44. Bosszú

44. Bosszú

Lányok♥ Utolsó előtti fejezet, nem tudom leírni milyen érzés , nagyon kettős :):( Az előző fejis komikat komikat nagyon köszönöm.A fejezetről szólván elég rendhagyóra sikerült, de most valahogy ilyen kedvem volt, na meg nem akartam hogy langyostakony legyen az egész vége, nem vagyok pszihopata vagy ilyesmi csak bőven lesz romantika az utolsóban :D

Jó olvasást! és légyszi fejtsétek ki a véleményeteket

Csók.Láw.

Lassanként tudatosult bennem , hogy egy meglehetősen hideg padlón fetrengek arccal lefelé. A szememet még nem tudtam , kinyitni annyira öntudatlan állapotban voltam, így elkezdtem megemészteni a történteket. Annyira jutottam, hogy amikor haza akartam indulni, egy alak rám támadott . Arcát horror filmbe illő fekete csuklyával próbálta eltakarni, de hiábavaló volt hiszen hangja jellegzetes csilingelése egyből felismerhetővé tette. Buták voltunk. Számba kellett volna vennünk a lehetőséget, hogy ilyesmi könnyűszerrel megtörténhet. Így visszagondolva nem is értem miért nem tettünk ellene óvintézkedéseket Hiszen már nagyon régóta világos volt , hogy nem teljesen ép az elméje. A megszállottja volt Robnak egyenesen bálványozta. Hihetetlen , hogy amikor már minden tökéletesnej tűnt beütött a krach .Ő lesz az én vesztem, Rebecca Valdorf ,akinek az egyetlen életcélja az , hogy Mrs. Pattinson legyen. De vajon mit akar velem csinálni , megöl ? Jézusom, ez most nem vicc ! Gyerünk Kris , mérd fel a terepet!

Minden erővel arra koncentráltam , hogy felnyissam a szemhéjaimat. A szobában félhomály uralkodott , valószínűleg egy hotelszobában tarózkodtunk , legalábbis a berendezés alapján erre a tényre következtettem. Az a szemét Beki meg ott pöffeszkedett az ágyon. Még annyi emberség sem volt benne , ha már leüt és elrabol ,akkor ne a földre rakjon hanem egy puha ágyikóra. Túl nagyok az igényeim mi ?

Megpróbáltam valami eszközt keresni amivel rá tudok támadni ha bántani akar de nem volt semmi a közelben. Úgy döntöttem fene egye alapon , hogy felkelek és megkérdezem mi célja velem. Lassan apró mozdulatokkal felkanalaztam magam a földről és talpra ugrottam. Aztán kérdés nélkül az ajtóhoz futottam hátha akkor mákom van , hogy nyitva hagyta. Hát sajna benéztem, nem kicsit.

-Mi van Kristen máris távozni akarsz?-kérdezte Beki fel sem nézve a magazinjából

-Mit akarsz tőlem?

-Tudod , te azt nagyon jól! Azt ami eredetileg nekem jár és te elcsakliztad tőlem.

-Nem értem mire gondolsz, szakítottunk Robbal- füllentettem jobb helyzet elérése reményében

-Drágám én egy Valdorf vagyok , én az eredeti infókat tudom, nem azt amikkel a népet etetik a bulvárlapok. Azt is tudom , hogy megkérte a kezed, és hogy elvesz feleségül. Valaki besúgott arról is , hogy vett egy házat, de azt sajnos már nem tudta megmondani , hogy hol. Káár. Biztos gyönyörű Robank kiváló ízlése van, akárcsak nekem.

-Nézd nem tudom, hogy miért csinálod ezt ! Nem én tehetek arról, hogy nem kellettél Robnak ! Ha szakítanánk vagy esetleg elintéznél, akkor sem érdekelnéd, mert nem vagy komplett!

-Ha belém nem szerelmes akkor másba se legyen! Van fogalmad arról, hogy neked mindaz hipp hoppran az öledbe hullott amit én még kemény taktikázással sem tudtam megszerezni ?

-Jézusom Beki, te tényleg beteg vagy , , gondold át, hülyeséget akarsz csinálni ?

- Félsz tőlem ?- jött hozzám közelebb és a falnak préselt.

Nagyot nyeltem. Hülye kérdés, vajon ki nem csinálna be a gatyájába ha összezárnák egy elmeroggyanttal?

-Nem- szuszogtam végül csupán azért , hogy nehogy azt gondolja, hogy minden téren ő van fölényben.

-Majd fogsz!-mondta kimértem aztán visszasétált a helyére

- Remélem tudod, hogy ezt nem úszod meg büntetlenül. A rendőrség és Rob is keresni fog.-mondtam amikor felmértem, hogy józan érvekkel már nem lehet hatni rá

- És miért gondolnának pont rám ? Nem emlékszel , már régóta elköltöztem a környékről.

- Nem vagy annyira okos mint amilyennek képzeled magad, Beki, rá fognak jönni akár mire is készülsz. De mit is akarsz művelni velem?

-Nos , azt még én sem tudom pontosan, de nyugi majd kitalálok valamit , és hidd el nem fogod élvezni

Nem tudom leírni pontosan milyen rémképek futottak át az agyamon. Hihetetlen volt , hogy egy ilyen gyengének és bájosnak tűnő nőben ennyi bolondság, düh, erő és bosszúvágy sorakozott. Mondhatni a sorsom meg volt pecsételve. Riadtam bámultam ki az ablakom , megpróbálván felmérni , hogy a város mely részében lehetünk. Szerencsére pont ráláttam a szomszéd épület utcatáblájára. Észrevehetetlenül végigtapogattam a zsebeimet .Éreztem a belső kabátzsebemből kidomborodó mobilomat. Mégsem akkora lángész , nem kutatott át! Most már csak meg kell várnom amíg eltűnik valahová és hívok segítséget.

-Legalább annyi eszed volt , hogy a kocsimmal ne itt parkolj le? –kérdeztem ártatlanul. Láthatóan betaláltam nála , mivel az arca egyből elsápadt.

-Úgy sem tűnik fel senkinek !-intézte hozzám szavait, de látszott , hogy bizonytalan önmagában.

-Te tudod, de azt is vedd számba , hogy egy híresség vagyok akinek a paprazzik követik minden mozdulatát! Ha észreveszik az autómat , fél órára rá már az interneten olvasgatják…aztán valakinek feltűnik , hogy eltűntem és voilá ,rács mögé kerülsz

-Francba. Lemegyek. De ne is gondolkozz azon, hogy megszöksz , mivel dirket a 10.-en béreltem szobát. –kacagott ördögien

Istenem még azt is benyögte , hogy hányadikon vagyunk , ta

lán visszatér a szerencsém ?-

mosolyodtam el magamban

Amint kilépve kulcsra zárta az ajtót megvártam amíg már nem hallom a magassarkúja topogását és remegő kezekkel előkaptam a telefonomat. Nem volt kérdés , hogy kit tárcsázok. A kijelző már 15 nem fogadott hívást mutatott, még szerencse hogy le volt némítva , különben annyi lett volna a szabadulási tervemnek.

Első kicsöngés után felvette

-Kris ! Végre ! Hol vagy ?Sadievel és Julessal már mindenhol kerestünk! –halottam meg Rob kétségbeesett hangját

- Légyszi gyere értem gyorsan!Egy moonstreet-i hotelben vagyok a tizediken valamelyik szobában.

-Hogy kerültél oda? Egyben vagy ?

- Beki leütött és idehozott. Teljesen elöntötte az agyát a lila köd, azt hiszem meg akar –nyeltem egy hatalmasat- ölni.

- Jézus !Tarts ki sietek ahogy csak tudok !

- Félek-haraptam az ajkamba

- Nyugalom , szeretlek. –szólt és letette.Az ő hangján is érződött egy jó adag kétségbeesés, persze gondolom most ismét magát fogja hibáztatni a zakkant barátnője miatt. Csak érjen ide időben !

- Ahj Kristen-csóválta a fejét Beka az ajtón belépve. Annyira megnehezíted a dolgom !. De én is buta voltam csupán fél úton tűnődtem el rajta, hogy te miért lepleznél le egy olyan bizonyítékot amely elősegítené , hogy megtaláljanak. Buta Beki..-Kit hívtál fel mi ?-markolt bele a hajamba és a földre kényszerített

-Senkit!

-Ne hazudj ! Véged van ribanc!-vett elő egy kést a retiküljéből és hevesen felém hadonászott

-Segítség, segítség –sikoltoztam hátha valaki felfigyel a dulakodásunk hangjára és közben a sarokba húzódtam

-Jajj de édes vagy amikor rettegsz. Elmehetnél egy horror film castingjára , kiváló áldozta vagy!

-Te meg kiváló idegbeteg-csúszott ki a számon de aztán befogtam mert tudtam , hogy nem jó ötlet tovább szítani a tüzet

-Gyorsan akartam végezni veled , de semmi okom , hogy ennyire jófej legyek veled. Azt akarom, hogy szenvedj ahogy én !-húzta végig a kést a kezén ellenőrizve élességét - Tökéletes –állapította meg. Azután pedig felém közeledett a kést rám irányítva

Nem akartam elhinni, hogy ez komolyan megtörténik. Elmondhatatlanul pánikoltam és a legrosszabb az volt, hogy tehetetlen voltam , semmim nem volt ami védekezésre alkalmas lenne.

-Beki ne csináld ezt kérlek !

-Most jön a könyörgés egyre jobb ! És miért ne csináljam a két szép szemedért ?

-Nem miattam ! Gondolj Robra , ha most kárt teszel bennem örökre megutál.

-Nem érdekel , amúgy sem vagyok a szíve csücske , miattad.

-Beka beteg vagy , segítségre van szükséged. Szerzünk kiváló orvosokat akik segítenek neked.

-Nekem nem kell senki segítsége, segítek magamon!- lebegtette a kést

-Azt mondtad , hogy szereted Robertet, nem ?- habogtam

-Jobban mint bárki mást

-Akiket szeretünk azoknak nem okozunk fájdalmat! Te..te tudod milyen a fájdalom amit én okoztam neked , szörnyű igaz ?-próbáltam védőbeszédet mondani rekedtes és aggodalommal teli hangszínnemmel. Ne tedd vele ugyanazt amit te is átéltél. Te sem akarod igazán, csak össze vagy zavarodva, de mi itt vagyunk segítünk neked , rendben-nyújtottam felé a kezem.

Rebecca szemei elpárásodtak , a kés hatalmas zajjal a földön koppant .Ő maga térdre ereszkedett és zokogásban tört ki .

-Sajnálom- bőgött .-Nem tudom mi van velem ! Segíts-nézett rám ,könnyei patakokban folytak . Nem féltem többé tőle csupán szánalmat éreztem iránta.

- Segítek!-mondtam és elhúztam a közeléből a támadóeszközt. –Csak add ide a kulcsot !

- Remegő kézzel nyújtotta át és összekuporodott a földön.

Robert szemszöge

Már a reggelem is rosszul indult. Sadie felhívott, hogy Kristen nálam aludt e mivel azt mondta, hogy ma reggel találkoznak , de nem találta otthon.

Nálam sem volt szóval elkezdtem aggódni miatta. Lehet hogy megijedt az elkötelezéstől vagy ami még rosszabb , hogy baja esett? Azzal a tudattal még együtt tudnék élni , hogy valahol máshelyen más valakivel van együtt egészségesen, de azt hogy valaki vagy valami kárt tesz vagy tett benne ,abba belehalnék.

Hiába hívtam kicsengett, de nem vette fel.A létező összes ember felhívtam akivel Kris valaha is érintkezett, de senki sem halott felőle semmit.

Szegény Sadieért is aggódtam, hiszen nem tesz jót neki az idegeskedés, na meg Jules az anyatigris károgása. Ő volt a fő feszültség okozó persze teljes mértékben megértem hogy félti a lányát-ahogy mi is- de nem kéne velünk megosztani a horrorsztoriait.

Az első percben mázsás kő esett le a szívemről amikor Kris felhívott, aztán amikor elmondta, hogy mi van az ájulás kerülgetett. De meg kellett őriznem a hidegvérem . Ennél rosszabb már nem jöhetett volna, ez a jéghegy csúcsának bizonyult. A legteteje mindennek. Egy őrült bige , aki ráadásul miattam golyózott be. Szép vagy Pattinson ha csak egy újjal is hozzá ér Krishez biztos , hogy kitépem az összes szál szőke haját.

Sadienek csak annyit mondtam, hogy megtaláltam Krist és elmegyek érte , nem akartam tovább húzni az idegeit.

Dühös vad módjára nyomtam a gázt , nem érdekelt semmiféle sebességhatár. Közben a rendőrséget is felhívtam , mert ez már nem olyasféle ügy amit el lehet tusolni.

Négy rendőr állt diszkértem a hotel előtt. A portán megkérdeztük melyik szobát vette ki Beki és felfelé indultunk bár kifejezetten arra kértek , hogy jobb lenne lent megvárni őket, de én természetesen nem engedtem. Beleegyeztek , hogy velük tartsak de szigorúan hátul kellett maradnom.

Meglepetésünkre Kris ekkor jött ki az ajtón. Keze lába úgy remegett mint a nyárfalevél , haja kócos , arca megviselt volt.

- Istenem Kris de jó . hogy egyen vagy-szorítottam magamhoz olyan erősen ahogy csak bírtam. Ő is legalább ekkora erővel préselte magát hozzám.

- Annyira féltem Rob –szaladt ki pár csepp könny a szeméből amely néhány pillanat múlva már patakká duzzadt.

- Bántott?-néztem rá komolyan

- Nem –rázta a fejét. Szerencsére sikerült jobb belátásra bírnom. Rob ő nem rossz ember, csak beteg ,orvosi segítségre van szüksége. Megígértem neki , hogy támogatom.

Édesem , ennyire jólelkű. Még azon is segíteni próbál aki az előbb bántalmazni akarta.

- Rendben kicsim.

Eközben a rendőrség kivezette Bekit. Arcán zavarodottság tükröződött és a következményektől való félelem. Kicsit leültünk megemészteni a történteket. Ahhoz képest jól volt, hogy Beki épp az előbb akarta kinyiffantani. Hagytam had zokogja ki magát rendesen, bevallom én is tudtam volna sírni.

Az eset után még be kellett mennünk a rendőrségre. Közölték velünk , hogy levélben értesítenek minket a tárgyalás időpontjáról ami tök felesleges, mert Bekit nem fogják elítélni az elmeállapota miatt. Persze az , hogy diliházba dugják épp elég szívás neki.

A hatalmas megrázkódtatások után lesújtva ballagtunk a kocsim felé.

-Kris ha most egy kis időre van szükséged , megértem. Ha akarod elhalasztjuk az összeköltözést és minden mást is. Tudok rád várni ameddig csak kell.-fordítottam szembe magammal

-Rob ! Még soha nem akartam jobban összekötni veled az életem mint most.-nézett rám komolyan. Rájöttem, hogy felesleges elpazarolnom akár egy percet is a szerelmem nélkül, ostoba aggályok miatt. Nem akarok többé azon töprengeni , hogy hol hibáztam vagy hol fogok , hanem végre élvezni akarom az életem, veled. Házasodjunk össze már ezen a héten, persze csak ha te is szeretnéd.

-Igen, Jó . Persze, hogy szeretném.- mondtam jópár oktávval feljebb. Uram atyám végre elvehetem a nőt akit szeretek-ordítottam ki magam örömömben -De ugye nem azért mondod mert sokkos állapotban vagy ?

-Esküszöm, hogy nem ! –mosolyodott el

-Köszönöm Kris . Szeretlek , szeretlek, szeretlek –hintettem be forró csókokkal a nyakát és képzeletben már a föld felett szárnyaltam fél méterrel. Én voltam a világ legboldogabb embere.

Jahj igen és nyugodtam leírhatjátok, hogy mit szeretnétek mindenképpen viszontlátni az utolsó részben, és akkor megpróbálom beleszőni :)