2010. október 26., kedd

34: Piszkos este



34.fejezet

Piszkos este



Mivel ügyesek voltatok itt a beígért feji. Látjátok megy nektek ez a komizás nem értem , hogy máskor miért nem írtok :( Nem akarom erőltetni és nem is kérem , hogy minden fejezethez 15 sort , de néha úgy 3-fejezetenként jól esne pár szó. Természetesen ez nem azokra vonatkozik akik rendszeresen írnak nekem♥ Nah de jó látni , hogy elő bukkantak olyan emberek is akikről nem is sejtettem , hogy olvasnak , köszönöm , hogy vették a fáradságot, elmondhatatlanul jót tett a lelkemnek.És ha mindig kapnék ennyi komit máskor is lehetne ilyen gyors fejihozás, mivel , ezekből rengeteg inspirációt kapok. Na de a fejiről pár szó vagy inkább betű 18+-os ,hogy örüljön a fejetek vagy hogy még jobban főljön :) Na aztán csitt nekem is és jó olvasást ..Tessék nekem még ilyen sok komit írni :D

xoxo



A könnyeimet még akkor sem tudtam türtőztetni amikor visszamenetem a buliba. Fel akartam gyorsan pucolni a hotelszobába ,hogy kisírhassam magam normálisan, utána pedig hazamenni. Nem volt szerencsém Sadie elkapott a lift előtt.

- Jajj szegénykény gyere ide!-ölelt meg.-Minden rendbe fog jönni.

- Dehogy fog, Kevin megutált és nem akarja , hogy még az életben valaha a szeme elé kerüljek. És hidd el ezúttal komolyan is gondolta .

- Sajnálom, Rob visszafoghatta volna magát, de hát szereti a cirkuszt.

- Nem az ő hibája, megérdemeltem amit kaptam.De most kérlek engedj el egy kicsit , egyedül kell lennem.

- Oké , de kérlek tízre gyere le mert akkor vágjuk fel a tortát és a neked szánt meglepetés.

- Rendben , megpróbálom , addigra összeszedni magam de legszívesebben hazamennék, nem lehetne esetleg…

-Szó sem lehet róla –csóválta fejét ellentmondást nem tűrően

-Kegytelen vagy-mondtam bágyadtan majd beszálltam a liftbe

-Nem fogok sírni-parancsoltam meg magamnak a folyosón kóborolva , de hiábavaló volt, sőt könnyeim csak még szaporábban patakzottak. Nagy üggyel bajjal végre megtaláltam a hotelszobám ajtaját. Alig dugtam be a kulcsot az ajtó , máris kinyílott.Remek még ahhoz is hülye vagyok , hogy kulcsra zárjam!-morogtam magamban.

Lenyomtam a kilincset és beljebb kerültem. Teljesen sötét volt.. Nem voltam ismerős a szobában így szerencsétlenül próbáltam felkutatni a falon a villanykapcsolót,természetesen sikertelenül. Reménytelenül tapogatóztam a sötétben amikor a kezemet elkapta valami.

Hangos sikoly hagyta el a számat. A szívem hevesen dobogott. Tapintásából arra következtettem hogy az illető egy férfi volt, aki egyik kezével befogta a számat másik kezével pedig durván a falnak szorított. Mellkasán éreztem , hogy ő is pont olyan hevesen zilál mint én. Kétségbeesett voltam , megpróbáltam magamról lehámozni a kezeit , de hiába sokkal erősebb volt nálam.

Tehetetlenségemben az egyetlen járható út ismét a sírás maradt. Belefáradtam a viaskodásba , fejemet vállára hajtottam. Akárki is ez az idegen lesz egy jó estélye, mert semmi okom nincs arra , hogy ellen álljak neki. Tegyen velem azt ami csak jól esik.

Fejem pihentetése közben , a férfi a kulcscsontomat becézgette. Elég bizarr egy ilyen helyzetben , de jóleső bizsergés futott rajtam végig. A karjaim egészen libabőrösek lettek. Úgy tűnt, nem igazán siet mivel minden egyes milimétert alaposan bejárt. Ezután mutatóujjával végigsimított a nyakamtól a fülemig majd kibontotta a hajamat.Az én karjaim a nyaka köré kulcsolódtak és megpróbáltam fejem az övéhez közelebb húzni, hogy megízlelhessem ajakait, ugyanis érintése ismerősek voltak, de igazamról csak csókja biztosíthat. Hiába való volt a próbálkozásom , ő nem engedte . Megfordított , hogy a fallal szembe álljak és aprólékosan elkezdte bontogatni a fűzőmet amit jelmez gyanánt viseltem. Csupaszon maradt hátamat édes csókokkal ostromolta, kezei pedig a szoknyám alatt a combomon jártatta. Zavarba ejtően nedves lettem tőle., és ebben nem csak a technikája hanem a szituáció rejtélyessége is közrejátszott. Már alig vártam a pillanatot , hogy megszabadítson a falatnyi fehérneműtől amit viseltem és magamban érezhessem. De még úgy döntött ,,kínoz egy darabig Nem bajlódott a szoknya kicipzározásával inkább ,letépte rólam a könnyű textíliát a bugyimat pedig csak félre tolta. Alám csusszant és először apró leheletnyi simogatásokkal izgatta nőiességem , majd ajkaival vadul falni kezdte. Gyönyörűségemben , hol a falat vertem , hol kócos fejét vontam közelebb . Szemérmetlenül nyüszögtem a ténykedéseitől , és csak remélni mertem , hogy szálloda egyetlen vendége sem ébred fel a zajongásomtól, főleg a 18 éven aluliak nem.

Aztán váratlanul felkapott és gondolom megpróbált a sötétben valami olyan helyet keresni ahol végre szerethetjük egymást. Pár törés – zúzás effekt után valami keményet és hideget éreztem a hátam alatt. Valószínűleg tartom, hogy lakosztály pultján landoltam. Egyre jobban érdekelt az ismeretlen kiléte , de sajnos mindenütt el volt húzva a függöny és kintről beszűrődő fénytől is csupán homályos körvonalakt tudtam felfedezni. Úgy döntöttem , hogy én is dobok a játékba egy kis izgalmat, de amikor kezemmel a teste felfedezésére indultam, felfedeztem , hogy még a ruháimtól sem volt hajlandó megszabadulni , de nem is engedett több bepillantást ,,magába” inkább hátratolta kezeimet, és vissza kényszerített a márványlapra. Heves nyelvcsapásokkal köröket írt le a melleimen ezután pedig gyengéden szívogatta őket. Én már teljesen átengedtem magam az ő akaratának, mámort éreztem minden zsigeremben. Még utólag végigharapdálta a hasam ,és azután végre úgy látszott megteszi amiért epekedem. A földön halottam a farmerja koppanását.Csak ott feküdtem kiszolgáltatva széttett lábakkal rá várva.Mikor megéreztem férfiasságát , testemen annyira ijesztően forróvá vált, hogy akár rántottát is lehetett volna rajta sütni. Teljes erőmmel magamhoz vontam, és hátába az ingén keresztül a körmömmel olyan kíméletlenül durva mintákat véstem,aminek holt biztos , hogy nyoma marad. Vágytól elfúló nyögéseink hangja , járta be a szobát, bár én élvezkedésem olyan lármás volt, hogy jobbára csak azt halottam. Lassan mozgott bennem eleinte, de én mohón ösztökéltem gyorsabb mozgásra. Veszett tempóban üldöztük egymást a csúcsra, és végül a karjaiban remegve ért el a beteljesülés.Éreztem ahogy teste elválik az enyémtől, majd lecsusszan mellőlem és felveszi a nadrágját. Azt gondoltam most jön az a pillanat amikor le rántja magáról a leplet, de nem így történt. Már csak az ajtónyikorgását halottam.

-Várj!!!-kiáltottam utána, de válaszra sem méltatott. Szélsebesen valami ruhaneműért nyúltam és hirtelen az asztalterítőbe ütközött a kezem. Hát Kris választhatsz vagy flancolsz, vagy magadra teríted ezt és utánamész.

Az utóbbi lehetőséget választva rohantam eszeveszetten a folyosóra ami meglepő módon üres volt.

Ha nem ismerném magam eléggé , ráfognám hogy az egész esemény a fantáziám műve volt,de sors nem áldott meg ennyire cifrával.

Már épp visszaindultam volna szobámba amikor léptek neszére lettem figyelmes .A hang irányába somfordáltam

-Kristen végre, hol a frászkarikába voltál, és miért van rajtad lepedő

-Én..én sajnálom csak ..Nem láttál erre valakit?

-Nem egy árva lélekkel sem találkoztam . Öltözz fel gyorsan és gyere le. Majd visszatérünk rá holnap , hogy miért flangálsz ilyen zavarodottan a hotelban ahelyett , hogy velünk ünnepelnél.

-Bocsánat ..felöltözöm azonnal - mondtam majd visszavonultam a szobámba. A fejem kótyagos volt az imént történtek miatt. Az előbb szexeltem egy olyan férfival akinek még az arcát sem láttam. Komolyan egyre mélyebbre süllyedek .A felsőmet visszavettem , de a szoknyámat nem tudtam , mivel cafatokra volt tépve. Legalább egy bizonyítékot fel tudok mutatni, arra hogy nem csak a képzeletem szüleménye volt ez a hihetetlen esemény.

A földszinten már nem szólt a zene . A világítást is felkapcsolták és egy hatalmas emeletes torta állt az asztalon .Alex és Sadie az asztalfőn ültek és intettek, hogy menjek oda hozzájuk.

-Végre Kris is megérkezett-kiáltotta Alex vidáman és megveregette a vállamat

- Kérdezhetek valamit ?

-Akármit –vigyorgott rám

-Robert itt volt az elmúlt 20 percben ?

-Igen persze, ott tolta a piákat a sarokban.-bökött a terem túlsó végére , ahol most is iszogatott

-Biztos vagy benne? Egész idő alatt?

-Igen Kris..de most már térjünk rá a lényegre oké?-fordult el tőlem és kezébe vett egy mikrofont.

-Kedves barátaink. Köszönjük , hogy eljöttetek erre a csodás estére amit az én imádott csajom Sadie Abrams rendezett. Mint tudjátok, hamarosan nagy változás lesz az életünkben , mivel hét hónap múlva már hárman leszünk. Ez volt a mondandóm kevésbé meglepő része. A fontosabb dolog ami miatt teljes csendet kértem , az nem más mint az hogy bejelentsem hogy ez a gyönyörűség itt hozzám jön feleségül méghozzá 3 hét múlva-éljenzett Alex mire a vendégsereg tapsviharban tört ki velem együtt.

-Most pedig meg szeretném kérni Kristen Stewartot és Robert Pattinsont , hogy jöjjön ide mellénk.

Idegesen pillantottam Alexre mivel fogalmam sem volt , hogy mi a francra készül.

Ahogy láttam Robert arcát, tudtam , hogy az értetlenkedéssel nem vagyok egyedül.

-Haver emeled már meg a seggedet-szólt rá Alex barátjára , aki ennek hatására komótosan felállt és odasétált mellénk.

-A legjobb barátaink lévén arra szeretnénk titeket kérni, hogy legyetek a tanúink.

Csupán egy másodpercre akadt össze Rob tekintete az enyémmel, de abból a nézésből mindent le tudtam szűrni, s ahogy észleletem ő is az enyémből. Sok minden tükröződhetett az arcunkról, de a legerősebb érzelem mégis csak a ,,megadom magam” volt.

Csak kibírok vele egy napot plussz a próbákat, különben is vissza kell szoknom ahhoz , hogy velem van , hiszen hamarosan a forgatás is elkezdődik.

Mindketten bőszen bólogattunk, hogy elfogadjuk a megtisztelő címet. Azt hiszem nem csak a magam nevében nyilatkozom, amikor azt mondom, hogy utáltam is a helyzetet és ugyanakkor imádtam is.

-S ameddig ilyen elvállalós kedvetekben vagytok-fojtatta Alex , akkor még egy dologra meg szeretnénk kérni titeket.

-Halljuk!-kiáltotta vidáman Robert

- Kérlek legyetek a születendő gyermekünk keresztszülei, sőt ez nem is kérés mivel nemleges választ nem fogadunk el. Bennetek bízunk a legjobban a földkerekségen mellettünk álltatok jóban-rosszban , és amúgy is kitűnő párost alkottatok valaha-és a jelenleg köztetek uralkodó feszültségtől és utálkozástól függetlenül-, még mindig azok vagytok.

Szóval mi a válaszotok ?

A lélegzetem is elállt attól amit Alex mondott rólunk.Jó páros vagyunk, ez ….fura , nekem így visszanézve nem tűnünk annak., de ez biztosan a jelenlegi fennállás miatt van. A keresztszülői címmel pedig akár milyen viszonyban leszünk össze leszünk kötve valamiképp egy életre.

- Na mi legyen Kris , képes leszel elviselni engem mint keresztapát magad mellett?- kérdezte Rob teljesen magabiztosan és nyugodtan.

Bennem ezer és ezer kérdés cikázott. Tudom , hogy Alex azt mondta , hogy Rob egész este itt lent tartózkodott , de hát pasik úgy hazudnak mint a vízfolyás ráadásul a legjobb haverja akár össze is beszélhettek. Az egyetlen módja , hogy kiderítsem ,az volt hogy ismét közel kerüljek Robhoz,-amit legbelül már azóta akartam, mikor nemet mondtam neki.

-Azt hiszem muszáj lesz-mosolyogtam rá a legszívmelengetőbb mosolyommal és diplomatikusan békejobbot nyújtottam neki.

Koccintottunk a hirtelen jött örömökre és a levegőben lehetett érezni , hogy ez egy új fejezet kezdete.

33.Álarcos bál


Hogy is van ez a Robsten dolog ?

33 fejezet

Az álarcosbál


Hi girls! Nagyon szépen köszönöm a komikat :) Nos különleges , izgalmas fejezetre sikeredett tele bonyodalmakkal, ami miatt a kövi részben a hangulat a tetőfokára hág . Remélem tetszeni fog nektek, jó olvasást. Kövi rész a komiktól függően lesz felrakva , mivel már meg is írtam.Csak rajtatok múlik.



Idegesen jártam körbe és körbe a szobában . Kevin tíz perc múlva itt lesz . Hogy mondjam el neki, hogy megint a bolondját járattam vele ? De én tényleg nem arra akartam használni . Na jó dehogynem !Csak bebeszéltem magamnak, hogy valóban adni akarok neki egy igazi esélyt, hogy ne érezzem magam bűnösnek. Robnak igaza volt , egy manipulatív ribanc vagyok. Persze ő sem egy ma született bárány, mert egészen biztos , hogy párszor már meghúzta azt a plasztik cicababát mióta szakítottunk . De akkor is más a helyzet, mivel ő biztosan megmondta a csajnak, hogy a,,kapcsolatunk” kizárólag a testi vonzalmon fog alapulni. És abban sem lennék biztos, hogy nem fizetős a muri. De ez meg már az ő dolguk..
A csengő törte meg az elmélkedésem. Nagy levegőt vettem és az ajtóhoz lépdeltem. A bőrömön hirtelen apró libabőrök sorakoztak fel, éreztem ,hogy leesett a vérnyomáson szinte az összes vér kiszaladt belőlem.
- Szia!- köszöntöttem halkan Kevint. Az arca furán festett. Rá nem jellemző gondterhelt kifejezés ült rajta. Éreztem , hogy valami baj van.-Minden rendben ?- kérdeztem rémülten

-Kristen lehet, hogy el vesztek mindent-ölelt át szorosan

-Hogy érted ezt ?-fogtam arcát két kézre , hogy láthassam könnyes tekintetét.

-Az egyik üzlettársam vájkált a múltamban és megtudott pár dolgot, arról az időszakról amikor dílerkedtem.

-Uram atyám! –csuklott el a hangom, mivel átéreztem a dolog jelentőségét. Kevin egy mamutvállalat feje, egy ilyen mocskos kis titok tönkre teheti mindazt amit az apja, és később ő a semmiből hozott létre. Tudtam , hogy most nem dobhatom be azt, hogy szakítok vele. -Mennyit tudott meg ?
-Keveset ….egyenlőre, De nem az a fajta ember aki annyiban hagyná a dolgot.Meg fog mozgatni minden követ, hogy tönkretegyen.
- Nem értek én ehhez, de mi lenne , ha felajánlanál neki egy kis pénzt a hallgatásáért cserébe ?- bújtam ki a karjai közül és a kanapéhoz invitáltam

-Azzal csak elismerném , hogy bűnös vagyok….

- Akkor keress te is valami kompromittálót róla. Voltam már hasonló cipőben és többé-kevésbé ( valljuk be inkább kevésbé) bevált.

-Tudod egy minden hájjal megkent gazember és Becki Valdorf nem tartoznak egy súlycsoportba.

- Akkor nincs más választásod Kevin, fizesd le .-ajánlottam neki

-Ez elég tisztességtelen Kristen-csóválta a fejét

- Néha sajnos muszáj annak lenni-mondtam sajnálkozva és az én esetemre gondoltam

- Igazad van beszélek az ügyvédemmel. !Nem engedhetem még jobban elfajulni a dolgokat


A zsebemben rezegni kezdett a telefonon. Rápillantottam a kijelzőre amin Sadie neve állt.
-Bocsi de ezt fel kell vennem-pislogattam Kevre bocsánatkérően és kimentem az erkélyre

-Szia bébi mizujs ?-köszöntem

-Szia Kristen! Rég beszéltünk. Azért hívlak mert most hétvégén tartjuk Alex szülinapját összekötve egy babaváró partival .


-Azta , mi a fene babaváró party ?

-Igen. Most hogy elmentem párszor a pszihológushoz és beszélgettünk Alexxel , sokkal tisztában látom a dolgokat. A szüleim sem cirkuszoltak, anyukám még el is sírtam magát örömében , hogy végre nagymama lesz. És be kell vallanom , egyre jobban várom a csöppséget.

-Annyira örülök neked Sadie !-mosolyodtam el

-Köszönöm Kris , hogy támogattál a nehéz időkben. Akkor számíthatok rád szombaton ?

-Öööö, nem is tudom. A dolgok elég bonyolultak-pillantottam az ablakon keresztül Kevinre aki épp a fejét fogta.

-Kris kérlek! Meglepetésem van számodra!

-Vihetek valakit ?

-Új pasi?

-Régiúj…Kevin.

-Áhh. Oké persze hogy hozhatod .

- Szóval szombaton hánykor ?

-Este nyolc. A Dirty Passion-ban .

- Az az új hely ?

-Igen Alex haverjáé a hotel. Mindenki kap saját szobát egy estére.

- Nem aprózzátok el.

-Az év eseményének ígérkezik.Álarcos buli lesz, a beöltözés kötelező!

- Én…nem..fogok..

-A ruhádat elküldtem bármelyik pillanatban ott lehet. Akkor szombaton . Pááá- köszönt el mielőtt bármit is mondhattam volna

Csodás már csak ez hiányzott. Egy jó kis rongyrázós buli!

Alig tettem be magam után az erkélyajtót, máris megszólalt a csengő.
-Hello Mrs Stewart ! Csomagja érkezett, nyújtotta át a hatalmas dobozt a futársrác. -Kérem itt írja alá- dugta az orrom alá a papírt, majd átadta a küldeményt.


- Hát az meg mi? –kérdezte Kev

- Sadie küldte a hétvégi partyra. Apropó , elkísérnél?

-Nem hiszem , hogy jó ötlet lenne..

-Ugyanmár ! Hidd el jót tenne –veregettem meg a vállát és megöleltem.

-Tudod, hogy nem tudok neked nemet mondani. –lehelte a fülembe, mire én gyorsan elhúzódtam

-Köszönöm.


***
- Őrjítően szexi vagy ! -dícsért meg Kevin tátott szájjal

- Figyelmeztess, ha találkozok Sadievel öljem meg amiért rá kényszerített erre a göncre. Úgy nézek ki mint egy sztripper . Nem értem , mi a francnak kell egy babaváró bulihoz beöltözni.

- Eredetileg Alex bulija !-javított ki Kevin. De gondolom Sadie, így akarja a köztudatba vésni , hogy készen áll a babára.

-Hmm. Erre nem is gondoltam-vigyorodtam el . indulás előtt végigmértem magam a tükörben.Rettentő ribisen festettem. Top gyanánt egy vörös fűzőt viseltem, ami a szúnyogcsípés méretű mellemet alaposan felnyomatta. Alul egy falatnyi szoknya és egy platformos fekete magassarkú. A hajamat bohókásan göndör volt.És a végső kiegészítő ami megadja a jelmezem témáját az a piros szarv volt. Igen. Sadie ördögnek öltöztetett.


***
A hely flancosabb volt a valóságban mint ahogy elképzeltem. Az földszint egy hatalmas előtérből állt, ami a partinak megfelelően volt berendezve. Piros , ezüst és fekete lufikkal ,fekete textilbe burkolt asztalokkal és székekkel. Valamint mindenfelé rejtélyes félhomály. A bejáratnál mindenki egyen álarcot kapott, bent kötelező volt a viselése . A lányok felismerhetők voltak így maszkon keresztül is , de a fiúk ,mintha most jöttek volna a futószalagról. A portás srác odaadta a szobánk kulcsát, gyorsan felmentünk lepakolni aztán belevettettük magunkat a buliba.Amíg megkerestem Sadiet, Kevint elküldtem valami italért.
Sadie macskanőnek öltözött, a pocakja még abszolút nem látszott.

- Remekül festesz !- öleltem meg

-Hát még te ! Minden pasi téged néz . Robert meg egyenesen bámul!

-Micsoda hol? –fordítottan a tekintetem idegesen a tánctérre, meg is feledkeztem róla az utóbbi napokban.

-Ott iszogat a sarokban. Egyedül- nyomta meg az utolsó szót, majd odanyújott nekem egy kis rövidet.

- Én meg nem vagyok egyedül!- hangsúlyoztam szintén és lehúztam a piát.

-Pedig a jövőben , muszáj lesz kicsit együttműködnötök

-Ezt meg , hogy érted ?

-Mindegy ! Menj táncolj egyet az ünnepeltel-vihogott és Alex már el is kapott egy táncra.Boldog szülinapot kívántam neki ,és megdicsértem a buliszervezést . Az első szám közepén váratlanul lelépett, nem is értettem miért, de amikor egy hátulról átkarolt,gondoltam , hogy Kevin a bűnös. Megpróbáltam elengedni magam és ha mást nem legalább a táncot élvezni vele. Fenekemet játékosan a férfiasságának nyomtam, ő pedig kezeit a csípőmön pihentette .A zene ritmusára egyre vadabbul simultunk egymáshoz a testünk szinte már egybeforrt. Büszke voltam magamra, hogy ennyire önfeledt vagyok vele.Kicsit furcsálottam is egészen addig , amíg nem pillantottam meg Kevin értetlen arcát velem szemben.Ami ugye képtelenség volt ha egyszer vele táncolok. Így hát megfordultam , hogy felmérjem a kárt. A látványtól úgy éreztem magam mint egy leforrázott kismacska. Roberttel táncoltam egész idő alatt.

- Meglepetés!-mondta kárörvendő hangom

-Mi a francot csinálsz Pattinson?- üvöltötte Kevin majd megragadta Rob gallérját és a falnak nyomta.

-Héé állj ..áljj !- sipákoltam kétségbeesetten

- Szállj le a barátnőmtől Robert !-szorongatta tovább. –Engem választott , lásd be!

Mindenki abba hagyta a táncot és körénk vegyültek.

-Szegény Kevin, annyira ostoba vagy !-horkant fel Robert-A drágalátos ,, barátnőd” csak játszik veled ismét. Csak arra kellettél neki, hogy engem szivasson.

-Hazug !-húzott be egyet Kevin Robnak aki a vérző orral a földre került. Viszonylag gyorsan felkanalazta magát , hogy revansot vehessen. Kev kétszer akkorát kapott. Több se kellett ,vadul dulakodni kezdetl

A vendégseregből szerencsére néhányan szétszedték a fiúkat mielőtt nagyobb baj történne.

-Ha nem hiszel nekem kérdezd őt-fújtatott majd felém biccentett haragosan izzó szemeivel.

-Igaz ez? –kérdezte elkeseredetten Kevin miközben felszakadt szemöldökére nyomta az inge ujját.

-Nem teljesen…. Én akartam neked adni egy esélyt . De azon az estén amikor felajánlkoztam neked , akkor csak a bosszú vezérelt.
-Szép még fel is ajánlkoztál neki?-kérte ki Rob magának

-Igen képzeld el –szórtam villámokat a szemmel Rob felé. Ezt hozod ki belőlem , hogy olyanokat képes lennék bántani akik nem érdemlik meg. De szerencsére aznap este volt egy dolog ami visszatartott attól hogy neki adjam magam. Tudod mi volt az Rob ?.

-Nem akarom hallani, ha nem muszáj..

-De muszáj. A te arcod volt elöttem,és a gyönyörű este a tetőn. Tudtam , hogy nem tudnál egy olyan embert szeretni ,aki ilyen durván átgázol másokon.

-Várj akkor te nem is feküdtél le vele ?

- Komolyan csak ennyit fogtál fel az egészből? De amúgy jól halottad,nem,remélem boldog vagy , hogy megszégyenítettél ennyi ember előtt-néztem utálkozva Robra majd Kev felé fordultam.
-Én sajnálom Kevin, meg akartam mondani , hogy nem fog ez menni nekünk , de amikor annyira kétségbe voltál esve a céged miatt nem szakíthattam veled.

Nem szólt semmit csak az ajtó felé indult , én pedig tudtam , hogy nem hagyhatom ezt ennyiben így utána mentem.

Taxira várva idegesen cigizett-pedig nem is dohányzik-Még motyogott is magában valamit, de egyből elhalkult ahogy mellé léptem.

-Sajnálom –simítottam végig a vállán de elütötte a kezem.

-Mit sajnálsz Kris, hogy sikerült beetetned?

- Másképp akartam , akartam neked adni még egy esélyt.

-Lehet, hogy valóban akartál, de a fő cél Rob tönkretevése volt. Az még valamennyire rendben volt amikor arra kértél tavaly , hogy játsszam el a csábítót, mert akkor tudtam , hogy Robot szereted .De most egy szóval sem említetted, azt hittem lezártad. És én még türelmesen vártam , hogy biztos azért nem közeledsz hozzám mert tényleg normálisan akarod felépíteni ezt a kapcsolatot.


-Bocsánat-zokogtam –Nem tudom jóvá tenni, de nagyon szégyellem magam.

-Van is rá okod Kris. Megpróbáltam a barátod lenni , nem értékelted ezt a hatalmas erőfeszítést. Megpróbáltam a szerelmed lenni akkor pedig átvertél. Tudod, jobbat érdemlek nálad-nevetett a képembe.-Végre túl vagyok rajtad. Ez kellett hozzá, hogy ilyen mélyre süllyedj! Hálásan köszönöm!
-Ne csináld..ezt kérlek-bőgtem már fülsiketítően

-Csak arra kérlek , hogy soha többé ne keress ,megnyugodhatsz én sem foglak.
-Kevin, kérlek, jóváteszem, bármi áron!

-Viszlát Kristen, örültem hogy ismertelek- köszönt el és beszálltt a taxiba. Tudtam , hogy soha többé nem fogom látni.

2010. október 22., péntek

32: A sors keze


Hogy is van ez a Robsten dolog ?

32. fejezet

A sors keze




Köszi a komikat :)



A konyhában üldögéltem , és azt a borítékot fixíroztam kitartóan , amit fél órája vettem át a postástól. Nem kellett különös ezoterikus képesség hozzá , hogy megsaccoljam a tartalmát, mivel az elején egy hatalmas Summit Entertainment felirat díszelgett .Ráadásul november hónapot írunk, szóval pontosan egy év telt el a New Moon óta. A gyengébbek kedvéért ha kinyitom a levelet, valószínűnek tartom , hogy a leírtakban arra fognak kérni hogy hosszabbítsam meg velük a szerződésem az Eclipsre. Ez alapjában véve nem rossz hiszen milliónyi színész epekedik ilyen szerződések és filmszerepek után ami nekem egyszerűen csak az ölembe pottyant, De mégis akadt egy olyan ok ami miatt , meg kellett fontolnom a szerződés megkötését. Robert Pattinson. Úgy látszik a dolgok egyre jobban kezdenek elmérgesedni köztünk. Gyerekes amit művelünk, nem gondoljuk meg a dolgokat csak egymás fejéhez vagdossuk őket, anélkül , hogy felmérnék milyen kárt hagyunk ezzel magunk után. De talán addig jó amíg ilyen értetlenül viselkedünk , így mindketten tudjuk , hogy legbelül mit érez a másik és hogy miért van ez az egész cirkusz. De sajnos ez nem változtat a dolgok jelenlegi állásán.

A dolgok pedig kezelhetetlenné váltak amikor Kevin bekerült a képbe. .Egyszer kaptam a nagymamámtól egy gyönyörű pulóvert karácsonyra. Amíg csupán a kezemben tartottam, képzeletben különleges tulajdonsággal ruháztam fel. Azt gondoltam róla, hogy tökéletesen meg fog védeni a hidegtől, és a széltől és hogy a kedvenc ruhadarabommá fog válni. Tévedtem. Amikor felvettem a suliba szörnyen szúrós és kellemetlen érzést tapasztaltam, rájöttem, hogy hiba volt anélkül ítélni , hogy felpróbáltam volna. Tudtam, hogy soha többé nem fogom felvenni, de kidobni sem volt szívem , így a szekrénybe tartogattam önző módon, ahelyett, hogy oda ajándékozzam valaki másnak,aki nem érzi lehetetlennek a viselését.

Most is egy ilyen szituációban tengődtem, csupán az volt a különbség, hogy most nem egy ruha volt a dilemmám tárgya hanem egy szerencsétlen fiú, Kevin. Utáltam magam amiért ezt csinálom vele. Úgy döntöttem , hogy véget kell ennek vetnem minél hamarabb. Már csak a tökéletes alkalmat kellett kiválasztanom, nem mintha szakításkor lenne megfelelő .időpont.

Visszatérve a levélre pedig, egyértelmű hogy a zűrös magánéletem miatt nem mondhatok le egy akkora kaliberű projektről mint a Twilight Saga. Egy okos nő képes a magánéletet és a munkát külön választani. Bárcsak okos lennék ! –horkantam fel magamban és kibontottam a levelet, hogy megtudjam , hogy mikor lesz a gyűlés időpontja. Hát nem cicóztak erre a hétvégére összehívták a stábot.

Szombat :

Furcsa módon egészen sokáig bírtam aludni , így tejesen kipihenten ébredtem reggel. A ,,fejtágítás „ tizenegy órakor kezdődött, egy órám volt arra, hogy tisztességesen kinéző nőszemélyt varázsoljak magamból. Mivel hivatalos ügyben kellett megjelennem elegánsabb , de még így is a stílusomnak megfelelő göncöket válogattam. Név szerint egy szürke póló és rá egy fekete blézert valamint a szokásos farmert. De a Conversemről kivételesen lemondtam, és egy fokkal sikkesebb darabot vettem fel.

Miután felöltöztem még tettem a fürdőben egy rövid látogatást. Csupán egy leheletnyi sminket dobtam fel magamra , utálok flancolni. Idő szűkében voltam, így a kávémat nem itthon fogyasztottam el , hanem egy termoszban magammal vittem.

Öt perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem s SUMMIT elé.Belépve az épületbe egyből a portáshoz fordultam útbaigazításért. Mivel a tizedik emeleten volt az előadó terem, ezért a liftet választottam. A kapott levelet tanulmányozva szálltam be az embertömegbe. Meg sem néztem kikkel utazom egy légtérben. Hiba volt, ugyanis amikor a negyedik emeleten a sokaság kiszállt , a lift tükrös oldalában egy ideges és haragos arcot véltem felfedezni, méghozzá nem másét mint Robét. A szívem mázsás súlyúra hízott és vadul dobogni kezdett. Nem tudtam eldönteni, hogy köszönjek e neki, vagy csak sunnyogjam el és csináljak úgy mintha nem vettem volna észre. Nem szóltam hozzá, inkább zavarodottan a papírjaimra meredtem. A kezem úgy remegett mint a nyárfalevél, lecsavartam a termoszom tetejét és belekortyoltam a kávémba. Az emeletek csigalassúsággal fogytak, úgy éreztem mintha Rob elszívná előlem az összes levegőt. Már a kilencedik emeleten jártunk amikor a liftben hirtelen elment a világítás és nyikorgó hanggal adta a tudtunkra, hogy bizony zuhanunk.

Becsuktam a szemem és vártam , hogy a végzet utolérjen . Testem Robénak préselődött, ő pedig erősen magához vont . Ha meghalunk legalább a szerelmemmel halok meg-ironizáltam magamban. Mindennek van jó oldala. Körülbelül öt másodperc alatt zajlott le a folyamat , aztán a lift hangos csattanással megállt. Ujjaim görcsösen Rob kezei közé fonódtak, és arcom még mindig az ingébe volt temetve.

-Kris jól vagy ?- kérdezte rekedtes hangon.

Hangjától szinte pillanatok alatt elmúlt a sokkhatás.

-Igen ,minden rendben, csak megijedtem-engedtem el a kezét.

-Te egyben vagy?

-Leszámítva, hogy a kávéddal leégetted a mellszőröm, igen-kuncogott

-Uhhh..sajnálom

- Semmi gond legalább megspóroltad nekem a gyantát-ugratott

A felhőtlen pillanatot egy váratlan kérdéssel törte meg.

-Na és boldogabb vagy Kevinnel mint velem?- vált komorrá a hangja

- Hagyjuk ezt-fontam össze a karom a mellkasomon-nálam ez a védekező sün pozíciót jelentette.

-Kíváncsi vagyok rá. Csak mondd meg . hogy mivel ad ő többet neked mint én ?

- Rob nem hiszem , hogy jogosan teszed fel ezt a kérdést, hiszen te ejtettél engem.

- Megvolt a választási lehetőséged!

- Igen megvolt, és kurvára nem volt fair. De választottam és téged akkor nem érdekelt mi lesz. Most miért nem hagysz békén végre ?

-Kettőt találhatsz …

-Nem szeretem a találós kérdéseket, szóval bökd ki!

-Ha válaszolsz az enyémre én is válaszolok a tiédre.

-Miben jobb ?- tettem fel a kérdést és hátat fordítottam neki, bár nem mintha a vaksötétben bármit is számított volna ez.- Abban , hogy a szívem nem dobog őrültem amikor hozzám ér , szóval valószínűleg kevesebb lesz arra az esélyem , hogy szívbeteg legyek.- Amikor este nem bújik hozzám , nem hiányolom és nem aggódom merre jár- ez az idegeimnek tesz jót. Megéreztem ball fülem mellett édes leheletét.

-És még ?-simogatta a combom

-Ha megcsalna, vagy elhagyna , nem vetemednék öngyilkossági kísérletre

Szerelmemnek láthatólag tetszett a rendhagyó szerelmi vallomás.

- És így jó neked ? - susmogott a fülembe és kezei a testemen mindenfelé kalandoztak.

- Nyugodtabb!-nyeltem egy nagyot és minden erőm összeszedve parancsoltam Rob kezeinek megálljt.

- Nem gondolod , hogy ráérsz nyugodt életet élni 80 évesen ?

-Jó érv. De te meg nem gondolod, hogy ráérsz a házassággal 30 évesen ?

-Úgy látom ebben a témában nem fogunk dőlőre jutni. Csak még egyet árulj el! Ha Kevin annyira se izgat fel mint egy szobanövény mi a francért vagy vele?

-Most meg te találgathatsz …

-Megint a féltékennyé tevős műsor megy ?

-Tönkre akartalak tenni Robert Csak az járt a fejemben amikor összejöttem vele, hogy szenvedni lássalak !-emeltem fel a hangom, de amint kimondtam a mondatokat abban a pillanatban visszaszívtam volna. Szembe fordultam Robbal, Megpróbáltam valami reakciót elcsípni. Bárcsak világos lett volna !

-És közölted Kevinnel , hogy ismét csak a bábod lesz ? –köpte felém a szavakat

-Azt nem…. úgy ….mert…

-Mert ? Mi Kristen ?-kérdezte tőlem és hirtelen visszatért a világítást, lerántva a leplet ijedt arcomról.

Az ajtó kinyílt én pedig ott álltam tehetetlenül

- Szégyellhetnéd magad! Mióta vagy ilyen számító és manipulatív.?Ezt nem gondoltam volna rólad Kris.

- Megengednéd, hogy végigmondjam?

- Köszönöm, de nem vagyok rá kíváncsi- mondta és kilépett a liftből .- Mondd meg a többieknek , hogy hazamentem , majd bejövök egyedül a szerződét aláírni, nem kívánatos személyek miatt- közölte szemráhányóan

2010. október 18., hétfő

Díj*.*

Idejét sem tudom, mikor kaptam már díjat , de annyi bizonyos , hogy elég régen. Úgy érzem valahogy ez pont tökéletesen lett időzítve a lelki békém helyreállításának érdekében.

Hatalmas köszönettel tartozom érte Miának.Íme az ő csodálatos blogja:http://www.robsten-diaries.blogspot.com/


És akinek továbbítanám az nem más mint Kim az én örök támogatóm :D

http://sohasemondhogysoha.blogspot.com/

31: Az úriember


31.fejezet


Sziasztok:D Köszönöm a koimkat Juditnak Haleynek és Kimnek ( a lelkifröccsért is :D) Szóval a fejiről nem árulok el semmit, go olvasni :D Komikat szeretnék!!!:D Ha több megjegyzés egyenlő gyorsabb fejihozás mivel meg van egypár írva előre :)



Az úriember

Minden egyes érintése felperzselte a bőrömet, de nem a jóféle értelemben. Mintha jelezni próbált volna a testem, hogy nem szabad, ne tegyem. Mikor ajkai újra és újra az enyémhez értek a hasamban kellemetlen érzést észleletem. Gyerünk Kris menni fog! –mondogattam .Nem lesz rossz , ha három évvel ezelőtt minden percben rá vágytál, valamennyire most is vonzódnod kell hozzá. És ekkor végignéztem a csodásan kidolgozott felsőtestén, beletúrtam a szőkésbarna puha hajába és legvégül belepillantottam álomkék szemeibe Bevillant egy kép, , én és Rob akkor este ott a tetőn,boldogok voltunk, mocskolódás és összeveszés nélkül, szerelmesen, de mind ennek vége.És akkor rájöttem, hogy nem tehetem ezt. Lehet , hogy jelen pillanatban utálom Robot ,de ezzel nem csak vele tolnék ki hanem Kevinnel is ő pedig nem érdemli ezt. És miért lenne nekem attól ,jobb ha tönkretenném Robertet? Ő csak megkérte a kezem, én pedig visszautasítottam. Nem hibás semmiért .Sőt! Össze vagyok zavarodva . Lehet, hogy kéne egy kis idő egyedül. Lehet hogy Kevinnel kéne egy kis idő , nem tudom . A lényeg , hogy meg kell ezt beszélnünk normálisan először és azután ilyesféle dolgokat művelni amit most csinálunk. Felejteni akarnék, de aki valaha ekkora részt birtokolt és birtokol még most is a szívedből azt nem lehet. Nem törölhetem ki mit érzek Rob iránt vagy hogy hogyan csókolt ,simított végig az arcomon mert a részemmé vált akarva és akaratlanul is.

Kevin egyre lejjebb matatott amikor leszorítottam a kezeit.

-Sajnálom igazad volt-néztem a szemébe komolyan majd magamra húztam a lepedőt.

Tetőtől talpig úri embernek bizonyult ismét .Lemászott rólam, gyorsan felkapkodta a ruháit és kiment a szobából.

Undorodtam magamtól. Ha az elmúlt fél órában nem az lett volna a program akkor hánytam volna. Hát ha még az is lett volna , amit elterveztem? Kevin előbujt a fürdőből. Azt hittem , hogy most leszúr hogy egy ribanc vagyok, aki mindig átveri. De semmi ilyesmiről nem volt szó. Odakuporodott mellém.

-A nagy szerelmeket nem felejtjük el egykönnyen-mosolygott rám .

-Úgy tűnik-sóhajtottam. -Sajnálom rossz ötlet volt ez az egész. Én csak annyira mérges vagyok és azt akartam , hogy te és én megpróbáljuk, hátha jobban érzem magam, és visszaadod nekem azt ami most veszni látszik. De hatalmas nagy barom voltam, ez így nem működik, nem így kellett volna belevágni, hanem értelmes emberek módjára. De én csak letámadtalak és szexet akartam, mert azt hittem így majd minden rendbe jön. Pedig csak még bonyolultabbá váltak volna a dolgok. Annyira hülye vagyok!- temettem az arcom a tenyerembe.-Elmegyek inkább –pattantam fel az ágyról és az ajtó felé lépdeltem amikor ő elkapta kezem.

-Ez így már sokkal jobb !

-Micsoda? habogtam értelmetlenül

-Hogy az igazat mondod! És én voltam a hülye mert bevettem a színjátékodat, láttam rajtad , hogy valami baj van ráadásul fél órával ezelőtt satu részeg voltál, de mégis belementem .

Tipikus Kevin. Mindenért magát okolja, és mindenért ő hibás…szerinte.

-Kevin, te sem gondolhatod ezt komolyan, hogy veled van a gond . Pasi vagy az ösztöneidet követed. Ne , hogy már te gondoljad magad vétkesnek .Most pedig légyszi had menjek el mielőtt , még mélyebbre süllyedek szégyenemben.

-Nem kell szégyelned magad, össze vagy zavarodva. Mi lenne ha elmondanád mi történt és azután kitalálnánk valamit együtt?

-Nem akarlak se untatni se feltartani.

-Ezt meg remélem te nem gondoltad komolyan. Nem emlékszel abban maradtunk, hogy barátok vagyunk, nemde?

-Na gyere adok ruhát, meg kávét és lökd a rizsát-kacsintott rám.

***

Kevin meglepődött, nem is kicsit amikor elméséltem a baba sztorit töviről hegyire. De a a legjobban azon akadt ki , hoy az eljegyzés témában nem jutottunk dűlőre.

-Kris remélem , tudod mit érzek irántad..még abba is belementem, hogy csak a barátod legyek. Ne tudd meg milyen nehéz minden percben megállnom, hogy ne akarjalak ,, széttépni” és biztosan nagyon hülye vagyok hogy ezt kérdezem,de nem kéne talán még egyszer tiszta fejjel megbeszélnetek?

-Ott hagyott.Csak elsétált, nem várt magyarázatot, amit pedig kéretlenül adtam, nem érdekelte.

-De ha nem szeretne, nem akart volna feleségül venni.

-Azt hitte terhes vagyok.

-De hát azt mondta, hogy ha nem szeretne….

-Tudom, de szerintem akkor már annyira erős volt az elhatározás, hogy mindenképpen meg akart gyűrűzni.

-Úgy beszélsz arról a gyűrűről, mintha valami szemérmetlen dolog lenne!

-Megijedtem. De most már ne beszéljünk erről többet. Egyszerűen állandóan akad valami nehézség. És nem átlagos , hanem szinte mesébe illő. Talán egy hónap volt teljesen nyugodt a fél év alatt amit együtt töltöttünk. Nem működik ez , lássuk be. Ha belepusztulunk se lesz soha rendben semmi.

-De hogy jövök a képbe én ?–tette fel a kérdést Kevin amire már a történet legelejétől várt.

-Csak amikor te találtál rám. Rájöttem , hogy mindig olyan jó voltál az elmúlt időben hozzám és bármit meg tennél értem.Azt hittem ez egy jel a sorstól. De nem játszadozhatok veled, nem fair.

-De ha így gondolod miért ne lehetne valóban egy jel. Nem hülyeség amit mondasz. Emlékszel amikor azt mondtad, hogy csak próbáljak meg a barátod lenni.Te meg próbáld meg ezt, hidd el én boldoggá tudnálak tenni!- szorította még erősebben a kezeimet-Csak próbáljuk meg- kérte olyan lelkesen akár egy öt éves

-Nem kérhetlek ilyesmire hisz tudod hogy mi van.

-Egyszer már belém szerettél, szerintem felmelegíthetjük még!Tudok várni hidd el ! És ha már így meglengetted előttem a mézes madzagot , ne hagyj kétségek között. Ha nem működik nem folytatjuk.

-Ez butaság…..-mondogattam

-Kérlek-pislogatott rám kölyökkutya szemekkel

-Nem ígérhetek semmit. De jól van, próbáljuk meg , hátha sikerül-egyeztem bele , de ahogy kimondtam máris megbántam. De jár neki, így hát most az ő érdekeit helyezem ,előtérbe az enyém helyett. Hátha jól sül el a végén.

***

Egy hete ,, járunk” Kevvel. A csókon kívül más nem történt szerencsére , nem is nagyon erőltette.Még nem vagyok rá képes és egyáltalán nem is biztos , hogy valaha is képes leszek rá.Délután látogatást tettem Sadie-nél és Alexnél. Szegény barátnőmnek pszihológushoz kell járnia néhány hétig a baba miatti sokktól. De már most is ezerszer jobban néz ki mint múlt héten. És én ennek őszintén örültem.

Épp abban a percben amikor leültünk a kanapéra megszólalt a csengő.

Sadie és én a nappaliban maradtunk fecsegni, Alex nyitott ajtót.

Épp el akartam mesélni Sadie-nek az elmúlt hét megdöbbentő eseményeit,mikor egyszer csak Rob toppant be. A helyzet, nos enyhén szóval feszélyező volt.

- Nicsak, nicsak kikkel nem akad össze az ember .jegyezte meg Robert rám értve természetesen

- Hogy hogy nem együtt jöttetek-?vetette fel a kérdést Alex

- Szakítottunk-vágtuk rá szinte egyszerre teljesen nyugodtam. Barátaink szája pedig ugyanilyen szinkronban formált egy hatalmas O-t .

-Hogy mi ?-dadogott Sadie

- Hát nem olvasol újságot?. Kristen már Kevin Mossal a sikeres üzletemberrel nyomul Tegnap például a Rákban vacsoráztak-mondta különösen sikkes hangsúllyal Rob miközben úgy csinált mintha a körmét tanulmányozta volna.

- És srácok azt sem olvastátok, hogy Robert tegnap egy vörös bombázóval mutatkozott akinek nem mellesleg vagy is pontosan mellesleg 3 műtétje volt.

- Jobbak mint a szúnyogcsípések , amelyek elvesznek egy nagyobb melltartóban-mondta és rám szegezte a tekintetét , mire én szégyenlősen átkulcsoltam magam előtt a kezem .-A lényeg , hogy Kristen Stewart gyorsan tovább tud lépni

- Mondd Rob az ő kezét is megkérted ? Ha igen kérlek hívj meg az esküvődre. Bár az is lehet ha még egy mellműtétje lesz nem marad már hely a templomban?

-Húha ma aztán formába vagytok-vihorászott idegesen Sadie

-Nekem mennem kell-mentettem magam a kínos szituból.Túl kevés itt a levegő , nem akarom elszívni a baba elől. – És különben is Kevinnel ebédelek mindjárt- nyomtam meg a nevét alaposan és Robra mosolyogtam- amolyan szenvedj te állat mosollyal.

Természetesen nem ebédeltem Kevvel és nem is kellett sehová sem mennem. Csak minél több időt töltök együtt Robbal annyival kevésbé utálom, és annyival többször ismerem el , hogy Kevin hiába annyira szoborszerűen gyönyörű Rob mellett egyszerűen elbújhatna- mármint az én szememben legalábbis. Ezek a gondolatok nem hagytak nyugodni.

2010. október 16., szombat

30.Old Kris good Kris, new Kris bad Kris


30 fejezet


Old Kris good Kris, new Kris bad Kris


Sziasztok egyetlenek! Köszönöm a komikat és a nyomogatásokat ismét. Fúúú nos ugye úgy terveztem , hogy hamarosan befejezem a törit , de meggondoltam magam, ezért ebben a fejiben egy ultrahiperszuper csavar lesz, amiért valószínűleg ki szeretnétek majd tépni az összes szál hajamat. Sorry:( De szeretnék annyit beletölteni ebbe a fanficbe amennyit csak lehet, és úgy érzem , hogy ezt most kell bele. De szerintem ennek van jó oldala is hiszen mocskosan izgis fejezetek várhatóak.Megkérnék még legalább 3 embert a 2 állandó komizó emberkém mellé hogy ők is ragadjanak billentyűzetet és fejtsék ki érzelmeiket.Kíváncsi vagyok mit gondoltok, na !:) Mert azt hiszem, ez feji senkit sem hagy hidegen. Nekem gyakorlatilag fizikai fájdalom volt megírni. ne de nem árulok el többet sipirc olvasni.
xoxo
Ui:mielőtt még többen elpártolnának, kérlek várjátok meg a következő fejit, hogy egy egész képet kapjatok:) Thx



Fura volt ez a helyzet, mélységesen fura. Nem voltam szomorú mert az egész szituáció egy hatalmas vicc volt. Tegnap este álomba sírtam magam amiatt, hogy Rob el akar hagyni, ma meg megkérte a kezem , és azért hagy el mert nem-et mondtam. Röhejes valljuk be, ép eszű ember ilyet nem tesz. Na jó persze aki szerelmes az nem tud tisztán gondolkodni, de ezért kidobni?
Zavarodott voltam, valahogy nem tudtam , hogy sírjak e vagy nevessek, vagy most lépjek tovább, vagy esetleg utána fussak.
Fogtam magam inkább és bevágódtam kocsimba. Nem volt semmi célom csak nyomtam a gázt.

***
A kedvenc báromban üldögéltem, három óra és én már satu részeg vagyok. Bár étgyomorra nem csoda. Kristen, Kristen szépen eláztál, most már csak az a kérdés , hogyan jutsz haza.De miért akarnék haza menni? Inkább legurítok még egyet.

-Héé csapos még egy…et kérekk- próbálkoztam elsőre helyesen kimondani , de a pia hatására elég sokszor összegabalyodott a nyelvem.

-Szerintem sok lesz kislány, menj inkább haza! Hívok egy taxit oké?

-Nézze !- emeltem fel a mutatóujjamat. Ez itt egy ven-vendéglátó egység , én pedig a vendég! Magyarán nem te mondod meg , hogy mit csinálok , érted fafej?

-Kisasszony, fáradjon ki , vagy kénytelen leszek hívni az üzletvezetőt.

- Jól van te kis alkalmazottak gyöngye, kikísérem magam, ne hogy folt essen a fene jó modorodon !-szóltam dölyfösen majd megpróbáltam az ajtó felé venni az irányt nem sok sikerrel.
A lábaim nem igazán akartak engedelmeskedni az agyamnak, ha nem sikerül el kapnom a kilincset valószínűleg a földön kötök ki . Tehát csak szorítottam azt a kilincset mint a kismajom az anyját és a hányingeremet legyűrve sikerült kijutnom a szabadba. Finom friss levegő csapta meg az arcom. Jól esett, egy kicsit sikerült, felpörgetni az elcsökevényesedett agytekervényeimet.

Még annyi erőm volt , hogy elvánszorogjak a közeli padhoz.Csak ültem ott és néztem az elhaladó autókat . És azon röhögtem , hogy mennyire szánalmas vagyok. Ha Rob tovább akar lépni , akkor lépjen , tovább. Csak kibírom valahogy ! Még mindig jobb mint huszonegyévesen feleségnek lenni. Az angolok annyira régimódiak. Most már a szavakon vigyorogtam meg a színeken, mintha be lettem volna szívva. De nem voltam, sajnos. Pedig lehet , hogy jobb lett volna fokozni az élvezetet .De várjunk asszem van cigim-villant fel a képzelet beli körte a fejem felett.
Körülbelül öt percig tartott az a komplikált művelet, hogy a cigimet a számhoz emeljen majd meggyújtsam. .
Mélyeket szippogattam, és belebambultam a nagy világba.A cigi lángja már csak pislákolt , szóval elnyomtam. A szemhéjaim már mázsás súlyúnak tűntek. Egyre csak lejjebb és lejjebb kívánkoztak. Aztán végül eljött az édes sötétség.


-Kirs, Kris!- rázogatta egy kéz a vállamat. Eleinte azt hittem, hogy álmodom.
-Kris az Istenért, élsz még?- zavarkolódott tovább,amire rájöttem, hogy most még álmodni se tudnék ennyire összefüggő mondatokról, szóval valószínűleg ez a valóságban zajlik. Lassan felnyitottam az álomtól,és a piától elnehezült szemeimet,és Kevint találtam magam előtt. Gyönyörűséges kék szemeivel, -amelyben az ember órákig képes elgyönyörködni,pláne ha ilyen állapotba van mint én-aggodalmasan vizslatott.

-Szia Kevin!- mosolyogtam rá

-Kris, tudsz róla, hogy úgy nézel ki mint egy csöves.

- Kössz a bókot, édes.

-De, most komolyan és teljesen át vagy fagyva. Gyere hazaviszlek ,hogy felmelegedhess.

- Micsoda úriemeber!-nevettem ki aztán elfogadtam a segítséget nyújtó karját. Csinos karok voltak meg kell hagyni..Lehet hogy a lilaködös agyam kezdi észre venni azokat a dolgokat amelyeket eddig nem láttam?Itt van Kevin, oda van értem, az is lehet , hogy még mindig szerelmes belém, helyes, okos, gazdag, nem csal meg prostituáltakkal, miért nem fele meg ez nekem?Ő nem okozna , soha többé fájdalmat, akkor is azért okozott mert a családját védte. Egyébként annyira jó hozzám-most is itt vonszol mínusz tíz fokban az utcán és leszarja ki lát minket meg azt is hogy körülbelül ötször léptem a lábára egy méteren és hogy most meg kell állnunk , hogy kiadjam magamból ami odabent van.


Szerencsére viszonylag közel lakott, ezért húsz perc alatt már egy jó meleg puccos tetőtéri lakásban találtam magam, ami teljes mértékben Kev egyéniségét tükrözte.Tipikus pasi lakás, de nem a megszokott értelemben. Nem volt rendetlenség, de ,,férfias játékok” annál inkább. X-box ,egy kosárpalánk a nappali közepén, millió videójáték na meg egy hatalmas bárszekrény.



-Arra van a fürdő!- mutatott a hatalmas mahagóni ajtó felé. A fürdőszobaszekrény alsó fiókjában, találsz fogkefét és törölközőt, addig kerítek neked valami ruhát.
Hálás pillantásokat vetettem felé és beevickéltem a fürdőbe.
Az első utam sajnos a wc-hez vezetett és körülbelül fél órán át sikerült azt ölelnem azt. Egy jó tanács a piákat soha ne keverd!- okoskodtam magamban, de most már annyira mindegy volt.

Miután sikerült befejeznem,beléptem a zuhanykabinba Eleinte hideg vizet eresztettem magamra, hogy felébredjek, be is vált a régi módszer, sokkal tisztábbnak éreztem a fejem. De azután forróságra vágytam, megnyitottam a csap másik felét majd a hátammal az üvegnek dőlve a földre kuporodtam.
Átgondoltam a mai napon történt dolgokat. Örültem, hogy Sadie mégsem veteti el a babát. És Alex !! Igazi úriember volt. Bár nem mintha más reakciót vártam tőle.
Rob meg egy hatalmas bunkó-állapítottam meg magamban. És nem érdekel többé. Hiába szeretem, távol fogom magam tőle tartani amennyire csak lehet. Nem akarok többé szenvedni .Itt van Kevin és ha még kellek neki , akkor én is akarom őt. Soha nem fogom úgy szeretni mint azt a fejedelmi vadbarmot aki kidobott, de legalább szép és nyugodt életem lesz. Rob pedig nem nevezhet ribancnak mivel mindennek ő az oka , és ha mégis annak nevezne azt meg le szarom. - mondtam magamban el ezt a tízpontos beszédet és megnyugodtam. Mindent meg kell próbálni és Kevin érdemel még egy lehetőséget, és most nagyon vágyom valakire aki szeret és magához szorít és aki úgy bánik velem mint egy hercegnővel. És ez a valaki aki képes arra , hogy a világa közepébe helyezzen és feltétel nélkül szeressen, az Kevin volt.Ígí hát elzártam a csapot és magamra csavartam egy fürdőlepedőt. A mosdókagyló szélét támasztottam két kezemmel, és a tükörképem tanulmányoztam. Azért amire most készülök máskor valószínűleg leköptem volna, de most más volt a felállás .Annyi fajta érzelem kavargott bennem , amit valahol le kellett vezetnem. De nem ez volt a fő ok. Fájdalmat akartam okozni Robnak bármi áron , de sajnos azért , hogy ő szenvedjem nekem is kell és Kevinnek is.Nem akartam becsapni és belekeverni ebbe a jövőbeli szerelmi háromszögbe , de ha a sors így kívánja-mert így akarta, különben ma nem talált volna rám-akkor így lesz.Tuti , hogy első alkalommal-ami vele igazából nem is az első- utálni fogom magam. De hát bármit meg lehet szokni ha a szükség úgy kívánja.

A számban keserű ízt éreztem, a gyomrom pedig dühösen háborgott. Minden porcikám ellenkezett az ellen amit tenni akartam,de a bosszú vágy ami bennem uralkodott erősebb volt.

Kev épp kávét töltött ki nekem.
-Máris sokkal jobban nézel ki-mondta elismerően.

-Igen jobban is érzem magam!És tisztábban látom a dolgokat.

-Például?

Csábosan odasomfordáltam hozzá és a kezem a mellkasára tettem, majd lábujjhegyre állva a fülébe súgtam.

-Akarlak! Most!

-Kristen, szerintem még mindig hat a pia.

-A.a-csóváltam a fejem és ledobtam magamról a törölközőt. Próbáltam magabiztos maradni és úgy tenni mintha tényleg erre vágynék. Nagy nehezen sikerült.

Kevin hihetetlen módon zavarba jött és megpróbált egyenesen a szemembe nézni , de tekintete egyre és lejjebb lejjebb csúszott.

-De hát Robert!...-habogta

-Szakítottunk , nincs miért aggódni-kimondva a szavak szörnyűen hangoztak , és bizony felsértettek bennem pár sebet, könnyeimet visszatartva húztam magamhoz közel és belemarkoltam a fenekébe.

-Meg fogod bánni-dadogta

-Soha-kaptam el az ajkait és ahogy a csípőmet az övének nyomtam már éreztem , hogy jobban akarja mint látszik. Igazam is lett ,csókunk után felkapott és a hálóban landoltunk . Mindent figyelmem kívül hagytam a józan észt , azt hogy mi lenne a helyes, még azt is hogy szegény Kevet újra csak bántani fogom,csak az vezérelt, hogy tönkreteszem Robert Pattinsont.



Komit pls!!*.*Előre is köszi:)

2010. október 13., szerda

29: Egyszer hopp másszor kopp


Hogy is van ez a Robsten dolog ?

29 fejezet

Egyszer hopp másszor kopp



Tudom, hogy irtó rövid, de igazából átvezető fejezet szóval megfelel és korábban akartam hozni mint hétvége a szívmelengető komik és gombnyomogatások miatt. Annyira köszönöm bébik!


Megdöbbentség. Ez lehetett ami tükröződött az arcomon. Először is ledöbbentem, hogy anyám itt van, álmodni sem mertem volna , hogy szívvel, lélekkel mellém állna és védelmezne ha babár várnék húsz évesen. Másrészt a szerelemem, a lányok álma Robert Pattinson épp ebben a percben kérte meg a kezem. Pedig azt hittem , hogy ..nos tudjuk , hogy mit.

Most itt térdel előttem, kezében egy csillogó , irtó drága gyémántgyűrűvel és azt kéri , hogy kössem vele össze az életem ,örökre. Vajon , hány lány hajtja le este úgy a fejét , hogy ezt kívánja? Valószínűleg több ezer. De nekem most mégis el kell rontanom ezt a mesébe illő pillanatot.

-Rob, én nem mehetek hozzád, mivel…-hagytam félbe a mondatot és félve Sadiere pillantottam. Egy jelre vártam , hogy elmondhassam az igazságot.

A barátnőm egyből értette a kívánságom.

-Én vagyok terhes nem pedig Kristen-valotta be Sadie.

Anyám sóhajra nyitotta száját amolyan jólesőre , Alex szeme elkerekedett , Robert arcán pedig , nos mintha csalódottságot véltem volna felfedezni. Az egészen biztos , hogy nem megkönnyebbülést. Nem értettem , hogy miért nem , hiszen most jól jött ki a dologból , mi a francért nem örül ?Lassan feltápászkodott előlem és a szemembe nézett.

-De akkor a teszt hogy került a ti konyhátokba ?

-Sadievel, ott csináltuk .

-Na jó gyerekek, most hogy kiderült , nem leszek idő előtt nagymama , muszáj egy kicsit relaxálnom. Este találkozunk-nyomott egy puszit az arcomra anyám és eltipegett.

Alex nem mondott semmit csupán erősen magához szorította Sadiet.

-Ne mondj semmit –suttogta alig hallhatóan- Nincs semmi baj, elhiszem , hogy megijedtél, ne érezd magad hibásnak, oké?Szeretlek és szeretni fogom a pocaklakót is .

-Köszönöm-zokogta Sadie

-Gyere menjünk haza és beszélgessünk.

-Rendben.

-Srácok mi akkor most elmegyünk –köszönt el Alex és Sadie.

Ketten maradtunk . Szemtől szemben. Meg akartam szólalni , de nem jutott semmi ép gondolat az eszembe. Így hát Robot pásztáztam a tekintetemmel .De csak nem mukkant meg. Kezdett kínossá válni a szituáció, így hát megadtam magam.

-Minden oké?

-Nem , nem igazán….

-Nincs baba , semmi gond , visszatérhetünk a normális kerékvágásba , nem mennék haza inkább?

-Szóval nem jössz hozzám feleségül?

-Mi van ?-rögötem el magam mivel azt hittem , hogy poénkodik, de arca rezzenéstelen maradt-Rob nem vagyok terhes , nem kell kényszerből elvenned .

-Kényszerből….-moromogott az orra alá.- Komolyan azt gondolod, hogy ha nem szeretnélek igazán , elvennélek csupán mert terhes?vagy. Tudod ma már létezik az a szó , hogy gyerektartás. Átgondoltam és akarlak, persze nem azt kérem, hogy gyere hozzám holnap, vagy holnapután. Csupán azt , hogy fogadd el tőlem ezt a gyűrűt ami azt jelzi, hogy egyszer majd a távoli jövőben az enyém leszel..teljesen.

-Dehát most is a tiéd vagyok….Én erre még nem állok készen, két évvel ezelőtt még kiskorú voltam, most pedig el akarsz jegyezni? Szeretlek….most de mi van ha egy bizonyos idő elteltével már nem érzek ugyanígy ?Vagy ha te unsz rám , ha találsz valaki mást ..aki szebb és okosabb és izgalmasabb?

-Vagy mi van ha holnap elüt egy autó , vagy ha kiderül , hogy halálos beteg vagyok ..Kristen ez mind kifogás és kifogás…Igaz, hogy életem nagy része hátra van még ha szerencsés vagyok, de nem tudom elképzelni , hogy erősebben szerethetek valakit szerelemmel , mint téged. Annyi mindenen keresztül mentünk már , nem látod , hogy összetartozunk ?

-Rob ez egy klísészöveg, ne gondold már, hogy leadod nekem a Rosalinda zárójelenetét , és elkövetek egy hülyeséget.

-Oké, nos szeretnél még ennél jobban is a földbe tiporni vagy befejezted?

-Csak nem látod a fát az erdőtől, ez akkora felelőtlenség és neked még csak le sem esik!

- Felelőtlenség az hogy szerelmes vagyok beléd ? Szép vagy Stewart.

-Én , csak….-habogtam

-Válassz Kris, vagy ráhúzhatom , most ezt a gyűrűt az ujjadra vagy felejts el örökre.

-Szóval?

-Nem . A válasz nem , engem nem fogsz zsarolni Pattinson!

-Akkor mi végeztünk-nézett mélyen a szemembe , de én sajnos egy apró jelet sem tudtam kiolvasni belőle ami az érzéseire utalna.

-Tudom, hogy nem gondolod komolyan !-vágtam vissza

-Csak figyelj !-mondta kurtán és kisétált az ajtón.

2010. október 9., szombat

28:Mindig a rosszra gondolsz


Hogy is van ez a Robsten dolog ?

28 fejezet


És meghoztam a kövi fejit . Először is szeretném megköszönni az extra hosszú komit Zsofkának és Bella-19-Kstewnek. Annyira jól esett csajok , komolyan mondjuk alapjáraton érzelgős vagyok de ezzel teljesen visszaadtátok az életkedvem :) Még szeretnék sok ilyent . Nos még annyit ,hogy ismét Függővég *ördögi fej *

Jó olvasást drágáim !

Xoxo

Mindig a rosszra gondolsz


Rob:

Amikor Cam kimondta azokat a szavakat, egyszerűen beállt nálam az agyhalál. Értettem a szavak jelentését egyenként , de úgy összerakva , hogy ÉN leszek apa ,felfoghatatlan volt számomra. Bármiféle kommentálás nélkül, leléptem . Nem tudom , hogy jó ötlet volt e, de szükségem volt egy kis magányra.

A közeli parkot választottam elmélkedéseim színteréül.Fél órája sétáltam körbe és körbe , az ott található apró tavacska körül. Szörnyen begyulladtam. Először legszívesebben felültem volna az első londoni gépre és meg sem álltam volna hazáig, de tudtam , hogy nem tehetem. Krissel nem szúrhatok ki ennyire, ha ezt tettem vele vállalnom kell a következményeket. Persze mondani könnyű, és elképzelni is de megtenni százszor nehezebb. Hogy csináljuk mi ezt végig , vagy végigcsináljuk egyáltalán.? Lehet hogy Kristen el akarja vetetni a babát? . Talán, ez lenne a legésszerűbb megoldás. De…de nem nem…azt nem élném túl, bármennyire is éretlen vagyok az apaságra , nem fogjuk elvenni szegény kölyök életét , csak azért mert hülyék voltunk . Megtartjuk. Nem lesz gond, miért lenne ? Jól kersek, Kris is jól keres, …egyenlőre ,mert egy babával a pocakjában nem tudom , hogy tudja leforgatni a maradék két filmet. De ez most a legkevesebb. Cam tuti szét akarja verni a pofámat, Mrs. Stewart pedig.. teljesen biztos vagyok benne , hogy kiakad.Az én szüleim szintúgy, de előbb utóbb úgy is megbarátkoznának a gondolattal.

Menni fog!- hitegettem magamat. Most már csak egy dolog van amit el kell intéznem , najó kettő –döntöttem el magamban és elindultam , hogy végrehajtsam az utolsó simításokat.

Kristen mesél

Szokásosan a fránya telefoncsörgésre ébredtem. Bőszen vettem kezembe a pokolba kívánt készüléket és csak remélni mertem , hogy Robert hív , hogy megbeszéljük a történteteket. Igen ez vagy te Kristen Stewart ! Álomba sírod magad miatta , ahányszor átver és megaláz , de hiába töri össze a szíved , te még azokkal az összetört darabokkal is képes vagy őt szeretni, sőt vágyódni utána . Hiába bánt meg ,egy apró bocsánatkérő szó vagy akár anélkül is képes vagy neki megbocsátani és elfeledni ,akármit tett.

Szörnyen szép megállapítás volt ez és valljuk be, a nők 99 százalékára igaz. A rosszfiúkat szeretjük, az elérhetetlenre vadászunk, aki ha valami csoda folytán a miénk lesz bármit megteszünk érte. Ha ha megszelídül eldobjuk, akár egy használt papírzsepit, mivel nem izgalmas többé. Az kell aki bánt ,aki porba tipor azután pedig újra felemel minket onnan.Miért van az hogy mi nőnemű lények szeretjük ha fáj ? Talán mert ha nem lenne fájdalom nem érzenénk a boldogságot sem ? Minden egyhangú és szürke lenne ?Egy biztos ezt sohasem fogom megtudni, pedig én talán erre vágyom , egy kis nyugalomra .

Magasröptű elmefuttatásom hiábavaló volt nem Rob hívott, hanem Sadie.

- Sajnálom-kezdte bármiféle köszönés nélkül. .Tudod hogy nem akartalak bántani csupán én annyira össze vagyok zavarodva .Te vagy a legjobb barátnőm , Kris és szeretlek . És ha te is szeretsz engem , akkor elfogadod , hogy nem vagyok képes egy gyerek felnevelésére és remélem megérted miért döntök az abortusz mellett. Vagyis nem is azt , hogy megérted csak hogy legalább elfogadod!

- Gondolom Alexnek sem mondod el igaz ?

- Jól gondolod, holnap reggel kilenckor , megyek a klinikára a beavatkozásra-csuklott el a hangja

- Melyikre ?

- A Saint Alan-be. Eljössz velem?

- Nem ..nem tudom-mondtam–Elfogadom a döntésed , megpróbálom túltenni magam rajta és nem másképpen nézni rád ezután , de nem ígérem hogy menni is fog. Ami pedig az abortuszt illeti –tudod hogy mindenben támogatlak-kivéve ebben.

-Oké, értem. És megértem, akkor majd …majd ..látjuk egymást- mondta szomorú hangom amiben benne volt egy jó adag sírhatnék.

Legszívesebben főbe lőttem volna magam ,a miért ennyire szemét voltam vele , de nekem is megvolt a saját problémám . Na meg persze nem értettem vele egyet,és nem akartam engedni. Pedig szüksége lett volna rám , tudom.

-Akkor szia..

-Szia . Sadie!- köszöntem el

A biztonság kedvéért azért felvéstem a papírra az időpontot és a helyet ,arra az esetre ha meggondolnám magam. Amúgy is minden kimegy a fejemből, mivel olyan mint egy szita.

Miután ezzel végeztem , megint előjöttek a rossz gondolatok. A fenébe is miért nem lehet kikapcsolni csak úgy egyszerűen a gondolatainkat . Aludni akartam és közben semmire sem gondolni, csak álmodozni egy szebb életről , ami nem az enyém , de akár az is lehetne.

***

Persze hogy már hajnali hatkor fent voltam. Szörnyű éjszakám volt csak forgolódtam és agyaltam. Gyorsan lezuhanyoztam , mivel a kádban ismét forognának a kerekeim.

Belebújtam egy U nyakú fehér pólóba és egy csőfarmerba, na meg a favorit fekete Conversembe .Sminkkel nem bajlódtam, a hajamat a fejem tetején lazán összefogtam.

A szokásos kávém megivása közben eldöntöttem , hogy elmegyek a klinikára, ha nem tenném örökre életemben bánnám .

Mivel csak egy óra telt el azóta amióta felkeltem,elhatároztam , hogy kilencig beugrok anyuhoz a munkahelyére , mivel hiába élünk egy házban állandóan elkerüljük egymást

- Kristen jól vagy ?- kérdezte anya .- Már fél órája csak bámulsz ki a nagyvilágba.

- Csak gondolkoztam..

- Szabad tudnom , hogy min ?

- Öhmmmm…..Én és fiúk be voltunk tervezve ?Vagy csak úgy jöttünk?

Anyám felkuncogott .

- Szerinted ez változtat bármin is ?

- Elég sok mindenen-néztem rá komolyan.

Anya arca szintén komorrá vált

-T udod , az első gyerek mindig tervezett, szóval mondhatni Cameron az volt. Apád mindig is fiút akart , megkapta amire vágyott, és lányt szerettem volna , ezért próbálkoztunk még. Aztán jött James . Bevallom utána már csak véletlenül jöttetek de és a harmadik bátyád , de ki vagyok én , hogy megvonjam az életet bárkitől is . És végső sorom belátom , nem volt rossz , döntés , csodálatos porontyaim vannak !- mosolygott rám anya.

- Apa egyikünknél sem pánikolt be ?

-Miféle kérdés ez kincsem, már egy éve házasok voltunk. Hidd el akit én nem rémisztek el , annak egy baba meg se kottyan.

- Értem.

-Kristen drágám, biztos , hogy minden rendben van ?Tudod ha bármi baj van nekem elmondhatod !

-Igen anya oké, tudom-mondtam és gyorsan menekülőre vettem az irányt , mielőtt még megpróbálna kiszedni belőlem az igazat. Asszem dobna egy hátast , ha elmesélném , neki hogy Rob gyakorlatilag felém sem néz mivel azt hiszi , hogy tehes vagyok,pedig nem én vagyok állapotos hanem a legjobb barátnőm aki egy óra múlva át fog esni egy abortuszom , amit én még egyszer megpróbálok megakadályozni.

-Kris várj-kiáltott utánam , de nem akartam visszamenni. Úgy véltem jobb lesz utólag elmagyarázni a dolgokat neki.

Egyenesem a klinikára mentem , hisz meg akartam ,,lepni Sadiet.

Robert szemszöge:

Reggel nyolckor útnak indultam ismét Kristen háza felé. A szívem a torkomban dobogott mikor becsengettem . Halk lépteket halottam , aztán láttam ahogy lenyomódik a kilincs , de sajnos nem Kristen várt ott , hanem egy sokkal öregebb kiadás, Jules Stewart.

-Csókolom…akarom mondani szia Jules. Kristen itthon van ?

-Jajj Robert , jó hogy jössz, nem nincs és szerintem valami baj van !

-Miből gondolod?

-Ma bejött hozzám Kris és elég furcsa kérdéseket tett fel nekem a terhességről, hogy betervezettek voltak e vagy sem .Mikor pedig ki akartam kényszeríteni , hogy mi baja van, szabályosan elszaladt. Szóval hazajöttem , azt hittem itthon találom beszélni akartan vele. Tudom , hogy nem szép dolog , de kutakodtam a szobájában , hátha találok valamit.

-És ?

-Ezt találtam !tolta az orrom elé a fehér papírost .

-Mi ez ?

-ˇMegnéztem az interneten , ez egy klinika ahol abortuszok elvégzésévvel is foglalkoznak, Szerintem terhes és el akarja vetetni!-Vagy várjunk te tudtál erről?

-Én,, én igen . Mármint csak arról , hogy terhes az abortuszról nem .

- Majd később ellátom a bajod , de most gyere oda kell mennünk , hogy megakadályozzuk .Nem engedem , hogy a felelőtlen lányom elszúrja az életét!Kilencre van időpontja , még van fél órának , húzzunk bele !-mondta olyan átéléssel , hogyha nem tudnám hogy ennyire komoly dologról van szó cserkészvezetőnek is elment volna.

Felkapta magára a kabátját és elindultunk a kocsihoz.

Útközben Alexxel találtunk magukat szembe .

-Hé haver , hát te mit csinász itt ?

-Sadiet keresem , napok óta furán viselkedik, ma reggel pedig a hűlt helyét találtam-mondta aggodalmas képpel

-Hát itt nincs –mondta sürgetően Jules

- Akkor valószínűleg Kristennek aszisztál a művelethez.- állapítottam meg

-Mi,,miféle művelet –kérdezte a haverom

- Nincs idő erre!- nyomatékosított Jules- Hozzuk őt is , legalább meglesz a kis barátnője.

Így hát már hárman száguldottunk a klinika felé.

Mivel mind hárman szörnyen idegesek voltunk , persze hogy nem találtuk meg elsőre a megfelelő épületet,segítséget kellet kérnünk. Ráadásul Jules egész úton az idegeimen táncolt, hogy tönkre teszem lánya karrierjét, persze Alex –akinek időközben elmondtuk a történetet-megvédett engem egy nagyon jó kis beszéddel.Na ő például biztos , hogy tök felnőtt módon és nyugodtan viselte volna ha Sadie azt mondja neki , hogy apa lesz, szerintem.

A váróteremben , mint sejtettük ott ültek ketten.

-Kristen!-kiáltottuk kórusban a drága anyjával

-Kicsim, ne tedd szorította magához Jules . Majd megoldjuk valahogy!

-Igen , én szeretlek és támogatni foglak mindenben , nem hagylak el ,ígérem!És hogy ezt bebizonyítsam-szóltam majd térdre ereszkedtem

-Kristen Stewart azt akarom, hogy az életem minden egyes reggelén a te arcodat lássam amikor felkelek és akkor is amikor este lefekszek. Hozzám jönnél feleségül?