28:Mindig a rosszra gondolsz

Hogy is van ez a Robsten dolog ?

28 fejezet

És meghoztam a kövi fejit . Először is szeretném megköszönni az extra hosszú komit Zsofkának és Bella-19-Kstewnek. Annyira jól esett csajok , komolyan mondjuk alapjáraton érzelgős vagyok de ezzel teljesen visszaadtátok az életkedvem :) Még szeretnék sok ilyent . Nos még annyit ,hogy ismét Függővég *ördögi fej *

Jó olvasást drágáim !

Xoxo

Mindig a rosszra gondolsz

Rob:

Amikor Cam kimondta azokat a szavakat, egyszerűen beállt nálam az agyhalál. Értettem a szavak jelentését egyenként , de úgy összerakva , hogy ÉN leszek apa ,felfoghatatlan volt számomra. Bármiféle kommentálás nélkül, leléptem . Nem tudom , hogy jó ötlet volt e, de szükségem volt egy kis magányra.

A közeli parkot választottam elmélkedéseim színteréül.Fél órája sétáltam körbe és körbe , az ott található apró tavacska körül. Szörnyen begyulladtam. Először legszívesebben felültem volna az első londoni gépre és meg sem álltam volna hazáig, de tudtam , hogy nem tehetem. Krissel nem szúrhatok ki ennyire, ha ezt tettem vele vállalnom kell a következményeket. Persze mondani könnyű, és elképzelni is de megtenni százszor nehezebb. Hogy csináljuk mi ezt végig , vagy végigcsináljuk egyáltalán.? Lehet hogy Kristen el akarja vetetni a babát? . Talán, ez lenne a legésszerűbb megoldás. De…de nem nem…azt nem élném túl, bármennyire is éretlen vagyok az apaságra , nem fogjuk elvenni szegény kölyök életét , csak azért mert hülyék voltunk . Megtartjuk. Nem lesz gond, miért lenne ? Jól kersek, Kris is jól keres, …egyenlőre ,mert egy babával a pocakjában nem tudom , hogy tudja leforgatni a maradék két filmet. De ez most a legkevesebb. Cam tuti szét akarja verni a pofámat, Mrs. Stewart pedig.. teljesen biztos vagyok benne , hogy kiakad.Az én szüleim szintúgy, de előbb utóbb úgy is megbarátkoznának a gondolattal.

Menni fog!- hitegettem magamat. Most már csak egy dolog van amit el kell intéznem , najó kettő –döntöttem el magamban és elindultam , hogy végrehajtsam az utolsó simításokat.

Kristen mesél

Szokásosan a fránya telefoncsörgésre ébredtem. Bőszen vettem kezembe a pokolba kívánt készüléket és csak remélni mertem , hogy Robert hív , hogy megbeszéljük a történteteket. Igen ez vagy te Kristen Stewart ! Álomba sírod magad miatta , ahányszor átver és megaláz , de hiába töri össze a szíved , te még azokkal az összetört darabokkal is képes vagy őt szeretni, sőt vágyódni utána . Hiába bánt meg ,egy apró bocsánatkérő szó vagy akár anélkül is képes vagy neki megbocsátani és elfeledni ,akármit tett.

Szörnyen szép megállapítás volt ez és valljuk be, a nők 99 százalékára igaz. A rosszfiúkat szeretjük, az elérhetetlenre vadászunk, aki ha valami csoda folytán a miénk lesz bármit megteszünk érte. Ha ha megszelídül eldobjuk, akár egy használt papírzsepit, mivel nem izgalmas többé. Az kell aki bánt ,aki porba tipor azután pedig újra felemel minket onnan.Miért van az hogy mi nőnemű lények szeretjük ha fáj ? Talán mert ha nem lenne fájdalom nem érzenénk a boldogságot sem ? Minden egyhangú és szürke lenne ?Egy biztos ezt sohasem fogom megtudni, pedig én talán erre vágyom , egy kis nyugalomra .

Magasröptű elmefuttatásom hiábavaló volt nem Rob hívott, hanem Sadie.

- Sajnálom-kezdte bármiféle köszönés nélkül. .Tudod hogy nem akartalak bántani csupán én annyira össze vagyok zavarodva .Te vagy a legjobb barátnőm , Kris és szeretlek . És ha te is szeretsz engem , akkor elfogadod , hogy nem vagyok képes egy gyerek felnevelésére és remélem megérted miért döntök az abortusz mellett. Vagyis nem is azt , hogy megérted csak hogy legalább elfogadod!

- Gondolom Alexnek sem mondod el igaz ?

- Jól gondolod, holnap reggel kilenckor , megyek a klinikára a beavatkozásra-csuklott el a hangja

- Melyikre ?

- A Saint Alan-be. Eljössz velem?

- Nem ..nem tudom-mondtam–Elfogadom a döntésed , megpróbálom túltenni magam rajta és nem másképpen nézni rád ezután , de nem ígérem hogy menni is fog. Ami pedig az abortuszt illeti –tudod hogy mindenben támogatlak-kivéve ebben.

-Oké, értem. És megértem, akkor majd …majd ..látjuk egymást- mondta szomorú hangom amiben benne volt egy jó adag sírhatnék.

Legszívesebben főbe lőttem volna magam ,a miért ennyire szemét voltam vele , de nekem is megvolt a saját problémám . Na meg persze nem értettem vele egyet,és nem akartam engedni. Pedig szüksége lett volna rám , tudom.

-Akkor szia..

-Szia . Sadie!- köszöntem el

A biztonság kedvéért azért felvéstem a papírra az időpontot és a helyet ,arra az esetre ha meggondolnám magam. Amúgy is minden kimegy a fejemből, mivel olyan mint egy szita.

Miután ezzel végeztem , megint előjöttek a rossz gondolatok. A fenébe is miért nem lehet kikapcsolni csak úgy egyszerűen a gondolatainkat . Aludni akartam és közben semmire sem gondolni, csak álmodozni egy szebb életről , ami nem az enyém , de akár az is lehetne.

***

Persze hogy már hajnali hatkor fent voltam. Szörnyű éjszakám volt csak forgolódtam és agyaltam. Gyorsan lezuhanyoztam , mivel a kádban ismét forognának a kerekeim.

Belebújtam egy U nyakú fehér pólóba és egy csőfarmerba, na meg a favorit fekete Conversembe .Sminkkel nem bajlódtam, a hajamat a fejem tetején lazán összefogtam.

A szokásos kávém megivása közben eldöntöttem , hogy elmegyek a klinikára, ha nem tenném örökre életemben bánnám .

Mivel csak egy óra telt el azóta amióta felkeltem,elhatároztam , hogy kilencig beugrok anyuhoz a munkahelyére , mivel hiába élünk egy házban állandóan elkerüljük egymást

- Kristen jól vagy ?- kérdezte anya .- Már fél órája csak bámulsz ki a nagyvilágba.

- Csak gondolkoztam..

- Szabad tudnom , hogy min ?

- Öhmmmm…..Én és fiúk be voltunk tervezve ?Vagy csak úgy jöttünk?

Anyám felkuncogott .

- Szerinted ez változtat bármin is ?

- Elég sok mindenen-néztem rá komolyan.

Anya arca szintén komorrá vált

-T udod , az első gyerek mindig tervezett, szóval mondhatni Cameron az volt. Apád mindig is fiút akart , megkapta amire vágyott, és lányt szerettem volna , ezért próbálkoztunk még. Aztán jött James . Bevallom utána már csak véletlenül jöttetek de és a harmadik bátyád , de ki vagyok én , hogy megvonjam az életet bárkitől is . És végső sorom belátom , nem volt rossz , döntés , csodálatos porontyaim vannak !- mosolygott rám anya.

- Apa egyikünknél sem pánikolt be ?

-Miféle kérdés ez kincsem, már egy éve házasok voltunk. Hidd el akit én nem rémisztek el , annak egy baba meg se kottyan.

- Értem.

-Kristen drágám, biztos , hogy minden rendben van ?Tudod ha bármi baj van nekem elmondhatod !

-Igen anya oké, tudom-mondtam és gyorsan menekülőre vettem az irányt , mielőtt még megpróbálna kiszedni belőlem az igazat. Asszem dobna egy hátast , ha elmesélném , neki hogy Rob gyakorlatilag felém sem néz mivel azt hiszi , hogy tehes vagyok,pedig nem én vagyok állapotos hanem a legjobb barátnőm aki egy óra múlva át fog esni egy abortuszom , amit én még egyszer megpróbálok megakadályozni.

-Kris várj-kiáltott utánam , de nem akartam visszamenni. Úgy véltem jobb lesz utólag elmagyarázni a dolgokat neki.

Egyenesem a klinikára mentem , hisz meg akartam ,,lepni Sadiet.

Robert szemszöge:

Reggel nyolckor útnak indultam ismét Kristen háza felé. A szívem a torkomban dobogott mikor becsengettem . Halk lépteket halottam , aztán láttam ahogy lenyomódik a kilincs , de sajnos nem Kristen várt ott , hanem egy sokkal öregebb kiadás, Jules Stewart.

-Csókolom…akarom mondani szia Jules. Kristen itthon van ?

-Jajj Robert , jó hogy jössz, nem nincs és szerintem valami baj van !

-Miből gondolod?

-Ma bejött hozzám Kris és elég furcsa kérdéseket tett fel nekem a terhességről, hogy betervezettek voltak e vagy sem .Mikor pedig ki akartam kényszeríteni , hogy mi baja van, szabályosan elszaladt. Szóval hazajöttem , azt hittem itthon találom beszélni akartan vele. Tudom , hogy nem szép dolog , de kutakodtam a szobájában , hátha találok valamit.

-És ?

-Ezt találtam !tolta az orrom elé a fehér papírost .

-Mi ez ?

-ˇMegnéztem az interneten , ez egy klinika ahol abortuszok elvégzésévvel is foglalkoznak, Szerintem terhes és el akarja vetetni!-Vagy várjunk te tudtál erről?

-Én,, én igen . Mármint csak arról , hogy terhes az abortuszról nem .

- Majd később ellátom a bajod , de most gyere oda kell mennünk , hogy megakadályozzuk .Nem engedem , hogy a felelőtlen lányom elszúrja az életét!Kilencre van időpontja , még van fél órának , húzzunk bele !-mondta olyan átéléssel , hogyha nem tudnám hogy ennyire komoly dologról van szó cserkészvezetőnek is elment volna.

Felkapta magára a kabátját és elindultunk a kocsihoz.

Útközben Alexxel találtunk magukat szembe .

-Hé haver , hát te mit csinász itt ?

-Sadiet keresem , napok óta furán viselkedik, ma reggel pedig a hűlt helyét találtam-mondta aggodalmas képpel

-Hát itt nincs –mondta sürgetően Jules

- Akkor valószínűleg Kristennek aszisztál a művelethez.- állapítottam meg

-Mi,,miféle művelet –kérdezte a haverom

- Nincs idő erre!- nyomatékosított Jules- Hozzuk őt is , legalább meglesz a kis barátnője.

Így hát már hárman száguldottunk a klinika felé.

Mivel mind hárman szörnyen idegesek voltunk , persze hogy nem találtuk meg elsőre a megfelelő épületet,segítséget kellet kérnünk. Ráadásul Jules egész úton az idegeimen táncolt, hogy tönkre teszem lánya karrierjét, persze Alex –akinek időközben elmondtuk a történetet-megvédett engem egy nagyon jó kis beszéddel.Na ő például biztos , hogy tök felnőtt módon és nyugodtan viselte volna ha Sadie azt mondja neki , hogy apa lesz, szerintem.

A váróteremben , mint sejtettük ott ültek ketten.

-Kristen!-kiáltottuk kórusban a drága anyjával

-Kicsim, ne tedd szorította magához Jules . Majd megoldjuk valahogy!

-Igen , én szeretlek és támogatni foglak mindenben , nem hagylak el ,ígérem!És hogy ezt bebizonyítsam-szóltam majd térdre ereszkedtem

-Kristen Stewart azt akarom, hogy az életem minden egyes reggelén a te arcodat lássam amikor felkelek és akkor is amikor este lefekszek. Hozzám jönnél feleségül?