31: Az úriember

31.fejezet

Sziasztok:D Köszönöm a koimkat Juditnak Haleynek és Kimnek ( a lelkifröccsért is :D) Szóval a fejiről nem árulok el semmit, go olvasni :D Komikat szeretnék!!!:D Ha több megjegyzés egyenlő gyorsabb fejihozás mivel meg van egypár írva előre :)

Az úriember

Minden egyes érintése felperzselte a bőrömet, de nem a jóféle értelemben. Mintha jelezni próbált volna a testem, hogy nem szabad, ne tegyem. Mikor ajkai újra és újra az enyémhez értek a hasamban kellemetlen érzést észleletem. Gyerünk Kris menni fog! –mondogattam .Nem lesz rossz , ha három évvel ezelőtt minden percben rá vágytál, valamennyire most is vonzódnod kell hozzá. És ekkor végignéztem a csodásan kidolgozott felsőtestén, beletúrtam a szőkésbarna puha hajába és legvégül belepillantottam álomkék szemeibe Bevillant egy kép, , én és Rob akkor este ott a tetőn,boldogok voltunk, mocskolódás és összeveszés nélkül, szerelmesen, de mind ennek vége.És akkor rájöttem, hogy nem tehetem ezt. Lehet , hogy jelen pillanatban utálom Robot ,de ezzel nem csak vele tolnék ki hanem Kevinnel is ő pedig nem érdemli ezt. És miért lenne nekem attól ,jobb ha tönkretenném Robertet? Ő csak megkérte a kezem, én pedig visszautasítottam. Nem hibás semmiért .Sőt! Össze vagyok zavarodva . Lehet, hogy kéne egy kis idő egyedül. Lehet hogy Kevinnel kéne egy kis idő , nem tudom . A lényeg , hogy meg kell ezt beszélnünk normálisan először és azután ilyesféle dolgokat művelni amit most csinálunk. Felejteni akarnék, de aki valaha ekkora részt birtokolt és birtokol még most is a szívedből azt nem lehet. Nem törölhetem ki mit érzek Rob iránt vagy hogy hogyan csókolt ,simított végig az arcomon mert a részemmé vált akarva és akaratlanul is.

Kevin egyre lejjebb matatott amikor leszorítottam a kezeit.

-Sajnálom igazad volt-néztem a szemébe komolyan majd magamra húztam a lepedőt.

Tetőtől talpig úri embernek bizonyult ismét .Lemászott rólam, gyorsan felkapkodta a ruháit és kiment a szobából.

Undorodtam magamtól. Ha az elmúlt fél órában nem az lett volna a program akkor hánytam volna. Hát ha még az is lett volna , amit elterveztem? Kevin előbujt a fürdőből. Azt hittem , hogy most leszúr hogy egy ribanc vagyok, aki mindig átveri. De semmi ilyesmiről nem volt szó. Odakuporodott mellém.

-A nagy szerelmeket nem felejtjük el egykönnyen-mosolygott rám .

-Úgy tűnik-sóhajtottam. -Sajnálom rossz ötlet volt ez az egész. Én csak annyira mérges vagyok és azt akartam , hogy te és én megpróbáljuk, hátha jobban érzem magam, és visszaadod nekem azt ami most veszni látszik. De hatalmas nagy barom voltam, ez így nem működik, nem így kellett volna belevágni, hanem értelmes emberek módjára. De én csak letámadtalak és szexet akartam, mert azt hittem így majd minden rendbe jön. Pedig csak még bonyolultabbá váltak volna a dolgok. Annyira hülye vagyok!- temettem az arcom a tenyerembe.-Elmegyek inkább –pattantam fel az ágyról és az ajtó felé lépdeltem amikor ő elkapta kezem.

-Ez így már sokkal jobb !

-Micsoda? habogtam értelmetlenül

-Hogy az igazat mondod! És én voltam a hülye mert bevettem a színjátékodat, láttam rajtad , hogy valami baj van ráadásul fél órával ezelőtt satu részeg voltál, de mégis belementem .

Tipikus Kevin. Mindenért magát okolja, és mindenért ő hibás…szerinte.

-Kevin, te sem gondolhatod ezt komolyan, hogy veled van a gond . Pasi vagy az ösztöneidet követed. Ne , hogy már te gondoljad magad vétkesnek .Most pedig légyszi had menjek el mielőtt , még mélyebbre süllyedek szégyenemben.

-Nem kell szégyelned magad, össze vagy zavarodva. Mi lenne ha elmondanád mi történt és azután kitalálnánk valamit együtt?

-Nem akarlak se untatni se feltartani.

-Ezt meg remélem te nem gondoltad komolyan. Nem emlékszel abban maradtunk, hogy barátok vagyunk, nemde?

-Na gyere adok ruhát, meg kávét és lökd a rizsát-kacsintott rám.

***

Kevin meglepődött, nem is kicsit amikor elméséltem a baba sztorit töviről hegyire. De a a legjobban azon akadt ki , hoy az eljegyzés témában nem jutottunk dűlőre.

-Kris remélem , tudod mit érzek irántad..még abba is belementem, hogy csak a barátod legyek. Ne tudd meg milyen nehéz minden percben megállnom, hogy ne akarjalak ,, széttépni” és biztosan nagyon hülye vagyok hogy ezt kérdezem,de nem kéne talán még egyszer tiszta fejjel megbeszélnetek?

-Ott hagyott.Csak elsétált, nem várt magyarázatot, amit pedig kéretlenül adtam, nem érdekelte.

-De ha nem szeretne, nem akart volna feleségül venni.

-Azt hitte terhes vagyok.

-De hát azt mondta, hogy ha nem szeretne….

-Tudom, de szerintem akkor már annyira erős volt az elhatározás, hogy mindenképpen meg akart gyűrűzni.

-Úgy beszélsz arról a gyűrűről, mintha valami szemérmetlen dolog lenne!

-Megijedtem. De most már ne beszéljünk erről többet. Egyszerűen állandóan akad valami nehézség. És nem átlagos , hanem szinte mesébe illő. Talán egy hónap volt teljesen nyugodt a fél év alatt amit együtt töltöttünk. Nem működik ez , lássuk be. Ha belepusztulunk se lesz soha rendben semmi.

-De hogy jövök a képbe én ?–tette fel a kérdést Kevin amire már a történet legelejétől várt.

-Csak amikor te találtál rám. Rájöttem , hogy mindig olyan jó voltál az elmúlt időben hozzám és bármit meg tennél értem.Azt hittem ez egy jel a sorstól. De nem játszadozhatok veled, nem fair.

-De ha így gondolod miért ne lehetne valóban egy jel. Nem hülyeség amit mondasz. Emlékszel amikor azt mondtad, hogy csak próbáljak meg a barátod lenni.Te meg próbáld meg ezt, hidd el én boldoggá tudnálak tenni!- szorította még erősebben a kezeimet-Csak próbáljuk meg- kérte olyan lelkesen akár egy öt éves

-Nem kérhetlek ilyesmire hisz tudod hogy mi van.

-Egyszer már belém szerettél, szerintem felmelegíthetjük még!Tudok várni hidd el ! És ha már így meglengetted előttem a mézes madzagot , ne hagyj kétségek között. Ha nem működik nem folytatjuk.

-Ez butaság…..-mondogattam

-Kérlek-pislogatott rám kölyökkutya szemekkel

-Nem ígérhetek semmit. De jól van, próbáljuk meg , hátha sikerül-egyeztem bele , de ahogy kimondtam máris megbántam. De jár neki, így hát most az ő érdekeit helyezem ,előtérbe az enyém helyett. Hátha jól sül el a végén.

***

Egy hete ,, járunk” Kevvel. A csókon kívül más nem történt szerencsére , nem is nagyon erőltette.Még nem vagyok rá képes és egyáltalán nem is biztos , hogy valaha is képes leszek rá.Délután látogatást tettem Sadie-nél és Alexnél. Szegény barátnőmnek pszihológushoz kell járnia néhány hétig a baba miatti sokktól. De már most is ezerszer jobban néz ki mint múlt héten. És én ennek őszintén örültem.

Épp abban a percben amikor leültünk a kanapéra megszólalt a csengő.

Sadie és én a nappaliban maradtunk fecsegni, Alex nyitott ajtót.

Épp el akartam mesélni Sadie-nek az elmúlt hét megdöbbentő eseményeit,mikor egyszer csak Rob toppant be. A helyzet, nos enyhén szóval feszélyező volt.

- Nicsak, nicsak kikkel nem akad össze az ember .jegyezte meg Robert rám értve természetesen

- Hogy hogy nem együtt jöttetek-?vetette fel a kérdést Alex

- Szakítottunk-vágtuk rá szinte egyszerre teljesen nyugodtam. Barátaink szája pedig ugyanilyen szinkronban formált egy hatalmas O-t .

-Hogy mi ?-dadogott Sadie

- Hát nem olvasol újságot?. Kristen már Kevin Mossal a sikeres üzletemberrel nyomul Tegnap például a Rákban vacsoráztak-mondta különösen sikkes hangsúllyal Rob miközben úgy csinált mintha a körmét tanulmányozta volna.

- És srácok azt sem olvastátok, hogy Robert tegnap egy vörös bombázóval mutatkozott akinek nem mellesleg vagy is pontosan mellesleg 3 műtétje volt.

- Jobbak mint a szúnyogcsípések , amelyek elvesznek egy nagyobb melltartóban-mondta és rám szegezte a tekintetét , mire én szégyenlősen átkulcsoltam magam előtt a kezem .-A lényeg , hogy Kristen Stewart gyorsan tovább tud lépni

- Mondd Rob az ő kezét is megkérted ? Ha igen kérlek hívj meg az esküvődre. Bár az is lehet ha még egy mellműtétje lesz nem marad már hely a templomban?

-Húha ma aztán formába vagytok-vihorászott idegesen Sadie

-Nekem mennem kell-mentettem magam a kínos szituból.Túl kevés itt a levegő , nem akarom elszívni a baba elől. – És különben is Kevinnel ebédelek mindjárt- nyomtam meg a nevét alaposan és Robra mosolyogtam- amolyan szenvedj te állat mosollyal.

Természetesen nem ebédeltem Kevvel és nem is kellett sehová sem mennem. Csak minél több időt töltök együtt Robbal annyival kevésbé utálom, és annyival többször ismerem el , hogy Kevin hiába annyira szoborszerűen gyönyörű Rob mellett egyszerűen elbújhatna- mármint az én szememben legalábbis. Ezek a gondolatok nem hagytak nyugodni.