43.fejezet Akarlak

Sziasztok! :) Remélem nem baj, hogy ennyit várakoztattalak titeket, de egyre nehezebb szívvel hozom a fejit tudván , hogy hamarosan vége .
Figyelem függővég !
A komikat nagyon szépen köszönöm és az új töriről való visszajelzéseket is ,nagyon sokat segítenek :D A fejihozás tőletek függ, tessék komizni !:)
Szeretlek titeket
xoxo


43.
Akarlak

Szörnyen zavarban voltam. Nem azért mert nem tudtam a választ, hiszen az egyértelműen igen volt. Csupán egy angol mélységesen régimódi gondolkodású férfi nincs hozzászokva ahhoz, hogy egy nő megkérje a kezét. Ez egyértelműen a férfi dolga. Persze a vaskalaposságomtól függetlenül, rábólintottam egy kaján vigyorral a képemen, hiszen az ég adta egy világon nem létezik olyan szokás és előírás amiért Kris szeméből kiűzném ezt a csodálatos és reménnyel teli csillogást .És jól is tettem , hogy beleegyeztem mivel utána mennyekbe repítő kényeztetés részese lehettem.
***
Akkora mázlista voltam , hogy Kris itt maradt velem Magyarországon egész idő alatt. Nagyon becsülöm őt amiért zokszó nélkül tengette napjait amíg én dolgoztam , de próbáltam kárpótolni hatalmas csokor virágokkal, forró fürdőkkel és titkos késő éjszakai sétákkal Budapest eldugott parkjaiban. Olyanok voltunk mint az eltiltott szerelmesek akik csupán az sötét leple alatt lehetnek egymáséi. Ez jelképesen valamennyire igaznak is bizonyult.

A hazautazás napján kettős érzelmek lappangtak bennem. Egyrészt alig vártam, hogy a saját ágyamban alhassak-vagy legalábbis Krisében, másrészt viszont jólesett , hogy ebben az országban egy kis szabad levegőhöz jutottam, megszállott rajongók és paparazzik nélkül.
A rémesen hosszú repülőút alatt –amit egyetlenem szundikálással töltött-én a fejemben közös jövőnket tervezgettem. Na nem a gyerekeink nevét meg az őszülő hajjal való ücsörgést a gangon, hanem azt , hogy talán össze kéne költöznünk .
Régebben már szóba került, hogy vehetnénk egy lakást ami a kis szerelmi fészkünk lenne és most így , hogy kész arra , hogy az enyémhez kösse az életét ideje ezt megvalósítani.
Steph régebben mesélt egy házról ami varázslatos , modern és ami a legjobb benne , hogy teljesen eldugott helyre építették. Kíváncsi vagyok rá. Ha hazaértünk el is megyek megnézni. És ha úgy gondolom ,hogy megfelel mindkettőnk ízlésének, akkor meg is veszem. Kris véleményét azért nem kérem ki mert meglepetésnek szánom és úgy érzem , hogy már eléggé kiismertem őt.


A hazaérkezés éjszkáján Kristen nálam aludt. Megreggeliztünk aztán el kellett mennie egy válogatásra. Én kaptam az alkalmon elkértem Stephtől a címet és meglátogattam a házat. Mondanom sem kell alig találtam oda pedig tájékozódás terén nem panaszkodhatok, de ezt a tényezőt most pozitív tulajdonságként tudtam feljegyezni.

Az épület mind kívülről és belülről egyaránt csodaszép volt. Emeletes kovácsoltvas kerítéses luxuslakás. Mindkettőnk személyiségének megfelelő stílusjegyekkel rendelkezett. Egy pillanatig sem gondolkodtam rajta , hogy meg vegyem e. Az ingatlanos egy hét alatt elintézte nekem a papírokat, titoktartási nyilatkozattal egybekötve. Szörnyen vártam már a pillanatot amikor megmutathatom Krisnek a szerzeményem.

Hatásvadász módon estére időzítettem a látogatást.

-Rob ez nem vicces , vedd le ezt a hülye kendőt-rinyált szerelmem

-Ez így van megírva a nagykönyvben is szóval jó lenne , ha nem veszekednél velem!- intettem le

-Már kétszer megbotlottam .Áuuuu. …Oké háromszor

-Na gyere –szóltam és felkaptam az ölembe amíg átvágtunk vele az előkerten
-Ugye nem fogsz fejbe vágni és elásni ?

-Nem , golyó általi halált terveztem-

-Háháhá kacag a májam!

-Na jó itt vagyunk- szóltam ünnepélyesen és talpra állítottam Krist

-Hol is van ez az itt ?

Nem válaszoltam csupán kioldottam a fekete selyemszalagot ami a szemét takarta


Kristen szemszöge:

Miután sikerült magamat összekanalaznom szóra nyitottam kiszáradt ajkaimat

-Vettél egy házat?

-Igen .ÓÓÓ értem. Nem tetszik, ugye? Nem kellett volna , túl sok , oké , értem. Talán még vissza lehet csinálni-fixírozta a gyepet csalódottan

-Nem,nem, nem –csitítottam. Ez tökéletes édes!Annyira szép már most úgy érzem mintha haza érkeztem volna , pedig még csak a külsejét láthattam-szóltam majd átöleltem

-Megnézzük belülről is ?

-Tényleg tetszik, nem hazudsz ?

-Szoktam én olyat?- passogattam ártatlanul és forró csókolt leheltem a szájára, azután pedig elindultunk befelé. Nem volt még berendezve, mégis beleszerettem.
A hatalmas , letisztult terekbe és kesze-kusza formákba. Miután átvizslattuk a második emeletet is , Rob a teraszra invitált, arra hivatkozván , hogy csodáljuk meg a kilátást.
A kilátásnál valami ezerszer csodálatosabb dolog fogadott. A balkon ki volt rakva apró gyertyákkal , amelyek egy Hozzám jössz ? feliratot alkottak. Nem vagyok egy érzelgős csaj , de ez tagadhatatlanul megpuhította a lelkem. Már a könnyeimmel küszködtem , de aztán visszaparancsoltam őket-jobb is különben lőttek volna a vagány csaj attitűdömnek .

-Szóval akkor ez már a harmadik házassági ajánlat. Remélem még nem unod. Szóval… Hozzám jössz feleségül ?- térdelt le elém Rob egy nyitott dobozzal a kezében.

-Igen, igen és igen- mosolyodtam el

-Húú-fújta ki magát megkönnyebbülten és felhúzott egy igazán elegáns gyűrűt az ujjamra

-Szeretlek Pattinson! És ez a gyűrű és lakás is gyönyörű

-Én is szeretlek Stewart-szorított magához erősen

Természetesen ,,felavattuk” az új lakást a mi perverz kis módszereinkkel. Másnap elhatároztam, hogy meglátogatom Sadie-t és elmesélem neki a fejleményeket. Annyira rossz érzés kerített a hatalmába, úgy éreztem mintha valaki folyamatosan figyelne sőt mi több követne. De ezt a paranoiásságomnak tudtam be. Ha ennyit képzelődöm a végén még bedugnak valami diliházba.

Sadie repdesett az örömtől amikor meghallotta, hogy bekötik a fejem.A gyűrűmért pedig annyira odavolt, mint egy kisgyerek a gumicukorért. Persze figyelmeztettem , hogy ne merjen elkezdeni esküvői ruhákat válogatni, hiszen a házasság még a jövő zenéje. Természetesen nem lehetett lelőni egyből előkereste, azokat az esküvői magazinokat , amelyekből ő válogatott annak idején. Valamint az első ultrahangos fotóját is megmutatta ami sokkal jobban érdekelt a flancos ruháknál. A hasa már elkezdett kikerekedni hisz a negyedik hónapban volt. Hihetetlen , hogy hamarosan keresztanyuka leszek ! És lehet hogy feleség is és… anya. Vajon jó anya lennék, vagy olyan akit utál a kölyke? Visszagondolva fiatalabb koromban gyűlöltem anyámat, a kioktató hangnemét meg az önbizalmamat porbatipró modorát. De így felnőtt fejjel , egészen máshogy látom a dolgokat. Sokkal tisztábban . Ha akkor az egekig magasztalt volna, nem törekedtem volna arra , hogy egy jobb és jobb legyek. De úgy , hogy semmi nem volt neki tökéletes, ki tudtam magamból hozni a legjobbat anélkül, hogy ráeszméltem volna. Csupán akkor tudatosult bennem a felismerés amikor a Twilight premierje után több száz rajongó sikította a nevem az épület előtt.

-Lassan megyek is –szólaltam meg végül- Nézek pár bútort az új lakásba

-Mikor költöztök be ?

-Amikor már minden megvan. Nem tudom anya mit fog hozzá szólni. Amikor tavaly egy időre elköltöztem akkor is teljesen maga alatt volt, de aztán amikor a fotósoktól már levegőt sem tudtam venni akkor visszaköltöztem.

-Nem mintha olyan sokat lenne otthon

-Hát, jah. De azt mondja, számít az a tudat, hogy arra érsz haza , hogy a kicsi lányod otthon vár

-Ezek az anyák !

-Héé mit szólnál, ha holnap elmennék közösen körülnézni valami bútorboltban. Ma már úgy is késő van és mire mennék a kiváló ízlésed nélkül

-Tudod, hogy imádok lakberendezni. Akkor holnap érted megyek 10-re. Oké ?

-De tudsz te így ??

-Terhes vagyok, nem mozgássérült- forgatta a szemét

- Rendben , akkor holnap.

Sötét volt már odakint és nem emlékeztem hova parkoltam. Csak én lehetek ennyire hülye!Aztán amikor megtaláltam a kocsimat észrevettem, hogy egy alak támaszkodik neki. Odamentem, hiszen kocsi nélkül még sem mehetek haza.

-Kristen, örülök, hogy újra látlak. Najó úgy is tudod, hogy ez nem igaz- szólt a hang majd a háta mögül elővett egy tárgyat amit nagy erővel a fejemhez vágott. A lábaim összerogytak alattam , a fejem szörnyen sajogott nem bírtam tovább tartani a kapcsolatot a külvilággal ..azt hiszem elájultam.