29: Egyszer hopp másszor kopp

Hogy is van ez a Robsten dolog ?

29 fejezet

Egyszer hopp másszor kopp

Tudom, hogy irtó rövid, de igazából átvezető fejezet szóval megfelel és korábban akartam hozni mint hétvége a szívmelengető komik és gombnyomogatások miatt. Annyira köszönöm bébik!

Megdöbbentség. Ez lehetett ami tükröződött az arcomon. Először is ledöbbentem, hogy anyám itt van, álmodni sem mertem volna , hogy szívvel, lélekkel mellém állna és védelmezne ha babár várnék húsz évesen. Másrészt a szerelemem, a lányok álma Robert Pattinson épp ebben a percben kérte meg a kezem. Pedig azt hittem , hogy ..nos tudjuk , hogy mit.

Most itt térdel előttem, kezében egy csillogó , irtó drága gyémántgyűrűvel és azt kéri , hogy kössem vele össze az életem ,örökre. Vajon , hány lány hajtja le este úgy a fejét , hogy ezt kívánja? Valószínűleg több ezer. De nekem most mégis el kell rontanom ezt a mesébe illő pillanatot.

-Rob, én nem mehetek hozzád, mivel…-hagytam félbe a mondatot és félve Sadiere pillantottam. Egy jelre vártam , hogy elmondhassam az igazságot.

A barátnőm egyből értette a kívánságom.

-Én vagyok terhes nem pedig Kristen-valotta be Sadie.

Anyám sóhajra nyitotta száját amolyan jólesőre , Alex szeme elkerekedett , Robert arcán pedig , nos mintha csalódottságot véltem volna felfedezni. Az egészen biztos , hogy nem megkönnyebbülést. Nem értettem , hogy miért nem , hiszen most jól jött ki a dologból , mi a francért nem örül ?Lassan feltápászkodott előlem és a szemembe nézett.

-De akkor a teszt hogy került a ti konyhátokba ?

-Sadievel, ott csináltuk .

-Na jó gyerekek, most hogy kiderült , nem leszek idő előtt nagymama , muszáj egy kicsit relaxálnom. Este találkozunk-nyomott egy puszit az arcomra anyám és eltipegett.

Alex nem mondott semmit csupán erősen magához szorította Sadiet.

-Ne mondj semmit –suttogta alig hallhatóan- Nincs semmi baj, elhiszem , hogy megijedtél, ne érezd magad hibásnak, oké?Szeretlek és szeretni fogom a pocaklakót is .

-Köszönöm-zokogta Sadie

-Gyere menjünk haza és beszélgessünk.

-Rendben.

-Srácok mi akkor most elmegyünk –köszönt el Alex és Sadie.

Ketten maradtunk . Szemtől szemben. Meg akartam szólalni , de nem jutott semmi ép gondolat az eszembe. Így hát Robot pásztáztam a tekintetemmel .De csak nem mukkant meg. Kezdett kínossá válni a szituáció, így hát megadtam magam.

-Minden oké?

-Nem , nem igazán….

-Nincs baba , semmi gond , visszatérhetünk a normális kerékvágásba , nem mennék haza inkább?

-Szóval nem jössz hozzám feleségül?

-Mi van ?-rögötem el magam mivel azt hittem , hogy poénkodik, de arca rezzenéstelen maradt-Rob nem vagyok terhes , nem kell kényszerből elvenned .

-Kényszerből….-moromogott az orra alá.- Komolyan azt gondolod, hogy ha nem szeretnélek igazán , elvennélek csupán mert terhes?vagy. Tudod ma már létezik az a szó , hogy gyerektartás. Átgondoltam és akarlak, persze nem azt kérem, hogy gyere hozzám holnap, vagy holnapután. Csupán azt , hogy fogadd el tőlem ezt a gyűrűt ami azt jelzi, hogy egyszer majd a távoli jövőben az enyém leszel..teljesen.

-Dehát most is a tiéd vagyok….Én erre még nem állok készen, két évvel ezelőtt még kiskorú voltam, most pedig el akarsz jegyezni? Szeretlek….most de mi van ha egy bizonyos idő elteltével már nem érzek ugyanígy ?Vagy ha te unsz rám , ha találsz valaki mást ..aki szebb és okosabb és izgalmasabb?

-Vagy mi van ha holnap elüt egy autó , vagy ha kiderül , hogy halálos beteg vagyok ..Kristen ez mind kifogás és kifogás…Igaz, hogy életem nagy része hátra van még ha szerencsés vagyok, de nem tudom elképzelni , hogy erősebben szerethetek valakit szerelemmel , mint téged. Annyi mindenen keresztül mentünk már , nem látod , hogy összetartozunk ?

-Rob ez egy klísészöveg, ne gondold már, hogy leadod nekem a Rosalinda zárójelenetét , és elkövetek egy hülyeséget.

-Oké, nos szeretnél még ennél jobban is a földbe tiporni vagy befejezted?

-Csak nem látod a fát az erdőtől, ez akkora felelőtlenség és neked még csak le sem esik!

- Felelőtlenség az hogy szerelmes vagyok beléd ? Szép vagy Stewart.

-Én , csak….-habogtam

-Válassz Kris, vagy ráhúzhatom , most ezt a gyűrűt az ujjadra vagy felejts el örökre.

-Szóval?

-Nem . A válasz nem , engem nem fogsz zsarolni Pattinson!

-Akkor mi végeztünk-nézett mélyen a szemembe , de én sajnos egy apró jelet sem tudtam kiolvasni belőle ami az érzéseire utalna.

-Tudom, hogy nem gondolod komolyan !-vágtam vissza

-Csak figyelj !-mondta kurtán és kisétált az ajtón.