2010. szeptember 7., kedd

23. fejezet Óvakodj a bátyámtól


Hogy is van ez a Robsten dolog ?

23 .fejezet

Óvakodj a bátyámtól





Najó nem szeretem nem betartani a megadott szavam , szóval meghoztam a fejit. Bocsi hogy ennyit variáltam hogy vasárnapra hozom, aztán hétfőre azután meg hogy hétvégre, de az az igazság hogy a sulikezdés jobban betett nekem mint gondoltam . Még csak a 2. hét de alaposan elláttak minket házival és tanulnivalóval ,és bár nagyon szeretem ezt a blogot írni de el kellett döntenem hogy mit helyezek előtérbe és a tanulás nyert . De ettől függetlenül folytatom a törit , mert imádlak titeket és mert imádom írni is , csupán lehet hogy kissé lassan jönnek az új fejezetek. ( és persze most ugye írom a 2. törit is így több idő kell )És nem akarok nyafizni és követelőzni de szeretnék több kommentet kapni , nem kisregényt kérek csupán néhány szót. Valamint nagyon hálás vagyok azoknak akik írnak nekem.
Nah nem pofázok tovább spuri olvasni ! :)





Elégedetten nyugtáztam az elmúlt hetemet , egy forró és habos fürdő vétele közben. Robert tökéletesre sikeredett szülinapi partyja, a szüleinél tett látogatás mind olyan élmények voltak amik egy életre szólnak bármilyen útra terel minket a sors. Nem gondoltam volna hogy Mr. Pattinson akarom mondani Stewe-még magamban is magázom –ennyire jófej és szabadszellemű. Sokszor pontosan azt a csalfa csillogást véltem felfedezni szemében amit szerelmemében szoktam és gondolom pontosan annyira szerette a nőket mint Rob mielőtt megállapodott Mrs. Pattinsonnal. Annyiszor rájuk feledkeztem. Még ennyi év után is szerelmesnek tűntek, fogták egymás kezét és befejezték egymás egy-egy félbehagyott mondatát. Ez annyira szép. A mai világban már kevés bizonyítékot lehet felmutatni arra , hogy az igaz szerelem valóban létezik. De ez egyértelműen megcáfolhatatlan bizonyítéknak számít. Tudom ez csöpögősen fog hangzani , de én is ezt szeretném. Azt hogy Rob és én ennyi év után is pontosan ilyen valóságos áhítattal nézzünk a másikra . Jelen helyzetünkben ennek nem volt semmi akadálya , hiszen minden tökéletes volt köztünk. Persze nem mondom hogy nem vesztünk össze egyszer sem az elmúlt fél évben , de nem voltak annyira véresen komoly viták amit a jó öreg békítő szex ne oldott volna meg.


Épp a fejem búbjáig elmerültem a kádba amikor rezgő hangra lettem figyelmes .Robert hívott.

-Szia-üdvözöltem csábosan

-Szia, szerelmem! Mit csinálsz?

Hmm. Több sem kellett az ördögi énemnek .

-Háát. Az az igazság, hogy éppen egy forró fürdővel kényeztettem magam.

- Szóval teljesen pucér vagy ..-állapította meg rekedtes hangom. Tudtam hogy ez mit jelentett….a drágámnak beindult a fantáziája .

-Nem teljesen , a lényeget eltakarja egy nagy adag hab. Bárcsak itt lennél és ….-hagytam félbe a mondanivalómat

-És?-tudakolta szaporán majd egy nagyot nyelt

-Nem is tudom , inkább mondd el te , hogy mit csinálnál velem .

-Először is végigsimogatnám a tested minden egyes porcikáját…

Beleborongtam abba ahogy elképzeltem a jelenetet.

-És utána ?

- Ezután eljátszatnám ugyanezt a nyelvemmel


Ekkor nekem már teljesen befellegzett. Nem tehetek róla mindig is élénk volt a fantáziám. Végigsimítottam a testemen –úgy ahogy Robert tette volna –aztán testem immáron legforróbban lüktető pontjához értem.

-Kristen csak nem ? –hallatszott Robert vágyakozó hangja

-Deeh igen, pontosan azt csinálom amit te tennél velem…szóval mi a következő lépés?


-Megőrjítesz!-motyogta a vágytól elfúló hangján.- Azután az ujjammal kényeztetnélek eleinte nagyon lassan aztán egyre gyorsabban és gyorsabban.

Úgy engedelmeskedtem akár egy kiskutya a gazdájának. Ujjaimat nedves nőiességembe vezettem majd mozgatni kezdtem fel s alá . Nem először csináltam ilyet , meg kell mondanom nem volt rossz érzés így sem hogy saját magamnak csináltam, de egyértelműen százszor jobb érzés amikor Robert teszi ugyanezt.

Nem bírtam visszafojtani a belőlem kitörő kéjes hangokat, de szerelmem nem is akarta volna.A szabad kezemmel úgy szorongattam ,, kínomban „ a telefont ,hogy azt hittem mindjárt darabokra törik. Testemet kezdet elönteni a forróság , hangosan ziháltam és ekkor hirtelen feltépték az ajtót. Riadalmamban a mobilom az ajtó előtt landolt az akksija pedig a szemben lévő sarokban.


-Na ki van itt ?-énekelte a bátyám

-Cam a picsába ! Van neked ép eszed a francokba is! Épp fürödtem !!- ordítottam céklavörös fejjel és próbáltam magam a maradék habbal beborítani

- Nyugi , hugi láttam már hasonló szúnyogcsípéseket , ne légy szégyenlős – gúnyolódott a mellméretemre célozva majd odadobott nekem egy törölközőt . Fura hangokat halottam jólvagy?? –vigyorogtt rám kajánul

-Igen jól..és most húzzál ki hogy felöltözhessek !

-Húú, de morcos valaki . Lent találkozunk !


Mikor a bratyóm nagy kegyesen kivonult a fürdőből , felöltöztem majd összeraktam a telefonom és visszahívtam Pattinsont. Elmeséltem neki mi történt, ő meg annyira röhögött az egészen hogy nem bír semmit kinyökögni ,így hát kinyomtam.


Cameron a legidősebb bátyám és egyben őt szeretem a legjobban mindközül- de persze ezt ő nem tudja .Kissé önfejű, makacs, nagyszájú de csupaszív alak, nagyban hasonlít rám. Sajnos kevésszer látjuk egymást mivel az utóbbi időben mindketten nagyon elfoglaltak voltunk.


-Jó látni téged Kristen – üdvözölt normális formában amikor leslattyogtam a konyhába.

-Nekem is hiányoztál , te gonosz medve –nyomta le neki egy puszit.


-Aztán mi újság veled hugi , történt valami érdekes amíg nem jártam erre ?

-Ha tudnád mennyi minden, rengeteg mesélni valóm van.

-Úgy hallom összejöttél azzal a Rob gyerekkel ..-nézett rám csúnyán

-Jól hallottad , már fél éve együtt járunk.

-A szeme sem áll jól…-motyogta

-Ne légy már olyan mint apa Cam , ha megismered már pedig meg fogod ismerni , majd megváltozik a véleméyned.

-Hiszi a piszi .

-Jah és Kevin visszajött.

-Hogy micsoda ? Komolyan ? És volt pofája ide tolni a képét ?

- Kiderült róla egy s más, ami miatt nem kéne ítélkeznünk felette és ha jól emlékszem ti amúgy is világi nagy cimborák voltatok , nemde ?

-De igen egészen addig amíg össze nem törte a szívedet és le nem lépett.

-Hát ha ezen múlik nem kell rá haragudnod .

-Elmondod végre ?


Elmeséltem a bátyának mindent töviről hegyire . Nagyon meglepődött az elmondottakon és természetesen ezután Kevinre ismét úgy tekintett mint jóbarátra sőt mitöbb egy hősre. Miután azt is elmondtam neki hogy barátok maradtunk Kevvel és hogy segített Robert visszaszerzésében, ragaszkodott hozzá ,hogy hívjuk át ma vacsorára. Mint említettem Cameron nagyon akaratos szóval nem volt sok választási lehetőségem, de csupán akkor azzal a feltétellel mentem bele ha a vendéglistát kibővítjük Robert Pattinson személyével. Drága testvérem ennek már nem örült annyira , mondjuk ezen nem is kell csodálkozni , egyik barátomat sem kedvelte túlságosan Kevin kivételével. A legtöbbet például megpróbálta eltávolítani a közelemből, de aztán szerencsére ebből a tulajdonsásból az évek múlásával kinőtt.



Délután tehát szóltam a két díszhímnek telfonon hogy vacsorameghívásuk van ma estére. Mindketten rábólintottak.


Nem volt semmi okom rá hogy ideges legyek a gyomrom mégis egész délután görcsölt. Krumpliszeletelés közben még az ujjamat is megvágtam , nem tudom miért de rossz előérzetem volt a vacsorával kapcsolatban….

1 megjegyzés:

  1. Szegény Kristen XD:D Vicces volt:)
    Remélem a gonosz bátyus nem szedi le Rob fejét és normálisan fog viselkedni:)
    A fejezet szuper lett!
    Pusz

    VálaszTörlés