét lehet szavazni. Gyerünkk!!! Mutassuk meg hogy mi vagyunk a jobbak!!!

Hogy is van ez a Robsten dolog. 6.fej

Hogy is van ez a Robsten dolog ?

6.fejezet

Barátok

Álmomban sem gondoltam volna hogy az igencsak meglepő reggelem után jobbra fordulnak a dolgok. Rob mamája rendkívül kedves volt velem ahhoz képest… Najó elvégre felnőttek vagyunk . Szóval Mrs.Pattinson és én alaposan elbeszélgettünk egymással, amíg leküldte fiát a boltba egy kis kajáért. Rob nem lelkesedett túlságosan az ötletért ,de a mama szava szent.

-Kristen ugye tudod,hogy a fiam érzései komolyak irántad. Ugyan én se hiszem el hogy ez nála lehetséges ,de hidd el nekem most ez egészen úgy fest- kezdte

Erre nem tudtam mit válaszolni, csak bambán ültem az asztalnál, és kortyoltam a kávémat.

-Csak azt akartam ezzel mondani vagyis inkább kérdezni hogy nálad mi a helyzet-tért végül rá a lényegre.

Kellett néhány perc amíg össze szedem ezzel a dologgal kapcsolatban az érzéseimet. Egyrészről annyira odavoltam Robertért de másrészről mindig is bennem volt vele szemben a bizonytalanság. Egyszerűen nem tudtam simán elfelejteni a múltját.

-Nos, biztosíthatom Mrs Stewart, hogy az én érzéseim is komolyak.

- Ennek őszintém örülök- örvendezett, majd átnyúlt az asztalon és megsimogatta a kézfejemet.

Eleresztettem felé a legédesebb mosolyomat, mert szörnyen zavarban voltam. Utáltam az ennyire bensőséges beszélgetéseket. Anyámmal amikor csak lehetett el is kerültem őket. De hogy mondjam meg ennek a nőnek, a pasim anyjának, hogy kiráz az efféle megnyilvánulásoktól a hideg.

Nagy szerencsémre betoppant az örökös megmentőm.

- Hoztam croissant, még jó meleg!- jelentette Rob fülig érő szájjal.

-Akkor én hozok tányérakat!- húztam el a kezem a kínos kötelékből.

A reggel a körülményekhez képest gyorsan lezajlott. A mama délben távozott körünkből, üzleti okokra hivatkozva. Bevallom cseppet sem bántam hogy lelépett,mert én egész reggel újra azt vártam hogy kettesben maradhassunk Robbal.

-Szerintem tetszettem anyukádnak?- érdeklődtem míg elmostam a piszkos edényeket.

-Áhh, szóval nem is nekem akarsz tetszeni-mondta Rob és könnyeden megfordítva felpakolt a pultra aztán hevesen csókolni kezdett .

-Hééé, ez rosszat jelent!-toltam el

-Hogy megcsókollak?-ámélkodott

-Igen,ez az jelzi hogy tereled a témát. Szóval nem tetszettem neki- hisztiztem

- Nézd Kristen!-szólt és közre fogta az arcom kezeivel. Nem volt még rá alkalmam hogy kibeszéljünk téged- vigyorgott. De ha esetleg nem tetszenél neki ,aminek elég kicsi a valószínűsége-mondta és végigsimította az arcom-, az sem érdekelne . Mert nekem te kellesz . Oké?

-Oké- sóhajtottam fel,és hatalmas csókot leheltem ajkára, kezdtünk belemelegedni amikor megcsörrent Rob mobilja.

Ránézett a kijelzőre.

-Bocs ezt muszáj felvennem!

-Oké- csak nyugodtan

-Sziaa! Teljesen igaz.. régen beszéltünk már. Persze .Ma?? Nem tudom hogy ráérek e-pillantott rám. Oké este 7 kor. Megpróbálom . Hamarosan. Sziaa.

-Az egyik barátom volt –mondta Rob. És arra kért találkozzunk ma este ,de én meg te ….szóval lemondom inkább.

-Dehogyis, nehogy lemondd nekem. Nyugodtan menj, a barátok fontosak. Lehet hogy nekem is rá kellene néznem a sajátjaimra- mosolyogtam. És anya is tutira nyugtalan már,csak egy cetlit hagytam.

-De Kris tudnod kell valamit..

-Héj! Csak érezd jól magad. De azért ne nagyon . Na megyek is majd hívj.Puszit nyomtam az arcára és elmentem.

Hazaérve anya természetesen mindenről kifaggatott,persze azért nem mindenbe avattam be . De legalább most tiszta lappal játszhatok. Végre talán boldog lehetek.. annyira amennyire már réges-régen nem voltam.

Viszont ameddig kialakítottam életem ezen részét addig a legjobb barátnőmet Sadie-t teljesen elhanyagoltam.

Mit kell tudni Sadie-ről? Ő egy bájos ,rendkívül elbűvölő lány. Akkor ismerkedtünk meg amikor 8.után magántanuló lettem. Ő is színésznő egy napi sorozatban játszik. Na szóval egyszer egy napon vizsgáztunk, én semmire nem emlékeztem annyira stresszes voltam.és akkor ő odajött hozzám egy tök ismeretlenhez és lelket öntött belém. A vizsgám remekül sikerült,hálából meghívtam egy kávéra. Amit még egy és még egy követett, jóba lettünk ,néhány hónapra rá pedig elválaszthatatlanok voltunk. És még most is.

Bepötyögtem a számát és hívtam.

-Sziaa,itt Kristen!

-Sziaa,kislány,de rég hallottam a hangod. De hát elnézve a Twilight fanokat sietni kell azzal a következő filmmel nemde?- vihogott a telefonba

Sadie-nek megvolt az a képessége hogy a világ legszomorúbb emberét is képes volt felvidítani. De én nem voltam szomorú szóval csak dobott a hangulatomon.

- Rengeteg mesélnivalóm van Sadie! Nem futhatnánk össze ma este?-kérdeztem

-Tudod hogy rád mindig van időm. Fél 8 a Black Hole-ban?

-Oké. Akkor ott.Sziaa

-Puszi.

A találkozás rég nem látott érzelmeket hozott ki belőlem .Szinte Sadie nyakába ugrottam amikor találkoztunk. Semmit sem változott . Búzaszőke haja épp úgy omlott vállára, és világoskék szemei pont olyan gyerekesen ragyogtak. Most is épp olyan vékony és kecses volt mint fél évvel ezelött.

Kerestünk egy csendes sarkot a bárban és leültünk beszélgetni.

-Stew te teljesen ragyogsz! Mi ütött beléd. Eddig a leghevesebb érzelmed egy erőltetett mosoly volt – poénkodott

-Igazából..

-Pasi van a dologban mi??- vágott bele

- Ami azt illeti igen..

- Egyből tudtam. Le se tudnád tagadni

- De figyelj ezt senkinek sem mondhatod el !Oké?

-Uff csak nem az olasz maffiavezér Kris?

Megvető pillantást vetettem rá.

-Najó oké megígérem ,a sírig őrzőm a titkod. Cserkész becsszó.

-Nem is voltál cserkész-vágtam vissza

Az égnek emelte a szemét.

-Szóval ki az??

-Háttt…..-haboztam

-Stew ne őrjíts meg!

- Robert.

-Hogy ki ? Mármint Pattinson?

-Ahha

-De hát vele csak kamuból jársz hogy jobban menjen a film nem? És különben is azt mondtad idézem,,egy seggfej és előbb hagynád hogy megharapjon egy veszett kutya minthogy vele járj".

- Úgy volt de megváltoztak a dolgok . Nagyon - vallottam be

- Uram atyám. Hiszen ő a világ legnagyobb nőcsábásza Kristen. Hol hagytad az eszed kislány-hitetlenkedett

Várt néhány másodpercet majd folytatta.

- Na jó igazából meg tudlak érteni, biztos hiányzott az izgalom az életedből. És annyira helyes- mondta vigyorogva

-Tudom- mondtam és együtt nevettünk.

A másik jó dolog Sadie-ben az volt hogy képes volt bármit elfogadni. Még azt is mosollyal nyugtázta volna ha azt mondom hogy a csajokat szeretem. Természetesen minden apró részletet el kellett neki mesélnem Robbal kapcsolatban. Még a háloszobában történteket is. Persze inkább neki mesélem el mint anyámnak.

-Ez csúcs –mondta mikor befejeztem mindent. Ezek szerint akkor van mire felvágnia

-Sadie kérlek ezt ne-sóhajtottam

-Oké akkor nem beszélünk többet a szexuális életedről-incselkedett

-És mi van ….Uram atyám…-érzetem ahogy elkerekedik a szemem és eltátom a szám.

-Kris mi van veled? Olyan fehér vagy mint a fal.

- Robot egy szőke cicababa ölelgeti a pultnál.

-Uhh-szisszent fel Sadie. Hé biztos csak egy rajongó.

-De szinte flörtöl vele.!!Nem hiszem el. Tudhattam volna, hogy nem bír megváltozni. Nézd most meg sugdolózik a fülébe. És még volt pofája megkérdezni hogy elmehet e. Jól átvágott szemrebbenés nélkül.

- Figyelj Kris. Lehet hogy félreérted. Lehet hogy ismeri menj oda hozzá . Az lesz a legjobb.

- Áhh…oké. Mindjárt felrobbanok a méregtől.-préseltem ki a fogam között.

-Csak mosolyogj. Ne mutasd ki hogy féltékeny vagy- tanácsolta

-Kössz- szóltam és eligazgattam magamon a pólót amit viseltem. És akaratlanul is össze hasonlítottam magamat azzal a lánnyal. Az ő szőke haja tökéletesen omlott bronzbarna vállaira, az enyém valószínűleg csupa kóc mint amilyen szokott lenni. Ő egy gyönyörű tunikát viselt latex nadrággal, én meg egy kinyútott pólót meg egy kopott farmert. Többször is átfutott az agyamon hogy nem kéne odamennem ,de túlságosan nagy volt bennem a düh.

Odaslisszoltam a pulthoz és kértem egy koktélt.És úgy tettem mintha nem venném őket észre. Kíváncsi voltam mit reagál Rob.

Meglepődésémre a hátam mögé lopakodott és a hajamba csókolt.

-Sziaa….Miss Stew- suttogta a fülembe

Én meglepődést színlelve megfordultam.

-Nahát Rob te hogy kerülsz ide?

Ez a legjobb barátom kedvenc helye.

-Akárcsak az enyémé.

Rám villantotta csibészes mosolyát. Ha már itt vagy had mutassam be neked.

A szívemről egy fél mázsás kő gördült le, de ugyanakkor nagyon szégyelltem magam amiért nem bíztam Robban.

-Beki gyere ide egy kicsit-szólt oda a szőke csinibabának meglepetésemre.

Miss Álomlány pedig odatipegett hozzánk.

-Nahát Kristen! Nagyon örülök . Robert már annyit áradozott rólad. Oh bocsi még be sem mutatkoztam . Rebeca Valdorf. De csak szólíts Bekinek.

Minden kedvessége ellenére nem tudtam megbékélni Rebecával. Annyira mesterkéltnek tűnt a mosolya és a szavai. De ha ő Rob barátja hát jó el kell fogadnom.Úgysem fogunk sokat találkozni.

- Nagyon örülök Beki!-mondtam és adtam neki két puszit.

-Tudom hogy a legtöbb férfi legjobb barátja férfi Kris.- fordult hozzám oda Rob. Ezt akartam elmondani, de olyan gyorsan leléptél.

-Áhh, semmi baj csak egy kicsit meglepődtem-mentegettem magam, mintha nem is érdekelne.

-A legtöbben egy hímnemű lényre számítanak-kuncogott Beki. De hidd el Rob barátai közt akadnak olyanok bőven.

-Igen és ők is itt vannak ,gyere bemutatlak nekik is –mondta Robert és átkarolta a derekamat.

Ismét nagy kő esett le a szívemről ,amikor megtudtam hogy nem csak kettesben voltak.

-Oké,de itt van a barátnőm Sadie. Nem akarom egyedül hagyni.

-Ne viccelj szólj neki is.

-Oké –szóltam és elindultam megkeresni Sadiet.

Az este sok meglepetést tartogatott. Megismertem Rob másik legjobb barátját aki szerencsére hímnemű. Alexnek hívják, és azt hiszem tetszik neki Sadie és szerintem Sadienek is Alex. Legalább is erre onnét következtetek hogy együtt léptek le az este. Rebecának elég korán haza kellett mennie, szerencsére. Rob ,két haverja és én fél egyig maradtunk . Rengeteg dolgot megtudtam Robról ,hogy miket csinált tini korában satöbbi. Rendkívül szórakoztató történetek voltak.

Hajnalban hazavitt az én hercegem .Én pedig felhívtam őt magamhoz. Jó herceghez méltóan nem tiltakozott. Vak sötétben botorkáltunk fel a szobámba , mivel anyát nem akartam felébreszteni. Bezuttyantunk az ágyba és szorosan magához húzott..

- Meglepődtél hogy Beki az egyik legjobb barátom?- kérdezte halkan

-Igen, nagyon-vallottam be. Egy kicsit féltékeny is voltam

-Féltékeny, de hát miért-csodálkoztott

-Mert ő annyira csinos,én pedig nem.

- Ne viccelődj Stew.

-Ez az igazság, ő annyira tökéletes. –mondtam és arcomat a pólójába temettem. Annyira kellemes illata volt. Mélyet szippantottam.

Ő csak a fejem búbját simogtava kacagott.

-Kritsen te még egy melegítőben is százor csinosabb vagy mint ő kisestélyiben.

-De- kezdtem volna vele vitatkozni, de forró ajkai hatalmukba kerítették az enyémet.

A reggel ismét azt ő karjaiban ért. És ez engem ismét boldoggá tett. Nem volt jobb annál a világon mint egy napfényes reggelem magamhoz szorítani őt és beszívni édes illatát. Éreztem testén hogy már ébren van,de nem akart mozogni nehogy felébresszen. Megtámaszkodtam mellkasán és felültem.

- Jó reggelt!-mosolyogtam rá

-Jó reggelt - mondta és megpuszilt. Anyukád itt járt. Úgy tettem mintha aludnék-kuncogott

-Uhhh

-Nyugi,szerintem nem igazán lepődött meg-simított ki egy kóbor tincset az arcomból

A telefonom csörgése szokás szerűen megtörte a pillanatot.

-Igeen?- szóltam bele

- Szia Stew ! Itt Sadie!

- Hé sziaa! Milyen volt a tegnap este?

- Nagyon jó Kris! De valami fontosról kell beszélnünk egyedül vagy ?

-ÖÖ..nem

-Akkor menj olyan helyre ahol nincs ott Rob

Felhuppantam az ágyról és bevonultam a fürdőbe, Rob értetlenül nézett utánam.

-Na mi az a szuper titkos –kuncogtam

- Figyelj ezt most halál komoly. Olyan tudtam meg Rebecáról aminek te tuti nem örülnél.

- Ez nem hangzik valami jól.

- Nem is az!

- Na ki vele!

- Alex tegnap elmondta hogy nem árt vigyázni Bekivel ,mert szerinte nyomul Robra ezerrel. Csak eljátssza hogy a barátja és ….- Sadie habozott

-És….???

-És arra a pillanatra vár ,legalábbis Alex szerint hogy Rob elgyengüljön és a karjaiba omoljon. És nagyon mocskos eszközökkel játszik. Robnak volt még nagyon rég egy komolyabb kapcsolata. És Robon kívül mindenki számára világos volt hogy Beki tette tönkre, elhitette a csajjal hogy Robert megcsalta. Csak Rob nem bírta ezt róla elhinni és kiállt mellette a többiek előtt. Nemrég nagyon úgy nézett ki hogy össze fognak jönni , mert miután lepattintottad, Rob el volt kenődve és persze a ,,jóbarát” kihasználta az alkalmat. De aztán ugye meggondoltad magad és ő ejtve lett - Sadie nagyot nyelt

Alex szerint a ti kapcsolatotokat is megpróbálja majd tönkretenni. Úgyhogy vigyázz vele nagyon.

-Ez biztos?

-Nézd ez csak feltételezés, de azért nem árt ha óvatos vagy!

- Oké köszi Sadie, majd hívlak

-Szívesen szia!

Teljesen megrökönyödtem mikor letettem a telefont.

-Biztosan csak túlkomplikálja Alex ezt a dolgot,honnan is tudhatná!!Csak sokat ivott és nem tudta mit beszél……ahjjj

Gyorsan megmostam az arcom,és mosolyt erőltetve az arcomra kivonultam a fürdőből.

- Bocsi csak női dolgokról beszéltünk-mentegetőztem

- Semmi gond mondta Rob és felhúzta a nadrágját.

-Rob kérdezhetek valamit –mondtam az ajtófélfának dőlve

-Hát persze-vigyorgott

-Csak azon gondolkoztam hogy te és Beki… szóval soha nem voltatok több mint barátok.

Elgondolkozott egy kicsit és aztán elkezdte.

- Előbb utóbb valakitől úgy is megtudnád. És jobb ha tőlem hallod elöször. De ígérd meg hogy nem hisztizel és képzelődsz

- Megpróbálom

- Na szóval amikor te év elején annyiszor lepattintottál nem voltam a legjobb formámba és teljesen elvesztem. Ha érted mire gondolok.

Bólintottam.

- Nos akkor Beki és én ..úgymond közelebb kerültünk egymáshoz..

- Lefeküdtetek?- kérdeztem szenvtelenül

-Nem. De azt hiszem nem múlott sokon hogy megtörténjen -vallotta be

Úgy éreztem mintha valaki kétszer jól gyomorszájon vágott volna. Pedig nem hazudott ,tisztességesen elmondta az igazat.

-A francba most utálsz igaz?- kérdezte kétségbeesetten.

- Dehogy, dehogy- mondtam és lehuppantam mellé az ágyra. Rendes tőled hogy megmondtad az igazat- mondtam és megfogtam a kezét.

-De Kris –nézett komolyan a szemembe . Ez az egész csak azért volt mert el voltam kenődve és ő pedig ott volt. De hozzá nem vonzódom már. És soha nem is vonzódtam. Akkor nagyon gyenge voltam. És azt hiszen neki mindig is tetszettem ..egy kicsit. De szerencsére nem történt semmi szóval nincs is miről beszélni. Mert én téged szeretlek.

-Micsoda?-kérdeztem meglepettem

-Szeretlek- suttogta a hajamba

Rámosolyogtam. Hirtelen elszállt minden rossz gondolatom mert tudtam, komolyan gondolja. Kimondta most először. És ez annyira csodás érzés. És a kicsi pillangók a gyomromban izgatottan verdesni kezdtek. És egyáltalán nem esett nehezemre nekem sem kimondani.

-Én is szeretlek-mondtam ,mire ő megcsókolt

És megint csak egy telefoncsörgés. De most Robé.. Utálom a hülye telefoncsörgéseket amelyek megtörik a legszebb pillanatokat.

Rob gyorsan felvette.

-Áhh Beki! Nálam?? Nem hiszem de várj megnézem- mondta és odanyúlt a kabátjáért és kutatni kezdett a zsebeiben. ÖÖ itt van. De hogy került ide? Oké úgy is arra van dolgom . Sziaa.

Beki volt- szólt miután letette. Nálam hagyta az telóját…de fogalmam sincs hogyan.. Lehet hogy véletlenül zsebre tettem-gondolkozott és a hajába túrt. Áhh mindegy oda kell neki adnom és különben is ma be kell mennem forgatni a múlt héten kihagyott részeket. Te is jössz ma nem?- kérdezte

Én kábultan néztem magam elé ,amíg átgondoltam a történteket. Pontosan tudtam hogy került Beki mobilja Rob zsebébe. Találkozni akart vele és ürügy kellett. Ribanc..

- Kris??-simogatta meg a fejem Rob

- Igen??

- Csak azt kérdeztem te is jössz ma forgatni?,

- Jah igen…..persze 4 kor

- Oké akkor ott találkozunk. Utána elmehetünk vacsizni ha akarod

- Oké.Jó.

-Akkor megyek!

- Lekísérlek!

A földszinten találkoztunk anyámmal.

--Jó reggelt Mrs Stewart. Remélem nem gond hogy itt töltöttem az éjszakát?-kérdezte nyájasan Robert

-Dehogyis..bármikor. gyere reggelizz velünk

-Köszönöm,de sietek majd legközelebb-mosolygott engem megpuszilt és távozott.

Mikor elment , átgondoltam mi lenne a legjobb lehetőség ,felmentem a szobámba és tárcsáztam.

-Sadie ,gyere hozzám át amilyen gyorsan csak tudsz .Segítened kell kicsinálni a ribancot.

-Szíves örömest fél óra és ott vagyok-mondta

-Oké akkor fél óra- mondtam és letettem majd a párnába nyomtam az arcomat

Hogy is van ez a Robsten dolog? 5.fej.

Hogyis van ez a Robsten dolog?

5. fejezet

Szenvedés és Szenvedély

Kristen:

Már öt napja folyamatosan esik az eső. Ez jelenleg teljes mértékben passzol a hangulatomhoz. Itt fekszek az ágyon és bámulom a plafont .Szép vagy Stew!!Erős és független nő akit többé senki és semmi nem ingathat meg –mondtad magadnak a Kevines incidens után. De most pont ugyan oda jutottál,egyetlen aprócska különbséggel .Hogy most te vagy a hibás!- beszélgettem magammal.

Na jó lássuk be nem csak én,mert ő is épp olyan nagy hibát követett el azzal hogy nem bízott bennem. Hogy képes volt elhinni,hogy megcsalom őt. Sajnos be kell látnom,hogy azzal hibáztam a legnagyobbat hogy nem mondtam el anyának az igazat .Ha megtettem volna most nem gubbasztanék itt a sötétbe egyedül. Na és persze nem kéne elviselnem anyám ,,szánom-bánom”nézését,meg azt sem hogy úgy kezel mint aki öngyilkosságra készül. Az egyetlen szerencsém hogy kaptam két hét szünetet mert nincsenek jeleneteim. Legalább így nem látják mások hogy mennyire magamba zuhantam és a még nagyobb szerencse-vagy nemszerencse –hogy nem találkozom VELE. Igen most is rá gondolok,mert az egyetlen értelmes dolog az elmémben az ő arcképe. Az a csodálatos arc,azokkal a smaragd zöld szemekkel amivel ha rámnéz egyből elolvadok,az a tökéletes szája amivel annyiszor megcsókolt,és amibe én annyira beleborzongtam minden egyes alkalommal. De mind ez most veszni látszik. Mert egy hatalmas nagy hülye vagy Kristen.

Persze az is hozzá tartozik hogy ezerszer próbáltam hívni. Itt a ,,próbáltamon” van a hangsúly Mert amikor kézbe vettem a mobilom ezer és ezer kifogás jutott eszembe. Például az hogy milyen gorombán tessékelt ki a kocsijából aznap este,vagy hogy lenézően beszélt velem ,de a legbosszantóbb mindközül az volt hogy nem bízott bennem. Ahányszor felsoroltam ezeket az igen meggyőző érveket ,egy kis időre pontosan annyira utáltam,mint amikor megismerkedtünk .De aztán azt is elképzeltem ahogy anyám előadhatta neki a Ronaldos sztorit. Belegondoltam vajon mit érezhetett akkor,és abba is belegondoltam hogy a reakciói alapján tényleg fontos vagyok neki. Mert ha nem lettem volna fontos akkor biztosan nem akarja betörni Ronald képét,hanem fog egy kis ribancot és bosszúból lefekteti. De nem ezt tette. Akkor. De mi van akkor ha most pontosan ezt teszi. Kirázott a hideg még a gondolattól is. Egyértelmű volt hogy mit kell tennem. Helyre kell hoznom,addig ameddig nem késő(értsd. ameddig nem fekszik össze utolsó kis ribikkel..ja és ameddig nem ábrándul ki végleg belőlem.)

Kihuppantam az ágyból,már olyan sok ideje feküdtem ott,hogy megszédültem amikor felálltam. Kitekintve az ablakon megállapítottam hogy este hat órához képest már sötét van. Persze az eső miatt van.

Odabotorkáltam a szekrényemhez,meg sem néztem hogy összeillő darabokat választottam e ki csak felcibáltam magamra.Azt is megállapítottam hogy a nagy bocsánatkérő monológom elött talán fogat is kéne mosnom. Hátha jól sülnek el a dolgok.

A fürdőszobába érve újabb csapás sújtott le rám,a saját tükörképen. A szemem alatt az íriszemhez hasonló színű hatalmas karikák éktelenkedtek,valamint még egy kicsit mindig piros volt a sok sírás miatt. Igen Kristen Stewart sírni is tud.Gyorsan megigazgattam a kóctömeget a fejem tetején és lefelé indultam.

Anya már háromkor elment dolgozni ,bár igen csak nehézkesen mivel elhatározta ,hogy velem akar maradni ezekben a ,,nehéz” időkben. Aztán amikor közöltem vele hogy ez többet ártana mint használna, végre lekopott rólam.

Hagytam neki egy cetlit :

Robhoz mentem ,tudod miért,légyszi ne aggódj értem ,majd érkezem valamikor!

Majd fogtam magam és elindultam megpróbálni a lehetetlent:megbékíteni Mr.Csibészmosolyt.

Robert mesél:

Büdös van itt . Nagyon. Lehet hogy ez a szag belőlem árad?- kérdeztem magamtól majd megszagoltam a pólómat.

-Fújj!!- prüszköltem ez egyértelműen belőlem árad,na meg abból az 5 napos pizzából, pillantottam a szoba tulsó felére. Kezdenem kéne valamit magammal,mert már majdnem egy hete itt bűzlök .Ki sem mozdultam .Bár nincs is semmi értelme. Az egyetlen értelmes ok arra hogy kitegyem a lábam a lakásból az Kristen lenne. De ő meg én most….

Mindketten hülyék voltunk. És most valószínüleg nagyon haragszik rám amiért nem bíztam benne és amiért olyan bunkón viselkedtem. És én ettől szörnyen pocsékul érzem magam,olyannyira hogy betegségre hivatkozván le mondtam az e heti forgatást. Tudom hogy fel kellene hívnom,és annyiszor eljátszottam a gondolattal ,de nem vagyok rá képes. Mert félek. Mivan ha azt mondja hogy végeztünk egymással,hogy volt egy esélyem és eljátszottam vagy hogy soha többé nem akar látni. Nem élném túl. Még soha senki nem volt nekem olyan fontos mint ő,és ha elveszíteném,abba belehalnék. Szóval vártam, vártam azt a pillanatot amikor úgy érzem elég erős leszek ahhoz hogy felhívjam. Tudtam hogy úgyse bírom már olyan sokáig ,de addig is el kell valamivel ütnöm az időt valami olynanal amiközben nem tudok őrá gondolni. Úgy döntöttem kitakarítok aztán lezuhanyozok. Az lakásom olyan volt mint a egy kupleráj. Mindenfelé üdítős és pizzás dobozok na meg koszos alsónadrágok és zoknik hevertek . Gyomorforgató látvány volt. Fogtam egy nagy szemeteszsákot és mindent beleszórtam. Mikor kinyitottam az ablakot ,néhány esőcsepp az arcomba csapódott ez némileg felfrissített. Már öt napja folyamatosan esik-állapítottam meg.

A szellőztetés jót tett lelkemnek na meg a lakás szagának is mert az állott szagot friss eső illat váltotta fel.A koszos ruhákat bedobtam a szennyesbe ,a piszkos edényeket a mosogatógépbe. Mindent szépen összerendeztem. Egyértelműen rend volt.Ez nagyon nem volt rám jellemző,ezeket a feladatokat általában egy takarítónő szokta elvégezni. Már csak egy dolog nem stimmelt,én. A magamról lerángatott ketchup foltos pólót és nadrágot egyből a szemetesbe dobtam,ezek a szenvedésem bizonyítékai voltak amelyeket nem akartam többé látni. Ezután a fürdő felé vettem az irányt. Alig öblítettem le magamról az első tusfürdő kenetet mikor megszólalt a csengő. Arra gondoltam hogy anyu lesz ,mivel elmeséltem neki mi történt Krissel ,és bár mondtam neki hogy ne jöjjön el de biztos vagyok benne hogy megnézi hogy szenved a kicsi fia. Felkaptam egy tiszta alsónadrágot és egy inget.

Majd szaladtam ajtót nyitni. Meglepetésemre egyáltalán nem anyám állt ott.

Óceánkék szemeivel gondterhelten vizslatott. A szeme alatti sötét karikák arról tanúskodtak ,hogy ő sem aludt túl sokat az elmúlt napokban. Gesztenyebarna haját eláztatta az eső ahogy a fehér trikót is amit viselt így átlátszódott az alatta lévő melltartója .Még ilyen ázottan,kócosan és fáradtan is szörnyen szexi látványt nyújtott. Nem tudtam volna képzelni nála kívánatosabb tüneményt. Láttam ahogy könnyekkel telnek meg szemei. Azt is láttam hogy mondani akar valamit,de akárhányszor szóra nyitotta a száját nem volt rá képes. Ott állt az ajtóban gyengén és törékenyen. Annyira védtelennek tűnt. Mégis annyira kívántam. Tudtam pontosan hogy mit akart mondani és ő is tudta jól hogy mit akarnék én neki, ezért én inkább a szerelem nyelvén szóltam hozzá.

Megragadtam a derekát és ajkaimat szorosan az övére tapasztottam ,ő pedig olyan heves visszacsókolt hogy férfi létemre majd elállt a lélegzetem .Megsimogattam esőtől áztatott hajkoronáját. Beljebb húztam,ő pedig a lábával becsapta maga mögött az ajtót .Felkaptam az ölembe és a falnak döntöttem. Szájáról átvándoroltam a nyakára és a válla feletti gödröcskéire Kris pedig elkezdte kigombolni az ingemet és a mellkasomat kényeztette. A keze egyre és egyre lejjebb csúszott míg nem megérezte kidomborodó férfiasságomat. Becsempészte kezét az alsómba és simogatni kezdett. Erre én csak még erősebben szorítottam magamhoz és lehúztam róla pólóját. Remegő kezekkel kapcsoltam ki a melltartóját. Hófehér,puha mellei izgatóak voltak .Apró csókokat leheltem rájuk majd óvatosan szívogtani kezdtem a mellbimbóját. Kristen kivette a kezét a gatyámból és lábait még szorosabban összekulcsolta a derekamon. Buja hangok törtek ki belőle egyre hangosabban-amit én nagyon élveztem- és ami még jobban kihozta belőlem a férfias ösztönöket. Ismét az ajakit ostromoltam csókokkal míg a hálószobámba vittem amit szerencsére kitakarítottam. Szép is lenne büdös zoknik között szerelmeskedni álmaim nőjével. Hanyatt fektetettem a hatalmas franciaágyon és alaposan végigmértem majdnem pucér teste minden egyes porcikáját. Ő szégyenlősen magához szorított és beleharapott a fülcimpámba. Alaposan végigcsókoltam a nyakát, csodálatos tejfehér melleit,lapos hasát amikor ahhoz a ponthoz értem aminek kényeztetésével a legnagyobb örömet szerezhettem neki. Miközben lehúztam a bugyiját végigsimítottam hosszú,selymes combjait. A bokájánál fogva kissé megemeltem a lábát és puszilgatni kezdtem a combja belső részét,mígnem elértem a legforróbban lüktető pontjához. Nyelvem először óvatosan kényeztette őt de aztán vadabb táncba kezdett. Kristen pedig édesen pihegett az élvezettől és gyűrte maga alá a takarót. Egyértelműen jó volt neki a dolog mert ,belemélyesztette körmeit a hátamba amitől csak még jobban felkorbácsolta a kedélyeket. Alapos munkát végeztem Kristen minden egyes porcikája kéjtől reszketett mikor végeztem. Aztán hirtelen fölém került. Arca pipacspiros volt és édesen mosolygott mikor kezeivel végigcirógatta a mellkhasomat aztán egy határozott mozdulattal lehúzta a boxeremet. Kezeit lassan majd egyre gyorsabban húzogatta a legérzékenyebb pontomon . Hihetetlen érzés volt. Szinte ordítottam a gyönyörűségtől még hagytam magam néhány percig de nem akartam hogy teljesen ,,elfajuljanak” a dolgok így ismét én kerekedtem felül rajta és csókot leheltem forró ajkaira.

Egy pillanatra elgondolkoztam rajta hogy akarja e de aztán mikor rámmosolygott tudtam hogy akarja. Megtettem. Beléhatoltam. Éreztem hogy egyre szorosabban és szorosabban ölel magához ,miközben elhagyva szemérmeskedését hangosan nyögdécselt. Annyira gyönyörű volt és kívánatos. Valamint az enyém csak is az enyém. Megfordultunk és ő került felülre ,ritmusra mozgatta a csipőjét férfiasságomon körbe és körbe ,kezeivel pedig a mellkasomon támaszkodott .Én a melleit masszíroztam gyöngéden. Többször váltottunk pozíciót mindkettőnk élvezetére. Tüzes ajkainak lenyomatát éreztem mindenhol a bőrömön amitől libabőrös lettem .Ő volt számomra az igazi. Hogy ezt honnan tudtam? Onnét hogy vele nem szexeltem hanem szeretkeztem,és éreztem a kettő közötti hatalmas külömbséget. Testünk szenvedélyesen vonaglott ,majd fél órán keresztül,hatalmas sóhajaink hangja pedig betöltötték a szobát .Én már arra a pontra értem volna ahol kezdődik az ,,extázis” de örömet akartam szerezni Kristennek. Ezért valahogy megpróbáltam kontrollálni ,hogy nem jussak a csúcsra addig ameddig ő sem. Ez nehéz feladat volt ,de azt akartam hogy érezze hogy én képes vagyok megadni neki amire vágyik. Sikerült. Csodálatos érzés volt amikor testünk egyszerre élte át azt a mindent elsöprő érzést .A szívünk egyszerre dobbant,testünk egyszerre rángatózott hosszú perceken keresztül mígnem elértük a csillagokat.. Kristen kábultan és lihegve dőlt a mellkasomra aztán felkönyökölt és a szemembe nézett.

-Köszönöm- szólt.

-Mit köszönsz?-vigyorogtam rá

-Hogy ennyire figyelmes vagy velem- mondta és megcsókolt .Ajkaink még sokáig játszottak egymással miközben kezeink még utoljára bejárták a másik testét.

Ezután kimerülten hajtotta fejét a hasamra.

Gyengéden simogatni kezdtem a hátát ,és néhány perc múlva észleletem halk szuszogását. Elaludt-gondoltam. A karikák alapján már három napja egy szemernyit sem szundikálhatott.

Óvatosan fogtam a takarót és betakartam fedetlen testünket.

Az én szemeim is csukódni kezdtek. Boldogan merültem álomba,a karomban a legnagyobb kinccsel amit valaha kaphattam az élettől.

Kristen mesél

Zihált fejjel ültem be a kocsiba. Fogalmam sem volt ,hogy mit mondjak neki,úgyhogy vártam néhány percet amíg átgondolom a helyzetet. Megterveztem minden egyes mondatot és begyakoroltam.

-Robert, én annyira sajnálom az egész helyzetet. Ha elmondtam volna anyának most nem tartanánk itt. Meg tudod ezt nekem bocsátani?- valahogy így hangzott. Kicsit csöpögősen ,kicsit mexikói sorozatosan,de minden szó teljesen igaz volt.

Beindítottam a motort. Csupán egyszer jártam Robertnél,akkor sem a lakásában hanem a tetőn-felsóhajtottam mert eszembe jutott az az este. Szerencsémre akkor sem volt nehéz odatalálni. Kiszálltam a kocsimból és a hatalmas épület felé siettem. Az ajtón megnéztem, hányas lakásban lakik Rob. Hangosan dübörgő szívem, majdnem hangosabb volt mint a csengője. Nem kellet sokat várnom amíg kinyitotta nekem az ajtót. Megdöbbentően nézett ki. Akár csak karaktere Edward Cullen szédítően szexi volt még ilyen megviselten is. A szemei alatt az enyémhez hasonló sötét karikák éktelenkedtek.

Megpróbáltam elmondani a szövegemet,amit a kocsiba elpróbáltam. De akárhányszor gyönyörű szemeibe néztem ,elvesztettem a szavakat. Éreztem hogy a tehetetlenségem miatt szemem könnyekkel telik meg. Tudtam hogy itt a vég. De ekkor nem várt esemény történt. Magához húzott és elsöprő erővel ajkaimat hatalmába kerítette. Én pedig szinte csüngtem rajtuk még levegőt is elfelejtettem venni. Majd ölébe kapott,én átkulcsoltam lábamat a derekán és a falnak döntött. Utána pedig az következett ami elfelejtette velem az elmúlt öt nap szenvedéseit. Szerelmünk beteljesült. Annyira figyelmes volt velem hogy sikerült eljutatni arra pontra ahova ezidáig csak kevés férfinek sikerült………..

Reggel a rég nem látott napsugár simogatta meg az arcomat. Tökéletesen kipihentnek éreztem magam . El sem tudtam volna ennél szebb pillanatot képzelni. Robert karjaiban feküdtem egy napsütéses reggelen ,és boldog voltam. Osztozni akartam az örömömben vele,tehát állammal finoman megcirógattam mellkasát. Az ő szája mosolyra húzódott,és megsimogatta a hátam.

-Jó reggelt Miss Stew!-mondta és a hátamra fordított. S orrával végigcirógatott egészen a kulcscsontomig.

-Jó reggelt! -mondtam nevetve.

-El sem tudod képzelni,hogy mennyire hiányoztál!Annyiszor akartalak hívni de én……….

-Igen én is ,és nagyon sajnálom. Nincs több titok. Megígérem.-pislogtam komolyan

-Nem Stew ,én voltam a hülye.

-Fogd be!-szóltam és az ajkaira tapadtam .

Nem ellenkezett. És újra elkezdtük a tegnapi koreográfiát. Végigcsókolgatta a testem és bebújt a takaró alá hogy a nyelvével kényeztessen. Én ismét a kéjtől nyögdécseltem , amikor váratlan dolog történt.

Az ajtó kinyílott és egy nyúlánk szőke hajú negyvenes nő bukkant föl. Uram atyám ez Rob mamája!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ijedtem húztam fel magamra a takarót és Rob kócos feje is előbukkant a lábam közül.

-Anya!!!- sipítozott Rob ,én pedig hálát adtam Istennek hogy van rajta alsó. Mit csinálsz te itt-szólt és betakargatott még jobban.

-Sajnálom…én nem akartam rátok nyitni..Csak agódtam érted,de ahogy látom meg megoldódott Kristennel a problémád .- ironizált.

-Öhm..igen-pirult bele Rob az e nélkül is elég kínos szituba.

Én csak annyit tudtam nyökögni hogy:

-Csókolom!

-Szia Krsiten…öhm én kint leszek amíg….felöltöztök .- szólt és kivonult a szobából.

Hogy is van ez a Robsten dolog?4.fejezet

Hogy is van ez a Robsten dolog?

4 fejezet

Heves érzelmek

Kristen mesél:

Hajnali ötkor riadtam fel a telefonom csörgésére. Nem is néztem hogy ki hív ,csak álmos hangon beleszóltam.

-Igen?

-Jajj Kristen hála istennek-halottam meg anyám kétségbeesett hangját. Minden rendben van ?

- Persze anyu ,miért ne lenne?- értetlenkedtem

- Hajnali öt van és te meg még mindig sehol. Már vagy tízszer hívtalak. Komolyan elgondolkodtam rajta ,hogy felhívjam a rendőrséget.

- Oh, bocsi anyu nem vettem észre- szabadkoztam , közben Robert felébredt mellettem,és kérdően nézett rám. Figyelj egy fél óra és otthon vagyok-folytattam.

- Rendben,de többet ne hozd rám a frászt. Elmenjek érted?- kérdezte

- Nem megoldom,aludj egy kicsit inkább.

- Akkor várlak. Szia-köszönt el

- Szia

- Baj van?- kérdezte Robert álmoskás de még így is gyönyörű szemekkel.

- Kicsit elszaladt az idő.- vallottam be . Elaludtunk .Anyu meg agyon aggódta magát egész éjjel ,mert nem vettem fel a telefonom.

- Úristen már 5 óra van?-horkant fel mikor ránézett a mobiljára. Ma forgatás is lesz. Akkor hazaviszlek.

- Dehogyis,fogok egy taxit,pihend ki magad hogy friss legyél.

- Ne akadékoskodj Stew- mondta miközben a nyakamba csókolt-ennél pihentetőbb éjjelem már nem volt évek óta- vallotta be és ajkait az enyémhez érintette. Megint nem tudtam ellen állni- hogy is tudtam volna-hisz a csókja oly édes volt,de emlékeztetnem kellett magamat hogy anyu még mindig vár,és tudtam hogy addig fog idegeskedni míg haza nem érek így elhúzódtam.

- Sietnem kell

- Rendben. Akkor menjünk-szólt lemondóan

Gyorsan hazaértünk,Rob csak úgy száguldott az úton. Fél hatkor parkoltunk le a házunk előtt. Gyengéden megfogtam Robert kezét és a szemébe néztem.

- Köszönök mindent ,csodálatos este volt és tényleg sajnálom a …..tudodmit.

- Én köszönöm Miss Stewart hogy megtisztelt a társaságával-vigyorgott

- Hát akkor délután találkozunk a forgatáson.

- Minden bizonnyal –mondta és a kezét a combra tette és lassan végigsimított egészen az arcomig azután lenyomott egy cuppanós puszit az arcomra. Na ez meg nem volt Robos-gondoltam. Szia Kris!

- Sziaa- próbáltam csábosan ejteni a szavakat-és becsaptam az ajtót.

Kábult fejjel siettem fel a házba. Ahogy láttam lelki szemeim előtt, pontosan úgy várt anyu a nappaliban a Teleshopot nézve,hajnali fél hatkor.

- Kristen hát itt vagy! –mondta gyerekes hangon miközben felém rohant és megölelt. Olyan erősen szorított ,hogy alig kaptam levegőt.

- Oké,oké szükségem van egy kis oxigénre anyu-pihegtem.

Kiengedett a szorításából.

-Van fogalmad róla ,hogy mennyire aggódtam te lány?-hüledezett

-Bocsi anyu,megígérem soha többet nem csinálok ilyet ,csak egyszerűen annyira jól éreztem magam…és hát elszaladt az idő.

- Ronalddal?

- Igen Ronalddal- füllentettem

-Én úgy látom hogy te és ez a Ronald ..alakul valami köztetek igaz?

-Azt hiszem- válaszoltam kurtán és persze közben Robertre gondoltam és egyből bele is pirultam.

-Na ennek viszont örülök,Mike óta úgysem randiztál nagyon senkivel.

Kell ez neked Kris megint kihozod belőle a tyúkanyót. Úgy éreztem hogy leragadnak a szemeim és úgy láttam hogy anyunak is.

- Megyek hunyok egyet és azt hiszem neked se ártana- lenyomtam neki egy puszit és felmasíroztam az emeletre.

Sajnos nem igazán tudtam álomba ringatni magam,de végülis azt utóbbi napokban azt hiszem éltem az álmom. Robert Pattinsonnal, mindenki kedvenc,szexi vámpírjával. Ha csak rá gondoltam is beleborsózott minden porcikám. Ő és én együtt és nem csak kamuból,ez durva volt. És tényleg mit csinálunk majd a forgatásokon?Mármint elmondjuk a többieknek,vagy titkoljuk?Azt hiszem ő titkolni akarná,és szerintem én is ,végülis bármennyire is jól alakulnak kettőnk között most a dolgok,nem szabad elfelejteni, kutyából nem lesz szalonna .Nem akarom magam hiú ábrándokba ringatni. Nem akarok beleszeretni,de-saját magamnak azért mégse hazudhatok- egyre inkább efelé tartottam.

Robert mesél

Már lassan egy hete hihetetlenül és elmagyarázhatatlanul szerencsésnek mondhatom magam. Már kétszer randiztam Kristen Stewarttal, álmaim netovábbjával. Bár nem akarom nagyon elbízni magam ,de úgy érzem kezd megkedvelni engem. Ő egyáltalán nem olyan mint azok a lányok akiket ágyba szoktam vinni,sokkal többet jelentene egy éjszakánál. De ha ,,csak” annyira lennék mázlista ,hogy egy éjszakára kaphatnám meg,egészen biztos vagyok benne hogy emlékeznék a nevére sőt a testének minden egyes porcikájára is. Nem csak azért mert már egy éve lassan együtt dolgozunk,hanem azért mert ő a legszexibb,legizgatóbb lány a világon számomra és ezt most nem duma. Már akkor elhatároztam magamban hogy meg kell ismernem őt,amikor megnéztem az Út a vadonba című filmet. Miután megnéztem a filmet,szó szerint letört egy darabot a szívemből ami még azóta is nála van. Amikor pedig meghallottam Nikkitől hogy látta Kristent a Twilight castingon ,tudtam hogy mit kell tennem. Csak sajnos fél sikert arattam. A szerepet megkaptam a csajnál viszont szörnyen beégtem. Azt hittem ugyanis hogy a tipikus Robert,,elvagyokszállvamagamtól kislány”Pattinson szöveg mindenkinek bejön. Hát most már tudom hogy nem. Majdnem egy évig szenvedtem a forgatásokon miatta,mivel Kris úgy nézett rám mint a legundorítóbb lényre a földön. Megérdemeltem és nem zavart,sőt ettől csak még jobban akartam. Annyira vártam forgatáson hogy jöjjön a csókjelenet,de amikor láttam hogy ő mennyire undorodik a puszta gondolatától is hogy megcsókoljon ,nekem is elment a kedvem,szóval nem erőlködtem, csak gyorsan lezavartam. Próbáltam vele jó fej lenni de nem nagyon hatotta meg többé. Végülis eldöntöttem hogy megmondom neki az igazat és láss csodát ,egy befejezetlen mondat után felkeltettem az érdeklődését. És azokkal a gyönyörű tengerkék szemeivel már nem úgy méregetett mint valami férget. Szerencsére a sors az én kezemre játszott és miután jól összeverettem magamat-rohadtul fájt persze játszottam a keményet-de nem bántam volna ha fél holtra ver a pasas annyira megérte ami utána következett. Megcsókoltam és beleadtam apait-anyait és ő visszacsókolt és élvezte és én is élveztem. Ez több volt mint amit valaha is gondoltam volna. Tegnap pedig rendesen megnyíltam elötte ,mivel elvittem oda ahova még egyetlen lányt sem . A kedvenc helyemre ,a tetőre. Persze amikor a házam előtt parkoltam le, egyből azt hitte hogy szobára akarom vinni. Nem mondom hogy soha életembe nem fordult meg a fejembe –mert megfordult vagy ezerszer-de akkor éppen nem,mert annyira stresszes voltam hogy mit fog szólni az én kis ,,izémhez”.De azzal sem tudta elrontani a róla alkotott képemet hogy úgy kitört. Sőt inkább egyre jobban éreztem,ő más mint a többi,ő különleges. Az volt eddigi életem legszebb estéje. És akkor most itt tartunk,ezen gondolkozom ,pedig aludnom kéne mert délután New Moon forgatás van. Akkor ott lesz és láthatom újra. Igazából nem tudom mi van köztünk. Nekem ez még teljesen új,úgy érzem ez komoly. Véresen. Héj Rob még az is lehet hogy belé fogsz szeretni!Igen ember ez nagyon úgy fest-tűnődtem.

És mit mondunk a többieknek? El fogjuk mondani..igen…úgyis úgy tudja a világ hogy együtt vagyunk szóval nem lesz semmi máshogy ,csak most nem kell megjátszani. De azt sem akarom hogy tönkre tegye ezt a média. Egyrészről ha elmondjuk a srácoknak előbb utóbb valaki kotyogni fog és akkor jönnek az újabb cikkek. Másrészről ők a kollégáink egész napokat töltünk együtt tuti kiszúrnák a dolgot. El kell mondanunk-döntöttem el magamban és aztán álomba merültem .

Az álmom nagyon szép volt a a nagyival ültünk a kertben a hintaágyon és beszélgettünk ahogy régen. És egyszer csak megjelent Kristen,olyan bájos volt mint egy angyal ,rózsaszín földig érő selyem ruhát viselt,én pedig bemutattam nagy büszkén a nagyimnak mint a barátnőmet. A mamának rendkívül elnyerte a tetszését az én bájos Stewem ,beszégetni kezdtek ,de én sehogy sem értettem mint mondanak valami zümmögéstől. .már kezdtem összezavarodni amikor felfogtam hogy az nem zümmögés hanem rezgés és semmi köze az álmomhoz mert a telefonom adja ki magából. Dühösen nyúltam a készülékem után ami elűzte ezt a varázslatos álmot ,de ez az érzés egyből elszállt mikor a kijelzőre pillantottam amint ott villogott ez a csodás név.

KRISTEN.

-Igen- szóltam bele a hangomon még rekedet volt az álomtól

-Szia Rob .Felébresztettelek?-kérdezte

-Háát igen ,de ez számodra meg tudom bocsájtani-feletem és halottam ahogy felnevet a kagyló másik végén. Mondd csak!

-Az az igazság hogy az előbb hívott Chris hogy ma nem kell bemennem,mivel a te Volturis jelenetedet forgatjátok késő estig.Szóval semmi szükség nincs rám.

-A francba –horkantam fel. Hát ez szép ….Szóval ma kénytelen leszek nélkülözni Miss Stew társaságát?

-Egészen úgy fest Mr.Pattinson-mondta csalfán.

-Nagyon fogsz hiányozni egész nap-valottam be

-Nekem is. De úgy érzem be fogjuk még pótolni.

-Arra mérget vehetsz.És mivel ütöd ma el az időt nélkülem?

-Hááát nem is tudom,talán veszek egy jó forró és habos fürdőt-mondta csábosan….de az nem lesz jó-sóhajtott

-Ugyan miért-kérdeztem mohón

-Hát mert nincs aki megmossa a hátam.

-Kris,ne csináld ezt velem

-Mit is?-tette az ártatlant

-Tudod te. Addig húzod az agyam hogy a végén fogom magam azt mondom hogy beteg vagyok,lemondom a mai forgatást ,elmegyek hozzád és jól megmosom a hátad ……és a………

-És aaaa-kérdezte izgatott hangon

-És amit csak akarsz-zártam le

-Ez nagyon csábító ajánlat Mr. De mind a ketten tudjuk jól hogy be kell menned.

-Tudom-szontyolodtam el

-De hidd el hogy erre is sor kerülhet,ha jó kisfiú leszel.

-Szavadon foglak-fenyegetőztem

-Már alig várom-valotta be.Na jó most mennem kell,mert anyu szólt.

-Holnap hívlak!

-Ajánlom is! Szia. Puszi

-Szia Miss Stew.. - köszöntem el .

Annyira éreztem hogy nagyon kevés kell már ahhoz hogy odabökjek egy aprócska de annál jelentősebb szót a végére. Azt hogy szeretlek.

Minden egyes perc szörnyen kínos lassúsággal telt még akkor is ha közben mondtam a szöveget vagy verekedést imitáltam. Szinte az agyamban éreztem a másodpercmutató minden egyes kattanását. Tik-Tak Tik-Tak. Őrjítő ez az érzés.És még mi őrjít meg legalább ennyire? Hát Kristen Stewart. Oda képzeltem magam elé gyönyörű barna lokniait kék szemeit,amibe ha belenézek úgy érzem magam mint ha a Karib tengeren lennék. Nem szabad erre gondolnod Rob!Látod most is hozzád beszél Chris te meg fel sem fogod.

-Rob figyelsz te rám- kérdezte Chris Weitz

-Jajj bocs csak teljesen elkalandoztak a gondolataim- valottam be

-Megint valami nő mi?Te kis Casanova-veregette meg a vállamat.

-Ez nem valami nő Chris ,ez A NŐ!

-Fura ezt a te szádból hallani úgy hogy két héttel ezelött két szőke bombázóval láttalak eltűnni egy hotelszobában.

-Az akkor volt ,ez meg most van-mondtam kicsit szégynekezve-régen büszkén vállaltam volna hogy megfektettem egyszerre két csajt ,akiknek természetesen a nevére sem emlékszem,sőt az is lehet hogy nem is kérdeztem-de most nem,most utáltam magam azért amiért egy szívtelen nőcsábász voltam.

-Gondolom nem ismered túl régről-kötött belém

-Hidd el éppen eléggé régről ismerem.-szabadkoztam

-Na jó cimbi majd akkor mondd azt hogy ő A NŐ,ha már legalább három hónapja együtt vagytok és egyikőtök sem csalja meg a másikat,mindezt úgy hogy el kell játszanod hogy Krissel jártok.

-Ami azt illeti…..kezdtem bele de nem hagyta hogy elmondjam.

-Majd akkor akarok róla hallani!-figyelmeztetett. Most pedig van egy jó hírem!Úgy néz ki hogy elöbb befejezzük a mai forgatást. Még két jelenet és szabad vagy.

-Ez remek!!!

-Az! vigyorgott Chris .Na akkor munkára!

Ahogy kimondta hogy előbb végzünk ,csak egyetlen dologra bírtam gondolni. Arra, hogy meglepem Kristent egy csokor virággal és megmosom a hátát. Elszórakoztam ezzel a gondolattal egy darabig. Sajnálom, én is férfiból vagyok és ez elmúlt egy évben ritkán fordult elő velem hogy három hétig nem voltam senkivel…úgy. De most nem is hiányzott a szex ,már az is kielégített ha foghattam Stew kezét vagy beszélgettünk vagy simogattuk egymást vagy ha ..megcsókoltam. Elképzeltem azt hogy behuppanunk egy habbal teli kádba,azt ahogy végigsimítanám sápadt és törékeny testének apránként minden egyes részét,és azt ahogy forró csókokat lehelnék ajkára.. Izgalmi állapotba kerültem. Oly annyira hogy kiemelkedően jól teljesítettem így,tök hamar befejeztük azt a két jelenetet. Nyolc órakor már szabad voltam mint a madár. Beugrottam a virágboltba és vettem 15 szál vörös rózsát,majd Kristenék lakása felé vettem az irányt. Bekopogtattam,az anyukája nyitott ajtót.A francba róla megfeledkeztem!

-Robert!Micsoda meglepetés-sipítozott. Gyere csak be !-tárta szélesre az ajtót.

-Köszönöm Mrs.Stewart.

-Gyönyörű virágok! Kristennek hoztad?-kérdezte

-Ami azt illeti igen ,de ha tudtam volna hogy ön is itthon lesz akkor..

-Ne magyarázkodj drágám…és nyugodtan tegezzél.- ajánlotta fel

-Rendben mondtam.

-És mivel érdemelte ki az én kislányom ezt a gyönyörű csokrot?- érdeklődött

-Tehát anyuci még nem tud róla gondoltam-igazából át kéne megint beszélnünk valamit és ez egy kis figyelmesség…

-Aham. Sajnálom de Kris nincs itthon…Nemrég ment el …Mondd csak Robert ugye tetszik neked Kristen?

-Hátt Mrs Stewart akarom mondani Jules –nem akartam beárulni Kristent

-Mert tudod azt hiszem van valakije ,valami Ronald, nálatok statiszta ismered?

Hagynom kellett egy kis időt magamnak amíg a Jules szájából kiejtett szavak elértek az agyamig majd apró darabokra törték a szívemet.

-Ronald-morfondíroztam alig hallhatóan. Igen azt hiszem dolgozik nálunk egy ilyen nevű statiszta. Szóval ő és Kristen?-próbáltam megőrizni a hidegvérem és nem ordítani.

-Igen.-már randiztak is párszor és Kris boldognak tűnik mellette..azthiszem.Csak azért mondtam el neked ha érdekel ,mert én látom anyai szememmel hogy igen, akkor most szállj érte veresenybe mert lehet hogy később már nem lesz esélyed. Úgy látom eléggé komoly ami köztük van.

Felforrt az agyvizem,nem is tudtam semmit sem szólni csak kifutottama lakásból kiérve csak arra tudtam gondolni mit üssek szét,odamentem a kocsimhoz és egy hatalmasat belevágtam az oldalába . Az ütés hangja átjárta az egész utcát, a riasztóm beindult na és a kezem is fájt, azthiszem el is törtem .Mérgemben feltéptem az ajtót bevágtam magamat a vezető ülésre és hajtani kezdtem. Annyira dühös voltam…….ordítottam a kocsiba magammal.

-Hogy tehette ezt velem…mégis ki az a Ronald…?????????,MiÉRT??,Szóval végig kamuzott nekem ??És még én vagyok a szemét és a szívtelen. Biztos meg akart leckéztetni.Persze hogy lehettél ilyen hülye Rob…egyszerüen átvert miközben egy másik féfit szeretett,

160 –nal száguldottam, amikor észrevettem Kristent-lelasítottam- épp kijött egy boltból .Az arca derűs volt ,miközben megaláz..engem. Ő is észrevett engem és integetett, el is indult felém- gondolkoztam rajta hogy most kiszálljak és beolvassak neki-de nem. Nem szabad látnia hogy mennyire felzaklatott,úgy kell tennem mintha ő is csak egy lenne a sok név közül a noteszemben.De sajnos ő nem az volt.Csak egy ,megvető pillantást vetettem felé,felbőgettem a motort és ismét száguldottam, tudtam mit kell tennem. Megleckéztetem azt a patkány Ronaldot. Tudtam hogy hol kell keresnem,mert a forgatás után a statiszták mindig ott maradnak,és az ő segítségével állítják be a fényeket. Megkeresem és az ép kezemmel beverem a pofáját és amit még tudok rajta.

Kristen mesél

Nem tudtam aludni,hiába próbálkoztam ,inkább nekiálltam összekészülődni a forgatásra. Kár volt, lesujtó hírt kaptam Christől ,nem kellet bemennem

mivel Bellának egyetelen jelenete sem volt. Ez a hír egy héttel ezelött teljesen feldobott volna,de ma nem .Ma amikor újra láthattam volna őt.Fel is hívtam Robot hogy közöljem vele a rossz hírt. Hallhatóan ő sem örült neki hogy nem láthat és ez engem egy kicsit feldobott mert éreztem hogy fontos vagyok neki. Megengedtem magamnak hogy incselkedjek vele egy kicsit,talán az feldobja. Hát a jó szó nem a feldobja hanem a felhúzta volt. Úgy éreztem nagyon kíván már engem és én is nagyon kívántam már őt,de még mindig a megfelelő pillanatra vártam. Persze a tető meg a hintaágy megfelelő pillanat lett volna,de nem is tudom akkor még nem voltam annyira biztos a a dolgok állásában. Oké jó azóta csupán egyetlen nap telet el,én mégis úgy érzem azóta is szorosabb lett a kapcsolatunk. Szóval miután letettük a telefont beszéltem anyuval. Sejtettem hogy nem fogom megúszni a dolgot .Tudni akart mindent ,,Ronaldról”.Tudtam hogy hamarosan el kell mondanom neki hogy részben hazudok neki. Mert minden egyes szavam igaz volt ,csak épp amikor ,,Ronaldot” mondtam Robertre céloztam.A nap ahhoz képest gyorsan eltelt. Leltárt tartottam a ruhás és cipős szekrényemben,ami nagyobb feladat volt mint gondoltam .Annyi ruha sorakozott a szekrényemben ,a fene se képzelte volna hogy egy közepes méretű szekrényben ennyi gönc elfér.Hat óra körül végeztem. Úgy döntöttem hogy a kiselejtezett ruhákat elviszem a jótékonysági boltba. Gyorsan felkaptam magamra egy pólót meg egy farmert na meg a szokásos napszemüveget. Fogtam egy zsákot és beledobáltam a rucikat-gondoltam legalább jót teszek néhány emberrel.

Leszaladtam a lépcsőm.

-Anyu elmegyek itthonról nemsokára jövök-kiáltottam a dolgozóba.

-Oké kicsim csak időbe érjél haza nem úgy mint múltkor.

-Jólvan-hagytam rá.

Az idő fujtósan meleg volt,szinte száz százalékig biztos voltam benne ,hogy hamarosan szemerkélni fog az eső,tehát megszaporáztam a lépteimet.Alig lézengtek páran az utcán,senki sem ismert fel.A jótékonysági bolt nem volt messze a házunktól csupán pár sarkot kellett gyalogolnom. A boltba belépvén dohos szag csapta meg az orrom. A nagyon apró és zsúfolt helyiségben ruhák voltak felakasztva minden felé. Középen egy ütött kopott fehér pult állt oda léptem,és mivel nem láttam az eladót igénybe vettem a csengőt. Hamarosan egy színesbőrű hölgy lépett ki a ruhatengerből.

-Uram Atyám!- ámuldozott .Kristen Stewart személyesen?-kérdezte

-Ühüm.Csak hoztam pár ruhát mert leltároztam és hát arra gondoltam csinálhatnék valami jót is-magam is meglepődtem hogy azon hogy ennyit szólok egy ismeretlenhez.

-Ez nagyon kedves magácskától!Tudja a gyerekeim imádják!Ha ezt elmesélem nekik- Esetleg adna egy autogrammot?

-Hát persze- vágtam rá.

- Köszönöm-nézett rám hálás szemekkel miközben egy papírdarabot és tollat tolt elém.

- Kiknek lesz?

- Andrewnek és Lucinak-szólt

Gyorsan odafirkantottam a papírra .A nő közben kibontotta a zsákot amit hoztam és kiszedegette belőle a ruhákat.

-Azt hiszem megveszem az egyik felsőjét a lányomnak. Biztos nagyon fog neki örülni.A legtöbb sztár elárverezni az interneten a ruhákat sok pénzért. Maga meg teljesen ingyen odaadja őket. Miért?-kérdezte de nem hagyta hogy válaszoljak. Óh már értem …jönnek a lesifotósok…és így népszerűsíti magát igaz?

-Dehogyis!!!- hüledeztem. Soha nem tennék ilyet. Úgy látszik mi nagyon félreértettük egymást hölgyem. Én komolyan szerettem volna valami jót tenni azokkal akiknek nem megy olyan jól,mert most már megtehetem ..szerencsére.

-Óhh..én sajnálom,csak tudja az emberek mostanában,annyira gonoszak és számítóak lettek. A legtöbb sztár pedig csak azért tesz jót másokkal hogy még népszerűbb legyen és jobban meggazdagodjon rajta .Én ezt elítélem .De úgy látszik maga más…maga jó és nem adja el a lelkét a szennyes médiának igaz?

-Igyekszem de nem mindig megy –mosolyogtam rá

-Már az is valami ha igyekszik-mosolygott vissza

-Mennem kell!Viszlát!

-Köszönjük a ruhákat maga igazán rendes ember. Valóban. Viszlát.köszönt el.

A boltból kilépve önkénytelenül is mosoly terült el az arcomon. Jól esett a hölgy szókimondósága. És akkor megláttam. Azt hittem hogy csak képzelődőm de nem .Robert volt az épp lelassított és eléggé mérgesnek nézett ki. Én egy hatalmas mosollyal integetni kezdtem neki és elindultam feléje. Ő ezt egy megvető pillantással nyugtázta és elhajtott. Nem értettem az egész szitut ,a telefonomért akartam nyúlni,de rájöttem hogy megint otthon maradt. Fenébe Stew erre igazán figyelhetnél már.

Nem tudom mi lehet vele majd ha hazaértem felhívom-tűnődtem magamban,de a szívem súlyosan verni kezdett-de ez nem olyan jóleső dobogás volt inkább kétségbeesett,baljós dobogás. Szinte sprinteltem hazafelé.

Belépvén a konyhába megláttam anyámat amint egy hatalmas csokor vörös rózsát tesz a vázába.

-Szia anya hát ez a csokor?- kérdeztem

-Robert itt járt neked hozta-mondta

Lehet hogy megtudta hogy nem mondtam még el anyunak? –gondolkoztam.

-És mondott valamit?

-Kristen azt hiszem csináltam valamit amit nem kellet volna.

-Mit?- értetlenkedtem

-Beszéltem Robertnek Ronaldról! -hadarta

-Hogy mi?????- fakadtam ki. Uramatyám és pontosan mit mondtál neki.-követeltem a választ szinte már ordítva

-Jajj Istenem –hát hogy jól elvagytok Ronalddal és azt hiszem azt is hogy kezdenek köztetek a dolgok komollyá válni és ha nem siet lemarad rólad.

-Anyu ezt nem hiszem el……-mondtam bőgve

-Dehát ez volt az igazság kicsim!

-A francokat anyu,nincs is semmiféle Ronald ,vagyis hát van de nem vele járok és nem ő belé vagyok belezúgva hanem Robertbe!!!!- vallottam be

-De miért nem mondtad meg az igazat?

-Nem tudtam hogy ilyen jól fognak köztünk alakulni a dolgok. El akartam mondani de ……De ugye nem mondtad hogy Ronald nálunk statiszta?

-Annyira sajnálom szívem-mentegetőzött

-Anyu …a francba .Laposra fogja verni szegény Ronaldot,igazából nem is nagyon ismerem ..Oda kell mennem mielőtt még valakinek baja esne. Elvihetem a kocsid?

-Hát persze ,ne menjek veled?

-Nincs rá semmi szükség. Szia !vágtam be magam mögött az ajtót

Fogalmam sem volt hogy mit fogok tenni csak abban reménykedhettem hogy Ronald nem lesz bent-aminek igen kicsi volt az esélye-és megússzuk sérülések nélkül.180 -nal hajtottam végig a városon ,hamar ott voltam ,gyorsan leparkoltam és portáshoz szaladtam.

-Hello Eal! Nem láttad Robot?Itt van?

-Húh kislány ma nagyon szeles vagy !Láttam Robot, nem rég jött ,az udvar felé ment azt hiszem Ronaldot kereste.

-Francba…. kösz Eal!

Kétségbesett szemeimmel végigpásztáztam az udvart. A tér egyik sarkában megpillantottam két dulakodó alakot .Hiába nem láttam őket tisztán ,pontosan tudtam hogy kik azok.

-Robert fogd fel hogy nem hazudok haver!-hallatszott Ronald könyörgő hangja

-Persze, legalább ilyenkor lennél férfi és vállalnád-ordított Robert.

Futni kezdtem feléjük és közben ordítottam .Robert hagyd abba azonnal!Amikor odaértem láttam hogy még nem került sor bunyóra szerencsére.

-Ne védd a kis barátodat Kristen,majd ő megvédi magát!-mondta megvetően

-Ő nem a barátom Robert!

-Hát persze hogy nem hanem a kis szerelmed. Ma voltam nálatok anyád elmondott mindent!

-Tudom de hazudtam anyunak!Féltem elmondani hogy te és én szóval…de aztán meglátta rajtam,mert az ilyen érzéseket az ember nem tudja letagadni Robert!Szóval elmondtam neki mindent ami irántad érzek csak úgy mintha téged Ronaldnak hívnának.

-Nagyon hihető Kris !- gúnyolt ki

-Ez az igaság hihető vagy nem!-mondtam és komolyan a szemébe néztem. Csak köszönő viszonyban ezzel a sráccal itt és sajnálom hogy belekevertem-néztem Ronaldra bocsánatkérően.

-Igaz ez –kérdezte Rob Rontól miközben elengedte a gallérját

-Persze ,de ezt próbáltam elmagyarázni eddig is-könnyebbült meg

-Akkor viszont nagyon sajnálom haver!-mondta Rob őszintén

-Semmi gond !Felejtsük el! Én is féltékeny lennék ha ilyen csinos barátnőm lenne. Hééé de akkor ti most igazából együtt vagytok?

-Öhm haggyuk ezt most. Mégegyszer bocsi-mondta Rob és elvágtatott a kapu felé.

Ronald értetlenül nézett rám.

-Tényleg bocsi hogy belekevertelek Ron!-mondtam és Robert után siettem .Nyugodt lélekkel lépkedtem a parkoló felé.

Ő a kocsijában ült és a fejét fogta. Behuppantam mellé.

-Robert hogy lehetsz ennyire felelőtlen?-kérdeztem tőle. Mivan ha verekedni keztdek és megsérül vagy ami még rosszabb ha te sérülsz meg?Vagy ha feljelent?Van neked ép eszed ?Ennyire nem bízol bennem?Megpróbáltam megsimogtani az arcát de ő lerázta magáról a kezemet.

Nagy lélegzetet vett

-Kristen Stewart és neked van ép eszed?Mi az hogy én nem bízok benned?Te nem bízol bennem annyira hogy elmondd az anyádnak ami közöttünk van inkább mindenféle Ronaldféléket hazudozol neki. Mikor akartad elmondani-a szeme már könnyes volt.

-Én ..én elakrtam-bőgtem csak annyira hirtelen jött

-Szállj ki!-parancsolt rám

-Micsoda?-hüpögtem

-Bocs most nem akarlak látni.Menj el !

-De Rob én!!

-Csak tűnj el !

Nem bírtam szólni,csak kiszálltam a kocsiból,hangosan bevágtam az ajtót és a saját kocsim felé siettem-legbelül azt remélve hogy kiszáll hozzám siet,belátja hogy hülye volt és én is belátom hogy hülye voltam és imádnivalóan megcsókol-de nem így történt. Elhajtott. Csak álltam egyedül miközben eleredt az eső,amely lemosta az arcomról forró könnyeimet. Lehet hogy itt a vége?