27:Az élet nem egy tündérmese

Hogy is van ez a Robsten dolog ?
27.fejezet

Az élet nem egy tündérmese

Sziasztok egyetleneim! Köszönök minden véleménynyilvánítást ismét.De külön imába foglalom a nevét: Bella 19-Kstew-nek , Zsofkának és Kimnek, akik nem félnek pár szót írni nekem. Annyira jól esik ...komolyan nem tudom szavakba önteni. A feji nos hát őő izééé: rám nem jellemző depresszió kísért egy bizonyos szépszemű fiú miat( de nem untatom itt a népet) szóval emiatt egy kicsit szomorúbb ,stresszesebb hangvételű iromyány következik. Jha és tudom hogy úgy volt hogy kb 6-7 feji múlva vége lesz a sztorinak de látok itt új lehetőséget, egy bizonyos csavart , amit ha beleépítek tovább is kitarthat. Erről is várom a visszajelzéseket hogy szeretnétek e vagy sem.Nagyon várom a komikat. Jó olvasást !

Kristen mesél:

A levegő már annyira lehűlt , hogy szinte csípte a bőröm. Több órája sétáltunk körbe és körbe , és mondanom kell hogy Sadie egész idő alatt meg sem mukkant. Megértettem , meg kellett, hogy értsem , mivel a legjobb barátnőm. Nem hallgathattam az idegesítő hangra a fejemben, aki mélyen elítélte Sadiet amiért el akarja vetetni a babát. De hiába próbáltam elhallgattatni , valahogy mindig a felszínre tört.

-Sadie, ha elveszed annak az icipici lénynek az életét , gyűlölni fogod magad , egész életedben - mondtam ki végül

-Tudom –vágta rá azonnal. –De nincs más választásom.

-De van!

-Te ezt nem érted , itt nem csak az én életemről van szó. Azzal már egészen megbarátkoztam ,hogy az enyém tönkre megy. De Alexxel nem tehetem ezt! Ő annyira jó ember és lehet , hogy szeret de egy gyerek nem játék !Undorodni fog tőlem amiért , gallyra vágom az egész karrierjét és a lelki világát.

-Szóval erről van szó! Szerintem rosszul látod a dolgokat,szívem. Mondd el Alexnek és beszéljétek meg , ne dönts egyedül, mert ehhez nincs jogod ! Ketten hoztátok össze , nem a te hibád nem is Alexé, de együtt kell meghatároznotok a bébi sorsát.


-Szerintem meg te látod rosszul , de nem fogok ezen vitatkozni veled . Az én életem az én gondom oké?

-Nem , nem oké. A barátnőd vagyok és nem hagyom , hogy ilyen szarvas hibát kövess el . És mi lenne ha megszülnéd és utána örökbe adnád. Tudod hány nő lenne boldog ha gyereke születne?

- Annyira kurva okosnak képzeled magad Stewart! Pedig fingod sincs arról , hogy hogy el lett szúrva a egész életem. A pasim elhagy , a munkámat ott kell hagynom valószínűleg az életem hátra levő részében le fogom köpni a saját tükörképemet amiért abortuszra vetemedek, de semmi gond. Te meg csak élj a rózsaszín habos babos világodban továbbra is, ahol egy 20 éves lány minden probléma nélkül fel tud nevelni egy bébit ráadásul úgy hogy a 22 éves pasija jópofát vág hozzá! Ez nem egy hülye happy endes vígjáték hanem az kőkemény valóság!

Annyira dühös voltam Sadiere , hogy ott helyben fel tudtam volna pofozni. Pokoli düh forrt bennem ami minden egyes szitkozódó mondatánál csak tovább szította bennem a tüzet. Egyszerűen be telt a pohár. Tudtam , hogy gyűlölni fogom magam amiért ezt teszem , de meg kellett tennem

-Tudod mit , nem fogom tovább hallgatni a siránkozásod. Vetesd el , vagy csinálj amit akarsz , mert nem fogom itt tovább a szánalmas nyöszörgésedet hallgatni. Annyira nem hasonlítasz önmagadra! Szerintem teljesen más van a dolgok hátterében, Nem attól félsz , hogy Alex elhagy , hanem hogy örülni fog a babának és meg kell szülnöd, és félsz elkötelezni magad. Kurva önző vagy Sadie Abrams ! Ez nem egy olyan dolog amiben egyedül dönthetsz! Nézzél magadba és utána szekálj
engem !Ha majd tisztán tudsz gondolkodni és normálisan beszélni, tudod hogy hol találsz!-olvastam be alaposan neki majd nemes egyszerűséggel elsétáltam.

Jól sejtettem utáltam érte magam de ez van , nem tehettem mást. Talán észhez tér végre és belátja , hogy Alexxel mindenképpen beszélnie kell erről.
Alig vártam , hogy végre hazaérjek és az átfagyott testem egy jó habos fürdővel kényeztessem. Semmi másra nem vágytam jobban. Alig találtam bele a kulcslyukba bár amilyen ramaty idegállapotban voltam nem csoda.

Camet szokásosan a tv előtt találtam kezében egy tál szendviccsel

-Hali, Cam! Mizujs ?-kérdeztem tőle

-Semmi érdekes, és veled hugi?

-Velem se , csak Sadievel voltam

- Semmi érdekes mi ? Pedig az ember azt hinné hogy , az hogy a húga terhes az egy említésre méltó kis szösszenet ,de akkor egészen biztosan tévedek !-bökte ki szemrehányóan


Arra a megállapításra jutottam hogy az életem nem csak olyan mint egy szappanopera , hanem az is.

-Jajj, Istenem , nem én vagyok terhes !

-Hát akkor ki ?

-Sadie csak itt csináltuk a tesztet, és voltam olyan hülye , hogy a konyhaasztalon hagytam. Légy szíves tartsd titokban hogy tudsz erről.

-Szegény lány !És megtartja a babát ?
-
-Semmiben sem biztos, még a pasijának sem mondta el, arra hivatkozván hogy nem fogja tönkretenni az ő életét is .

-Ez mekkora marhaság, tudnia kéne róla ! Ti csajok néha annyira ferdén látjátok a dolgokat.

-Te beszélsz ? Kíváncsi vagyok mekkora oltást kaptam volna abban az esetben ha én vagyok várandós .

-Nagyon jól tudod, hogy miután szétvertem volna a vámpírsrác képét megbékéltem volna vele hogy nagybácsi leszek. Apropó vámpírsrác…..

-Kérlek , nehogy azt mondd hogy Rob is itt volt .

- Olyan gyorsan elszelelt , hogy még arra sem volt erőm hogy kioktassam a helyes védekezésről-próbált meg viccelődni velem , hogy megnyugtasson , de természetesen nem nagy sikerrel -Sajnálom hugi, de ha így áll hozzád, akkor meg sem érdemel. Bár én ezt eddig is mondtam neked. Mennyivel jobban jártál volna Kevinnel !

-Lehet , hogy most az egyszer igazad volt !-mondtam elkeseredve és a szobám felé vettem az irányt.
***
Csak feküdtem az ágyon és néztem a plafont . Soha nem éreztem magam még ennyire..üresnek, azt hiszem. Senkit sem ölelhettem magamhoz fájdalmamban. A bartátom akiről azt hittem , hogy szeret lelépett , és valószínűleg nem is fog többet felém nézni. Gondoltam, hogy egy ilyen helyzetben pontosan ezt tenné, de nem hittem , hogy pontosan ez a szituáció ilyen gyorsan előidéződik. Persze ha felhívnám és elmondanám neki , hogy nincs semmiféle baba, akkor esetleg…De miért tenném?Csak elment. Se egy telefonhívás hogy bocsi ez nem fog nekem menni vagy valami még hazudhatott is volna, vagy legalább vádolt volna meg hogy Keviné a gyerek, még azt is jobban kezelném mint ezt a néma elsunnyogást.
Ez idáig nem tudtam hogy egy embert ennyire meg lehet kínozni szavak és az illető jelenléte nélkül, de rájöttem , hogy igen is lehetséges. Olyan voltam akár egy kikloffolt húscafat, élettelen , erőtlen ,kiszolgáltatott és rendkívül magányos.
Az önsajnálkozásom közepette álomba merültem, de nem is nevezném álomnak inkább a Roberttel töltött hónapok felidézése. Jó és fájdalmas emlékek is voltak köztük. Összegezve ha a mi filmünk most ér véget, egyértelműen a dráma kategóriába sorolnám be.