Hogy is van ez a Robsten dodog?
3.fejezet
Séta a múltba
Amikor Rob elhajtott fekete Bmw-jével át kellett gondolnom a dolgokat. Sűrű volt a mai nap és tele volt izgalommal, először a támadás, most meg a csók. Nem fért a fejembe hogy nőhet valaki ekkorát és ilyen hirtelenen a szememben. Nem volt ,,Stewes” szokás olyasvalakit megkedvelni ,akit egy héttel ezelöttig kedvem lett volna megfojtani egy kanál vízben .Ezen tűnődve visszamentem a házba. Ahogy bezártam az ajtót magam mögött anyu egyből ott termett és rám zúdította a kérdészuhatagát.
-Azt hittem ki nem állhatod Robot- kezdte
-Jól hitted,de mostanába kezd jóarc lenni anyu!Amúgy nem baráti látogatás volt hanem valamit átbeszéltünk a jelenetünkhöz-lódítottam
-Oké,rendben. Nem mintha bánnám hogy itt volt,mindig is kedves fiúnak tartottam-mondta anyu és közben megrebegtette a szempilláit.
Hát persze-gondoltam úgy látszik a fehérre mázolt szívtipró imidzs nem csak a tizenéves csitriknek jön be hanem már anyámnak is.
-Egyébként,mi történt vele a forgatáson? Egészen csúnya volt a feje!- sápítozott
-Öhm azthiszem ráesett egy világítótest…de nem vagyok bent biztos- hazudtam
-Uramatyám mik nem történnek! Kristen nagyon vigyázz magadra- mondta anyu és megsimogatta az arcom.
- Jó!Ma korán fekszem,mert fáradt vagyok,sűrű volt ez a mai nap. Jóéjt !-köszöntem el
-Aludj jól kicsim!
Felcammogtam az emeletre .Bár a mai nap után biztosan minden ember azt kívánta volna hogy aludhasson egy jót ,de én le sem tudtam volna hunyni a szemem az izgalomtól. Vettem egy forró fürdőt hogy gyorsabban teljen az idő,bár fogalmam sem volt Rob mikor fog hívni. Épp végeztem a hajszárítással amikor megszólalt a mobilom. A gyomrom felkavarodott. Izgultam. Nagyon…..
Reggel szikrázó napsütéses vasárnapra ébredtem. És éreztem valami furcsát is legbelül. Talán boldogságot??Igen .Egyértelműen boldogságot egy kis jókedvvel elegyítve. Tegnap hajnali kettőig beszéltem Robbal. Sok mindent kiveséztünk,de azért hagytunk a következő alkalomra is. Beszélt nekem a családjáról a gyerekkoráról, a húgáról Lizzyről és vele való kapcsolatáról .Én beszéltem neki a kedvenc zenéimről,filmjeimről ,anyuról,apuról,a három fiútesómról és ki tudja még miről .Az egész este olyan volt mintha újra 15 éves lettem volna .Éppen olyan csitrisen vihoráztam,pontosan olyan hevesen vert a szívem és úgyanúgy hálát adtam Istennek hogy nem látja Robert hogy elpirultam egy-egy kínos kérdésnél. Azt mondta este hogy ma elvisz a kedvenc helyére. De hiába kérdeztem hol van ez hely és hogy mit fogunk ott csinálni,nem mondta el, arra hivatkozván, hogy meglepetésnek szánja. Sosem szerettem a meglepetéseket,de ezt kifejezetten vártam. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe igyekeztem. Alaposan szemügyre vettem magam. Gesztenyebarna hajam kócosan omlott tejfehér vállamra,az izgalomtól tág tengerkék szemeim ma különösen csillogtak.
- Nem is vagyok olyan szörnyű-gondoltam magamban elégedetten. Megmostam a fogam,megfésültem a hajamat. Még csak 10 óra volt ,Rob pedig azt mondta hatra jön értem tehát bőven volt még időm. Lementem a konyhába ettem egy tál müzlit és ittam egy pohár kávét a változatosság kedvéért tejszínhabbal.
-Jó reggelt kicsim-üdvözölt anyu bozontos fejjel.
-Szia anyu!
-Arra gondoltam Kristen- mondta és közben töltött magának egy csésze kávét-hogy elmehetnénk ma vásárolni valami szépet. Olyan régen nem voltunk már együtt. Persze csak ha nem terveztél mára semmit.
-Ez remek ötlet anyu!-lelkesedtem,de hatkor találkozom egy barátommal arra haza kellene érnünk. Oké?
-Persze szívem-akkor megyek felveszek valami göncöt és indulhatunk is-mosolygott
-Oksi énis.
A városban aznap hatalmas volt a nyüzsgés-mivel vasárnap volt-tehát úgy döntöttünk hogy kocsival megyünk nehogy rámszálljanak a fanok. Tizenegy órakor parkoltunk le a kedvenc üzletem elött .Nem volt szerencsém sokan voltak és felismertek. Fél órán kersztül osztottam autogrammot és fényképeszkedtem,mire a bolt biztonsági őre utat tört nekem és anyunak a tömegebe hogy végre shoppingolhassunk. Nagyon hálás voltam mert tisztes távolságból fedezett minket és ügyelt a vásárlókra hogy mi nyugodtan körülnézhessünk. Ruhát vásárolni –a legtöbb lánnyal ellentétben-mindig is utáltam. Három hímmel nevelkedtem együtt ,szóval míg más lányok a Barbie-juk haját fésülgették,én addig fociztam vagy verekdtem .Mondjuk ki világ életembe fiús alkat voltam. De ma egészen más érzésem volt a vásárlással kapcsolatban. Nagyon érdeklődően vetettem magam a csillivilli és habos-babos na meg a cuki-muki ruhadarabok közé. Le se tagadhattam volna az okát. Robert Pattinson. Este úgy akartam kinézni ,mint egy igazi nő. Nem túl nagy kérés .Elvégre az alapanyag már megvan hozzá csak szépen be kell csomagolni. Sokáig keresesgéltem a megfelelő ruhát-furán is nézett rám anya a nagy lelkesedés miatt-amire megtaláltam a pontosan hozzámillőt. Egy bézs színű pánt nélküli miniruhára esett a választásom aminek a derekát egy fekete hatalmas masni ékesítette. Nem tudom hogy anyunak tényleg tetszett e vagy csak azért mondta hogy jó hogy menjünk már,mert ő persze már rég fel is próbálta és el is döntötte mi kell neki. Besiettem a próbafülkébe ledobtam a magamról a ruhákat és felpróbáltam a selyemcsodát . Halovány bőrömhöz tökéletesen illet a ruha színe és kiemelte gesztenyebarna lokniajimat is. Anyu bekukantott hozzám.
-Kristen ez elbűvölő!-ámélkodott
Ezt az őszinte arckifejezést felismertem,valóban nem azért mondta hogy menjünk.
-Köszi!-rá villantottam a 32 fogas mosolyom. Akkor ezt veszem meg!
Amikor beálltunk a pénztárhoz csak akkor eszméltem rá hogy már három óra van. Jó sokáig nézelődtem,de már csak három óra van vissza -gondoltam.
- Mit csináljak ebédre Kris?-érdeklődött anyu
- Húha milyen alkalomból főzöl anyu?-gúnyolódtam
- Hát csak most ahhoz van kedvem. Mit szólnál mondjuk a …….-gondolkozott
- Raviolihoz- vágtam rá
- Sajtos húsos?-kérdezte
- Naná- vigyorogtam.
Hazaértünk. Gyorsan megnéztem az e-mailjaimat és válaszoltam néhány rajongói levélre- ki gondolta volna nem?- amíg anyu megcsinálta a kaját.
-Kristen ebéd!- mondta anya csilingelő hangon.
-Oké!
A ravioli irtó finom volt. Kár hogy anyu teljesen elszokott a főzéstől .
-Köszi anyu nagyon ízlett-rebegtem
-Szívesen. Amúgy Kristen melyik barátoddal mész ma el?
-Hát R..-kezdtem el de egyenlőre úgy éreztem jobb nem nyilatkoznom Robról és rólam- Ronalddal-füllenettem. Nem ismered .Egy statiszta ..nagyon kedves. Ami részben igaz volt ,mert volt egy Ronald nevű statiszta a stábban de csak köszönő viszonyban voltunk.
-Áhh…statiszta.És Kris mi is van köztetek pontosan ,vagy mi lesz ezzel a Ronalddal?- kontárkodott
-Semmi anyu. Barátok vagyunk és amúgy többen is leszünk csak ő visz el a klubba .
-Oké.-mondta de láttam hogy nem hitte el amit mondtam.
A kínos beszélgetés után felsiettem a fürdőbe és lezuhanyoztam .Körülbelül fél óráig álltam a zuhany alatt-de csak azért hogy jobban teljen az idő. Kimásztam az zuhany alól és beburkolóztam egy puha törölközőbe. Kerestem egy pántnélküli melltartót. Egy fehérszínű csipkecsodára esett a választásom hozzá illő bugyival. Egyetlen gyengém van. A fehérneműk, ez az egyetlen nőies szokásom. Levágtam az újonnan vásárolt ruhámról a címkét és óvatosan belebújtan. Jól állt. Egyetlen gondom volt. A cipő. A szekrényemben a legkülönbféle Conversek sorakoztak volt fekete,piros hosszú szárú, rövid szárú de magassarkúakból hiányt szenvedtem,mivel utáltam őket .Eszembe jutott hogy a múltkori skarlátvörös Chanel ruhámhoz küldtek egy fekete balerinacipőt. Ugyan ezek sem tartoztak a kedvenceim közé,de ez a mai különleges alkalom tehát egye fene. Pontosan hat órát mutatott az óra amire végeztem mindennel. Ekkor csörgött a telefonon Rob hívott hogy itt van és lent vár. Hálát adtam az Istennek hogy nem jön fel mert akkor magyarázkodhatnék anyunak és rájött volna hogy nincs is semmilyen Ronald csak Robert. És ez nem lett volna jó ,mert megkérdezte volna hogy mi is van közöttünk tulajdonképpen, és erről jelenleg nekem halvány lila gőzöm sem volt de szerintem Mr.Pattinsonnak sem.
Lerobogtam a lépcsőn és elköszöntem anyutól.
-Megyek anyu szia!-hadartam és már fél lábbal kint is voltam a házból de ekkor anyu utámszólt.
-Kicsim mire érsz haza?
-Uhm,fogalmam sincs-mondtam.Ha jó lesz a buli lehet hogy sokáig.
-Oké szívem de azért csörögj rám hogy körülbelül mikor. Tudod hogy nem tudok aludni,ha nem tudlak biztonságban.
-Jajj anyu annyira aggodalmaskodó vagy!-mondtam. Na de sietek. Szia!
Olyan gyorsan pucoltam ki a házból amilyen gyorsan csak lehetett.A gyomromban pillangók repkedtek úgy éreztem mindjárt kihányom az ebédet amikor beültem az éjfekete Bmw-be.
Mikor elhelyezkedtem egymásra néztünk Roberttel ő szédítően rámmosolygott.
-Miss Stew ma egyszerűen észveszejtően gyönyörű vagy!-hízlegett
Rámosolygtam.
-De egyben szörnyen közveszélyes is-mondta
- Én közveszélyes?-ámélkodtam
-Bizony te!
-Uhm..Miért is?-kérdeztem
-Mert annyira gyönyörű vagy ma –kezdte és közben ajkát a nyakamhoz érintette és úgy puszilgatta, hogy az egész testem libabőrős lett, majd a fülembe suttogva folytatta- ,hogy nem tudom bírok e a vezetésre koncentrálni…és tudod ez elég sok ember életébe kerülhet- íncselkedett. Én felé fordítottam a fejem és ajkaimat rátapasztottam az övéire. Ő a kezeit a derekamon és a combomon jártatta miközben a haját szántottam az ujjaimmal. Egészen belemelegedtünk a dologba amikor eszembe jutott hogy a házunk előtt parkolunk.
-Talán ezt nem itt kéne-húzódtam el tőle
-Jogos-vigyorgott- de nem tudok neked ellenállni
-Azt ígérted elviszel a kedvenc helyedre.Már nagyon kíváncsi vagyok!
-Ahogy Miss Stew óhajtja –mondta és beindítottam a motort.
Körülbelül fél órát hajtottunk ,mire kiértünk a városból már sötét volt az ég . Hét órát mutatott a műszerfalon az óra amikor leparkoltunk,egy szürke ,újépítésű tömbház elött.
-Itt vagyunk!-jelentette ki
-És hol is van ez az itt?-kérdeztem de ahogy kiejtettem a szavakat már összeállt a kép.Te a lakásodra hoztál engem?-mondtam hisztérikus hangom
Szóval ez a kedvenc helyed?-kérdeztem szemrehányóan
Ugye nem gondolod azt hogy ez első randinkon szobára megyek veled Robert?-törtem ki
Robert csak állt megmerevedve .Én pedig a dühtől szinte fujtattam. Hogy képzelete ezt az egészet?Azt hiszi hogy én is egy olyan lotyó vagyok aki az első alkalommal hanyatt fekszik neki???FRANCBA- én meg még azt hittem hogy….más de tévedtem.
-Vigyél haza!- követeltem
Láttam ahogy épp megpróbálja összeszedni magát hogy szóhoz jusson.
-Várnál egy pillanatot hogy elmagyarázzam?-mondta megrökönyödve
Éreztem hogy valami nem stimmel.
-Csak tessék!-mondtam megvetően.
-Tudod én valóban ebben a házban lakom …de nem hozzám megyünk…..hanem a kedvenc helyemre ami történetesen pontosan ebben a házban van. De tudod úgy biztosan jobban megértenéd az egészet ha megmutathatnám. És ha utána is úgy gondolod hogy ez egy piti kis próbálkozás hogy ágyba vigyelek ,akkor hazaviszlek.
Köpni nyelni nem tudtam. Most jól beégtem .Mindig pofázok és csak utána mérlegelek.
-Oké- mondtam
-Gyere utánam-mondta és elindult a hatalmas épület felé. A lakóház belül nagyon rendezett,tágas és szép volt.A lift felé vette az irányt és én követtem. Követtem bár fogalmam sem volt hogy most mi lesz. Szarul éreztem magam…mert lehet hogy tévedtem és az is nyomasztó volt hogy nem tudtam mi vár rám. Rob megnyomta a gombot és a lift elindult fölfelé. Nem szóltunk egymáshoz ,így örökkévalóságnak tűnt mire megérkeztünk. Nem voltam benne biztos talán a legfelső szinten lehettünk ahol egy aprócska ajtó fogadott minket.
-Hölgyeké az elsőbbség!- nyitotta ki az ajtót és invitált be.
Amikor megláttam hogy mi várt az ajtó mögött szinte elállt a lélegzetem. A tetőn voltunk. Csodás látványt nyújtott. Annyira romantikus volt az egész,mivel mindenhol apró színes lampionok és gyertyák világítottak. És ez nem csak egy átlagos tető volt ,mert tele volt rakva a legkülönfélébb cserepes virágokkal és cserjékkel amitől az egész tündérmesébe illőnek hatott.Majdnem olyan volt mint egy oázis.A zöldellő növények között ott volt egy hatalmas fehér hintaágy,ami szintén ki volt világítva,valamint egy gyönyörűen megterített asztal,gyertyákkal ,rózsával és ételekkel.
-Nos ez az én kedvenc helyem. -mondta. Ide szoktam jönni ha valami bánt,vagy ha egyedül szeretnék lenni.
-Robert ez csodálatos!-fordultam meg hogy a szemébe nézhessek-én annyira sajnálom amiket mondtam .Ez a legcsodásabb hely ahová valaha randizni vittek.
-Nagyon sajnálom,csak azthittem…..
-Ne fojtasd-szakított félbe .Én igenis örülök hogy a szemembe mondtad amit gondoltál,és tudd Kristen Stewart hogy jólesett hogy kimondtad hogy te többre tartod magad minthogy az első randin ágyba bújj velem. Teljesen igazad van-mondta és megfogta gyengéden két kezem- TE több vagy ennél Kristen- mondta és imádnivalóan megcsókolt.
Nagyon szégyelltem magam annak ellenére hogy őt nem zavarta a szókimondóságom.De a csók után sikerült lassan visszarázódnom a helyes kerékvágásban.
-Csodás ez a hely!- ámélkodtam. De honnan ez a sok virág és a hintaágy te hozattad ide?
-Tudod vannak előnyei is ha több ezren rajonganak érted. Például sokak szokása hogy virágot küldenek-mondta és felvillant a kedvec mosolya.A hintaágy pedig a nagymamám kertjében állt két évvel ezelöttig.Imádtam a nagymamámat.Ő mindenben támogatott,és mindig mondta hogy nem szabad feladnom mert tehetséges vagyok és egyszer nagyon sikeres ember lesz belőlem. Minden hónapban meglátogattam ,és olyankor kiültünk erre a kis hintaágyra és beszélgettünk,órákon keresztül. Tudom hogy csöpögősen hangzik de olyankor elcsendesült a nagyvilág és csak mi ketten voltunk.De sajnos beteges volt,és az angyalok is várták már odafent,mennie kellett-mondta és a hangja szomorú lett.Az az év nagyon nehéz volt nekem mikor itthagyott bennünket,akkor kezdtem bele az egyéjszakás orgiáimba és nem volt megállás.Aztán idővel megértettem hogy a nagyi nem ment sehová itt van velem-szólt és mosolyogva a szívére mutatott.
-Lám,lám még lelked is van-mondtam meghatottan.Ő csak megrázta a fejét és felnevetett.
-Asztalhoz kisasszony !-parancsolt rám játékosan,és kihúzta nekem a széket.Az asztal csodás látványt nyújtott.A tűzvörös terítőn egy kristályváza állt friss rózsával tele és az égész asztal rózsaszirmokkal volt beszórva. Fantasztikus illata volt.
-Ez szuper -mondtam
-Parancsoljon hölgyem!-tette elém az ételt.
-Te főzted?-érdeklődtem
-Öhmm..nemigazán egy étteremből hozattam. Remélem nem bánod.
-Dehogy-mosolyogtam rá. És falatozni kezdtünk. Minden lányt ide hozol?-kérdeztem
-Te vagy az első aki látta ezt a helyet rajtam kívül-vallotta be szégyenlősen
-Ez nagy megtiszteltetés- mondtam .És nevetésben törtünk ki mind a ketten.
-Egy valamiről még soha nem beszéltél nekem-szólt Rob komolyan
-Na és mi lenne az?-érdeklődtem
-Hát….a kapcsolataidról,hogy voltál –e már szerelmes meg ilyenkről.
Belémhasított a kérdés. A kérdés amit legjobban utáltam az egész földkerekségen. Én és a szerelem.
-Tudod …..nem szeretem túlságosan ezt a témát-mondtam ki. És felöltöttem a mártírarcom.
-Rossz emlékek?-tudakolta.
Bólintottam.
-Majd egyszer mesélsz azért, ugye?
-Igen-vágtam rá-de ehhez idő kell még nekem.
-Oké nem eröltetem.-hagyta rám.
Sokkal kellemesebb témákról beszéltünk a vacsora többi részében. Mikor befejeztük a hintaágyhoz tessékelt. Lezuttyantunk mind a ketten a habcsókszerű ágyra. Az égen már ezüstösen szikráztak a csillagok.
-Ez gyönyörű!-sóhajtottam
-Én tudok valami énnél sokkal gyönyörűbbet-szólt és kezével közrefogta az arcom.
-És mi lenne az?-nyökögtem, mert a pulzusom ismét szapora lett.
-Te vagy-jelentette ki és azzal hevesen megcsókolt.
Én pedig úgy csókoltam vissza mintha az életem függne tőle. Kezeivel végigsimított a nyakamtól a gerincemen át egészen a combomig .Én a nyakát puszilgattam és a kulcscsontját mikor lehúzta a ruhám cipzárját és kibújtatott belőle. Hanyatt fektetett az amúgy rendkívül kényelmes hintaágyon és végigcsókolta az egész testemet. Minden porcikámat alaposan végigjárta ,először a kezével majd az ajkával.
- Csodálatos vagy-suttogta a fülembe,miközben lerángattam róla a pólóját,és simogatni kezdtem edzett mellkhasát. Ő az izgalomtól hideg ujjait becsúsztatta a bugyimba és simogatni kezdett. Fantasztikus érzés volt extázisba jöttem. A belőlem feltörő kéjes hangokat nem tudtam elfojtani,de ahogy láttam rajta egyáltalán nem zavarta sőt inkább jobban élvezte.A hasát simogató kezeim egyre lejjebb és lejjebb csúsztak mikor az övéhez érkeztem. Normális esetben tétováztam volna de annyira jólesett ahogy örömet szerzett nekem ,hogy viszonozni akartam de azon nyomban. Tehát villámgyors mozdulattal kikapcsoltam az övét és kigomboltam a nadrágját majd megtettem azt amire ő is nagyon várt.Ő is felnyögött ,de úgy hogy beleborzongtam.Rob kezei kivándoroltak a bugyimból és felcsúsztatta őket a melltartómhoz. Lassan lecsúsztatta az egyik pántját,és csókolni kezdte a csupaszon maradt vállamat,én az állát harapdáltam finoman. Majd melleimet lassan,érzékien masszírozni kezdte. Már éppen kikapcsoltam volna a melltartómat –felvillant bennem egy gondolat ami nem hagyott nyugodni. Ha most a végsőkig elmegyünk akkor csak egy pipa leszek a noteszében. Én ennél többet akarok. Kristen koncentrálj…akár mennyire is jól csinálja és akár mennyire is akarod fojtatni,itt le kell állnod.
-Állj ,állj,állj!-toltam el magamtól miközben majdnem kiköptem a tüdőm.Ezt nem szabad ..még nem.
-Miért is? Kérdezte megdöbbenve
- Öhmmmmm. - pihegtem .Tudod ez olyan mint egy doboz különleges fagyi -mondtam
-Fagyi?- értetlenkedett
-Aha ..tudod ha egyszerre befalod ,megfájdul tőle a hasad ,tehát elveszíti a varázsát és nem is marad belőle holnapra- magyaráztam el miközben a melltartómat a helyére igazítottam és a ruhám után nyúltam. Értesz engem?-kérdeztem.
-Igen Miss Stew-mondta és megértően rámmosolygott.Csak tudod annyira megszoktam,hogy a többi lány nem ragaszkodik a ,,formalitásokhoz”-vallotta be a kezével idézőjelet mutatva. És aztán jössz te ,okos vagy és érdekes na meg őrjítően szexi. Ráadásul akkora mákom van ,hogy hajlandó vagy rám pazarolni az idődet. Szóval bocs hogy túlságosan nyomulok…megszokás-pirult el
-Még mindig jobb mintha nem nyomulnál…és egyáltalán nem is bánom….de azért vannak bizonyos határok.
-Oké..akkor majd szólj ha álljak le. Viszont nem igérem meg hogy le is tudok állni egy ugyan ilyen szituban,mert most nagyon felhúztál-incselkedett és a fülembe csókolt. De tudod hogy most elő kell rukkolnod valami nagyon jó témával hogy eltereld a figyelmem-jelentette ki
-Tudod mit? kérdezz bármit. Ez egy különleges alkalom most mindenre válaszolok-ajánlottam fel fájdalomdíjként.
-Bármit ?- morfondírozott.
-Bármit. - nyomatékosítottam.
-Akkor mondd el nekem hogy miért nem szeretnél nekem a pasiajidról beszélni.-tette fel a kérdést miközben a padlót fixírozta.
-Ahj figyelnem kellett volna a témamegadásra!
-Na jó ha nem akarod akkor kérdezek mást.
Végiggondoltam a lehetőséget. Aztán feltettem a kérdést. Fontos nekem?A fenébe is .Hát persze hogy fontos. Elmondta nekem a nagymamás történetét,ami nagyon nehéz lehetett neki,tartozom ennyivel.
-Nem,nem –hajtogattam .Végtére is úgy tisztességes ha elmondom, figyelembe véve ami kialakulóban van köztünk.
-Mert mi is van kialakulóban köztünk?-kérdezte játékosan.Én erre csak oldalba böktem és mindketten nevetni kezdtünk. Közben felvettem a ruhámat,ő felhúzta a cipzáramat majd az ölébe vont. Ölelkezve bámultuk a csillagokat,Rob lenyúlt egy takaróért és alaposan bebugyolált hogy ne fázzunk.
-Szóval,hallgatlak.- szólt és megpuszilta az arcomat
-Oké –kezdtem bele.16 éves voltam. Egyik nyáron a haverjaimmal lementünk a tóra .Ott ismerkedtem meg Kevinnel. Hihetetlenül jóképű volt ,szerelem első látásra- nem tudom hogy hatottak Robra ezek a szavak,de nem mutatta jelét megbotránkozásnak így folytattam.- szóval megismerkedtünk,dumáltunk aztán minden jött magától. Az első csók meg ami az ilyen hülye tiniszerelmeknél jön. Tudod vele vesztettem el a szüzességem-vallottam be.A mi szerelmünk a többivel ellentétben túlélte a nyarat .Ő is a városban járt suliba,minden nap együtt lógtunk. Persze összekaptunk számtalanszor,de valahogy mindig kibékültünk. Két éve jártunk már amikor…-elcsuklott a hangom felzaklatott kicsit újra a dolog mint ahogy mindig amikor erre gondoltam.
-Jól vagy?-kérdezte .Ha nem akarod fojtatni ne fojtasd-mondta
-Nem ,semmi gond –erőltettem .Ha már belekezdtem. Szóval két éve jártunk már és eljött az érettségi. Azthittem ez lesz életem legszebb napja,tévedtem. Aznap este lázasan készülődtem az érettségi bankettre . Megvettem a legcsodálatosabb ruhát a földön, megcsináltattam a hajam,készen voltam csak arra vártam hogy Kev berobogjon értem és ünnepelhessünk. Csak vártam és vártam, már fél órát késett ,akkor úgy döntöttem felhívom. Nem vette fel a mobilját. Kezdtem aggódni így felhívtam az otthoni telefonját.Az anyja vette fel és közölte velem hogy Kevint felvették egy külföldi iskolába, és már a bizonyítványosztás után repülőre ült ,kirepült a családi fészekből ,az érettségi pénzéből már ki is bérelt egy lakást nem sűrűn fog hazajárni ,értsem meg azért nem búcsúzott el hogy ne okozzon fájdalmat. Pedig ezzel okozta nekem a legnagyobbat.Utána hetekig zokogtam és nem bírtam ránézni senkire és semmire, Próbáltam hívni telefonon még hónapokon keresztül,hogy beszéljük meg. Én hülye még azt hittem ,hogy én vagyok a hibás.Egyetlen egyszer sem vette fel a telefont, a végére pedig lecserélte a számát.Annyira depresszióba estem hogy a szüleimnek pszihológushoz kellett vinniük .Mert teljesen le voltam amortizálódva,le fogytam és egy érzelmi nulla voltam.Ő azt tanácsolta keressek egy hobbit ami lefoglal.Így jutottam el a színészkedéshez,és végülis ennek köszönhetem azt ami ma vagyok.. De ez szörnyű ár volt érte. Ezután nekem is becsúszott pár egyéjszakás kaland .Utána jött Michael..de őt úgy is ismered. Vele 2 évig tartott,de hiányzott az a bizonyos szikra,én szakítottam,de még máig is jóba vagyunk.
Ennyi a nagy sztori. Most már minden titkom tudod.- fejeztem be
-Köszönöm-hogy elmondtad.-mondta majd a mellkhasára húzott finoman és megcsókolt. Annyira jólesett ahogy megérintett ,teljesen felvidultam tőle.
-Szerintem ez a Kevin egy hatalmas nagy barom volt hogy elhagyott téged,én ilyet soha nem tennék-bizonygatta.
-Köszönöm- szóltam és megpuszilgattam a mellkhasát ő pedig a hajamat birizgálta. Csak feküdtünk némán egymás karjaiban és néztük a csillagokat olyan jó volt így.
-Kristen-törte meg a csendet-és kisimított egy tincset az arcomból.
-Igen?
-Én nagyon kedvellek téged-mosolygott rám.
-Robert.
-Igen?
-Én is kedvellek téged .Nagyon. -valottam be és rácuppantam az ajkaira a kezeimmel pedig végigsimítottam a testén. Ajkaink most sokáig játszottak egymással,nem is emlékszem mikor hagytuk abba. Az álomtól elnehezült fejemet lehajtottam mellkhasára ,ő pedig szorosan átkarolt.Így aludtunk el a a tetőn kettesben,egymás szívdobogását hallgatva,az éjszakán ahol csak a tündöklő csillagok voltak a tanúk.Azzal a varázslatos tudattal aludtam ez volt a legromantikusabb estém egész életemben.És valóban a nagyvilág elcsendesült,csak ketten voltunk.
