20 fejezet : Nyugtalanság

Ez az a fotó amit Kristen kedvence a falról

Hogy is van ez a Robsten dolog ?

20 fejezet.

Nyugtalanság

Itt a huszadik. Szép kerek szám, el sem hiszem hogy már itt tartunk( eredetileg 15 fejezetet terveztem XD). Köszönöm mindenkinek aki olvas, véleményt ír :) Ez egy elég ..hát nem is tudom nem mondhatom hogy nyugis feji mert ugye Alex miatt nem az ..de nem történik benn annyi minden. Viszont ha ügyesen komiztok akkor extragyorsan hozom a kövi fejit ami elég eseménydús lesz. Szóval komira fel !:)

Már tizenöt perce várakoztunk a doktorra. Sadie szörnyen festett. Fekete szemfestékének maradványai beborították az egész arcát. Rátört a pánik, ami teljesen érthető, hiszen az ember attól fél a legjobban hogy elveszti a szeretteit. Körmei már csutkáig le voltak rágva és minden egyes zajra felkapta a fejét ,de nem jött még mindig senki aki tájékoztatna minket.

Rob sem nézett ki fényesebben. Fel alá járkált a szűk folyosón , a falon lévő képeket pásztázta tekintetével . Kezeit vadul ropogtatta.

Én aránylag nyugodt voltam a helyzethez képest. Nem álltam annyira közel Alexhez mint a többiek , de attól függetlenül nagyon aggódtam érte, hiszen mindig annyira kedves és önzetlen volt velem ,például amikor segített a Beka ügyben. Rob elmesélte Sadiehez menet hogy Alex árva és ő és Sadie jelenti neki a családot. Semmiféle rokona nincs , csupán a barátokra támaszkodhat.

Hihetetlen hogy szülők nélkül micsoda remek ember lett belőle –morfondíroztam. Vagy talán pont az élet nehézségei miatt vált ilyenné ?

A hatalmas vasajtó kinyílt. Mindhárman odakaptuk a tekintetünket. Egy szakállas orvos jelent meg.

Önök Alexander Bolton hozzátartozói?

-Igen –rebegte Sadie és Robert kórusban .

-Rendben . Nézzék Alexandernek rendkívül súlyos balesete volt . Stabilizáltuk az állapotát de ha ma még adódik bármilyen komplikáció azt már nem bírja el a szervezete.

Sadie hangos zokogásban tört ki . Robert a mellére vonta barátném fejét és megsimogatta, az ő szemébe is könnyek szöktek.

- Kérem nyugodjon meg hölgyem –nyugtatgatta a pasi mély bariton hangjával. Ez a rosszabbik lehetőség . Ha a mai estét zavarmentesen kibírja , akkor teljesen rendbe fog jönni, és ennek 90 % az esélye . Mi mindent megteszünk érte.

-Úristen miért nem ezzel kezdte? –fakadt ki Robert .

-Mindíg a rosszal kezdem .Nem jobb érzés? –kérdezte a doki.

-Bemehetek hozzá ?–tudakolta S

-Sajnálom de most nem , majd reggel. Menjenek haza aludják ki magukat. Hogy holnap amikor a barátjuk felébred , mert így lesz, akkor ne nyúzott és kávéra szomjazó arcokat lásson , rendben ?

Nagy nehezen belegyeztünk és elindultunk hazafelé.

- Hívok egy taxit –mondta Sadie

- Ne hülyéskedj hazaviszlek..vagy tudod mit aludj inkább nálam

-Egyedül szeretnék lenni egy kicsit ha nem bánod, hadd menjek taxival, nem lesz semmi gond. Reggel hívlak,jó?-erőltetett magára egy műmosolyt.

-De biztos ?

-Kristen –nézett rám megrovóan. Kérlek!

-Jó , rendben de nagyon vigyázz magadra!

Nyomtam a homlokára egy puszit majd útnak eresztettem.

- Aggódom érte-pillantottam Robra

-Minden renben lesz-ejtette a szavakat nyugodtan. De látszott az arcán hogy ő sem hiszi el amit mondd. Ráadásul holnap Nm premier , egyébként sem volt soha ínyemre vakuk előtt pózolni és ostoba kérdésekre válaszolni, de így hogy ki tudja rendbe jön e legjobb barátom …

Itt elcsuklott a hangja .Arcát a tenyerébe temette.

- Semmi baj nem lesz, oké-öleltem át

- De mi van ha ….

-Robert nézz rám ! –fogtam közre az arcát és tekintetem az övébe fúrtam.

Minden rendbe fog jönni érted. Nem lehet másképp!Ha te nem így gondolod azzal csak magadnak ártasz és Alexnek is. Hinned kell benne ..abban hogy meg fog gyógyulni. Én hiszek a sorsban és tudom hogy ezek után csupa jó fog következni , mert Alex jó ember.

-Igazad van. Rendbe fog jönni-pillantott komolyan és hangja már sokkal vidámabban csengett.

- Hazaviszlek , oké ?

- Köszönöm.

Az úton nagyon csendesek voltunk mind a ketten. Robert egész végig kifelé bámult az ablakon . Nem akartam most piszkálni , éreztem hogy súlyos a helyzet. De nem szabad a rosszra gondolni mert azzal csak bevonzod a bajt. Minden helyrejön- nyugtatgattam magamat is.

-Itt is vagyunk! –állítottam le a motort.

-Köszönöm hogy hazahoztál-mondta és kiszállt az autóból . Megállt előtte és tétovázott .

Kristen …..

-Igen ?

- Nem jössz be kicsit ?

- Nem akarok zavarni…

- Én…szeretném , ha bejönnél. Nem akarok egyedül lenni . Csak Alex járna az eszembe és tuti hogy holt részegre innám magam.

Tudom hogy az elmúlt hónnapban egy kis féreg voltam, de nagyon szeretném ha nem hagynál magamra.

Annyira aranyos volt mint egy ötéves kisgyerek. Hatalmas zöld szemeivel szégyenlősen pislantott rám a válaszra várva , és idegességében a kocsiajtót markolászta olyan erősen hogy azt hittem letépi.

- Rendben felmegyek , de csupán addig ameddig el nem alszol. Jó lesz úgy ?

- Tökéletes.

Láttam hogy egy halovány mosoly jelent meg az arcán.

Rob lakása nem olyan volt mint amikor legutóbb itt jártam . Akkor feltűnően tiszta volt . Most ….hagyott kívánni valót maga után. Zoknik és alsók hevertek mindenütt. A konyhában pedig a koszos edényekből már sorfal állt .Tipikus pasi lakás.

- Bocs a kupiért , dobta le a kabátját a ruha halomra.

-Nem gond.

- Kérsz valamit inni ?kiabálta a konyhából

- Igen , köszi.

Kihasználtam az alkalmat és körbenéztem a szobájában. Volt egy hatalmas fala ami parafával volt borítva. Ezen rengeteg emlék sorakozott. Képek, érmek, oklevelek….Jobban szemügyre véve a montázst , felfedeztem hogy a sok bulis, haveros és családos kép között jó néhányon én is ott vagyok. Megtaláltam az én kedvenc képemet is amit egyszer egy csodásan eltöltött éjszaka után csináltunk . Mindketten felső nélkül voltunk, persze egem takart a hatalmas hajzuhatagom. Szerelmemen kétnapos borosta és mindketten vigyorgunk mint a vadalma , ráadásul a bőrünk vámpírokat megszégyenítően fehér volt. Teljesen elgyengültem, a szívem heves dobogásba kezdett ahogy végigsöpört rajtam a forró és vad érzelmek emlékének szele

-Hát, itt vagy!

-Igen én csak megnéztem a kis izédet- habogtam miközben megpróbáltam kicsit összeszedni magam.

-Te is ott vagy láttad ?

-Igen- mosolyogtam rá, de az ő arca még mindig nyúzott volt.

- Nos mit csináljunk ?- próbáltam eltereli a figyelmét.

- Öhmm nemtom - nyomott a kezembe egy doboz kólát

-Köszi. Mit szólnál mondjuk ha megnéznénk egy filmet ?

-Benne vagyok..de legyen vicces . Egy kis vidámságra van szükségem.

Rob lehuppant a hatalmas franciaágyára én meg betettem a Dvd-t a lejátszóba .Odafeküdtem mellé némi távolságot tartva. Az én hercegem nem sokáig nézte ezt jó szemmel tíz perc után odavont a mellkasára és a hajamat kezdte birizgálni .Jóleső melegség öntött el . Átkaroltam a mellkasát majd mélyeket szippantottam a pólójába. A vígjáték egyikünket sem kötött le túlságosan , csak bámultunk magunk elé. De olyan jó volt így újra egymás karjaiban aludni.

***

Egy csattanásra riadtam fel valahonnan kintről jöhetett. Rápillantottam az órára ami hajnali hármat mutatott. Haza kellene mennem. Annyira nem volt szívem itt hagyni Robot . De muszáj lesz, még a premieres dolgokat is el kell intéznem ..na meg Alex…mi lehet vele ? És Sadie ?Idegesen az ajkamba haraptam. Annyira rossz érzés fogott el ….szabályosan féltem. De inkább nem gondoltam rossz dolgokra csak arra hogy minden jól alakul.

Észrevétlenül kibújtam szerelmem karjai alól aki még mélyen aludt. A szobából kimenet még egyszer visszapillantottam rá. Hihetetlen hogy még akkor is ennyire szexis amikor alszik.

Fújj..szégyeld magad Krsiten!- rivalltam magamra.

Főztem kávét hogy mire Rob felébred már itt várja és tettem neki néhány kekszet egy tányérba. Mellékeltem egy cetlit is .

TUDOD HOGY ENNED KELL VALAMIT ..HA FELÉBREDTÉL HÍVJ ,BEMEGYÜNK ALEXHEZ.

CSÓK : KRISTEN.

Ezután beültem az autóba és haza vezettem.

Megpróbáltam valamennyit aludni , de a nyugtalanító gondolatok ezrei a fejemben nem hagyták, csak hánykolódtam. Szerencsére hatkor csörgött a mobilom.

-Igen?

- Kristen , sziaa–halottam Sadie vidám hangját

- Hogy van ? –kérdeztem köszönés nélkül

-Szerencsére nem adódott semmi komplikáció az este de még mindig kómában van .De azt mondják hamarosan magához tér. Jajj annyira boldog vagyok, úgy féltem.

-Mondtam hogy nem lesz semmi baj , én is nagyon örülök. Elmenjek érted?

-Ne.. nem kell köszi . Tudom hogy ma premiered készülj arra .Majd bejössz utána a kórházba .De Kris nagy baj lenne ha én ma kihagynám ?

-Dehogy ..én is kihagynám ha nem kötne a szerződés. Semmi gond , legyél csak Alex mellett, szüksége lesz rád mikor felébred.

- Köszönöm, rebegte hálásan . Szerinted szóljak Robnak vagy ott van nálad?

-Öhm nincs nálam …de megköszönném ha elugranál érte és együtt mennétek be Alexhez .A Wall streeten lakik abban a tömbházban .

-Oké , tudom hogy az melyik,és hányas ajtó ?

-9. Köszi hogy elviszed.

-Semmiség , akkor majd még hívlak.

-Rendben.