32: A sors keze

Hogy is van ez a Robsten dolog ?

32. fejezet

A sors keze

Köszi a komikat :)

A konyhában üldögéltem , és azt a borítékot fixíroztam kitartóan , amit fél órája vettem át a postástól. Nem kellett különös ezoterikus képesség hozzá , hogy megsaccoljam a tartalmát, mivel az elején egy hatalmas Summit Entertainment felirat díszelgett .Ráadásul november hónapot írunk, szóval pontosan egy év telt el a New Moon óta. A gyengébbek kedvéért ha kinyitom a levelet, valószínűnek tartom , hogy a leírtakban arra fognak kérni hogy hosszabbítsam meg velük a szerződésem az Eclipsre. Ez alapjában véve nem rossz hiszen milliónyi színész epekedik ilyen szerződések és filmszerepek után ami nekem egyszerűen csak az ölembe pottyant, De mégis akadt egy olyan ok ami miatt , meg kellett fontolnom a szerződés megkötését. Robert Pattinson. Úgy látszik a dolgok egyre jobban kezdenek elmérgesedni köztünk. Gyerekes amit művelünk, nem gondoljuk meg a dolgokat csak egymás fejéhez vagdossuk őket, anélkül , hogy felmérnék milyen kárt hagyunk ezzel magunk után. De talán addig jó amíg ilyen értetlenül viselkedünk , így mindketten tudjuk , hogy legbelül mit érez a másik és hogy miért van ez az egész cirkusz. De sajnos ez nem változtat a dolgok jelenlegi állásán.

A dolgok pedig kezelhetetlenné váltak amikor Kevin bekerült a képbe. .Egyszer kaptam a nagymamámtól egy gyönyörű pulóvert karácsonyra. Amíg csupán a kezemben tartottam, képzeletben különleges tulajdonsággal ruháztam fel. Azt gondoltam róla, hogy tökéletesen meg fog védeni a hidegtől, és a széltől és hogy a kedvenc ruhadarabommá fog válni. Tévedtem. Amikor felvettem a suliba szörnyen szúrós és kellemetlen érzést tapasztaltam, rájöttem, hogy hiba volt anélkül ítélni , hogy felpróbáltam volna. Tudtam, hogy soha többé nem fogom felvenni, de kidobni sem volt szívem , így a szekrénybe tartogattam önző módon, ahelyett, hogy oda ajándékozzam valaki másnak,aki nem érzi lehetetlennek a viselését.

Most is egy ilyen szituációban tengődtem, csupán az volt a különbség, hogy most nem egy ruha volt a dilemmám tárgya hanem egy szerencsétlen fiú, Kevin. Utáltam magam amiért ezt csinálom vele. Úgy döntöttem , hogy véget kell ennek vetnem minél hamarabb. Már csak a tökéletes alkalmat kellett kiválasztanom, nem mintha szakításkor lenne megfelelő .időpont.

Visszatérve a levélre pedig, egyértelmű hogy a zűrös magánéletem miatt nem mondhatok le egy akkora kaliberű projektről mint a Twilight Saga. Egy okos nő képes a magánéletet és a munkát külön választani. Bárcsak okos lennék ! –horkantam fel magamban és kibontottam a levelet, hogy megtudjam , hogy mikor lesz a gyűlés időpontja. Hát nem cicóztak erre a hétvégére összehívták a stábot.

Szombat :

Furcsa módon egészen sokáig bírtam aludni , így tejesen kipihenten ébredtem reggel. A ,,fejtágítás „ tizenegy órakor kezdődött, egy órám volt arra, hogy tisztességesen kinéző nőszemélyt varázsoljak magamból. Mivel hivatalos ügyben kellett megjelennem elegánsabb , de még így is a stílusomnak megfelelő göncöket válogattam. Név szerint egy szürke póló és rá egy fekete blézert valamint a szokásos farmert. De a Conversemről kivételesen lemondtam, és egy fokkal sikkesebb darabot vettem fel.

Miután felöltöztem még tettem a fürdőben egy rövid látogatást. Csupán egy leheletnyi sminket dobtam fel magamra , utálok flancolni. Idő szűkében voltam, így a kávémat nem itthon fogyasztottam el , hanem egy termoszban magammal vittem.

Öt perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem s SUMMIT elé.Belépve az épületbe egyből a portáshoz fordultam útbaigazításért. Mivel a tizedik emeleten volt az előadó terem, ezért a liftet választottam. A kapott levelet tanulmányozva szálltam be az embertömegbe. Meg sem néztem kikkel utazom egy légtérben. Hiba volt, ugyanis amikor a negyedik emeleten a sokaság kiszállt , a lift tükrös oldalában egy ideges és haragos arcot véltem felfedezni, méghozzá nem másét mint Robét. A szívem mázsás súlyúra hízott és vadul dobogni kezdett. Nem tudtam eldönteni, hogy köszönjek e neki, vagy csak sunnyogjam el és csináljak úgy mintha nem vettem volna észre. Nem szóltam hozzá, inkább zavarodottan a papírjaimra meredtem. A kezem úgy remegett mint a nyárfalevél, lecsavartam a termoszom tetejét és belekortyoltam a kávémba. Az emeletek csigalassúsággal fogytak, úgy éreztem mintha Rob elszívná előlem az összes levegőt. Már a kilencedik emeleten jártunk amikor a liftben hirtelen elment a világítás és nyikorgó hanggal adta a tudtunkra, hogy bizony zuhanunk.

Becsuktam a szemem és vártam , hogy a végzet utolérjen . Testem Robénak préselődött, ő pedig erősen magához vont . Ha meghalunk legalább a szerelmemmel halok meg-ironizáltam magamban. Mindennek van jó oldala. Körülbelül öt másodperc alatt zajlott le a folyamat , aztán a lift hangos csattanással megállt. Ujjaim görcsösen Rob kezei közé fonódtak, és arcom még mindig az ingébe volt temetve.

-Kris jól vagy ?- kérdezte rekedtes hangon.

Hangjától szinte pillanatok alatt elmúlt a sokkhatás.

-Igen ,minden rendben, csak megijedtem-engedtem el a kezét.

-Te egyben vagy?

-Leszámítva, hogy a kávéddal leégetted a mellszőröm, igen-kuncogott

-Uhhh..sajnálom

- Semmi gond legalább megspóroltad nekem a gyantát-ugratott

A felhőtlen pillanatot egy váratlan kérdéssel törte meg.

-Na és boldogabb vagy Kevinnel mint velem?- vált komorrá a hangja

- Hagyjuk ezt-fontam össze a karom a mellkasomon-nálam ez a védekező sün pozíciót jelentette.

-Kíváncsi vagyok rá. Csak mondd meg . hogy mivel ad ő többet neked mint én ?

- Rob nem hiszem , hogy jogosan teszed fel ezt a kérdést, hiszen te ejtettél engem.

- Megvolt a választási lehetőséged!

- Igen megvolt, és kurvára nem volt fair. De választottam és téged akkor nem érdekelt mi lesz. Most miért nem hagysz békén végre ?

-Kettőt találhatsz …

-Nem szeretem a találós kérdéseket, szóval bökd ki!

-Ha válaszolsz az enyémre én is válaszolok a tiédre.

-Miben jobb ?- tettem fel a kérdést és hátat fordítottam neki, bár nem mintha a vaksötétben bármit is számított volna ez.- Abban , hogy a szívem nem dobog őrültem amikor hozzám ér , szóval valószínűleg kevesebb lesz arra az esélyem , hogy szívbeteg legyek.- Amikor este nem bújik hozzám , nem hiányolom és nem aggódom merre jár- ez az idegeimnek tesz jót. Megéreztem ball fülem mellett édes leheletét.

-És még ?-simogatta a combom

-Ha megcsalna, vagy elhagyna , nem vetemednék öngyilkossági kísérletre

Szerelmemnek láthatólag tetszett a rendhagyó szerelmi vallomás.

- És így jó neked ? - susmogott a fülembe és kezei a testemen mindenfelé kalandoztak.

- Nyugodtabb!-nyeltem egy nagyot és minden erőm összeszedve parancsoltam Rob kezeinek megálljt.

- Nem gondolod , hogy ráérsz nyugodt életet élni 80 évesen ?

-Jó érv. De te meg nem gondolod, hogy ráérsz a házassággal 30 évesen ?

-Úgy látom ebben a témában nem fogunk dőlőre jutni. Csak még egyet árulj el! Ha Kevin annyira se izgat fel mint egy szobanövény mi a francért vagy vele?

-Most meg te találgathatsz …

-Megint a féltékennyé tevős műsor megy ?

-Tönkre akartalak tenni Robert Csak az járt a fejemben amikor összejöttem vele, hogy szenvedni lássalak !-emeltem fel a hangom, de amint kimondtam a mondatokat abban a pillanatban visszaszívtam volna. Szembe fordultam Robbal, Megpróbáltam valami reakciót elcsípni. Bárcsak világos lett volna !

-És közölted Kevinnel , hogy ismét csak a bábod lesz ? –köpte felém a szavakat

-Azt nem…. úgy ….mert…

-Mert ? Mi Kristen ?-kérdezte tőlem és hirtelen visszatért a világítást, lerántva a leplet ijedt arcomról.

Az ajtó kinyílt én pedig ott álltam tehetetlenül

- Szégyellhetnéd magad! Mióta vagy ilyen számító és manipulatív.?Ezt nem gondoltam volna rólad Kris.

- Megengednéd, hogy végigmondjam?

- Köszönöm, de nem vagyok rá kíváncsi- mondta és kilépett a liftből .- Mondd meg a többieknek , hogy hazamentem , majd bejövök egyedül a szerződét aláírni, nem kívánatos személyek miatt- közölte szemráhányóan