Hogy is van ez a Robsten dolog?4.fejezet

Hogy is van ez a Robsten dolog?

4 fejezet

Heves érzelmek

Kristen mesél:

Hajnali ötkor riadtam fel a telefonom csörgésére. Nem is néztem hogy ki hív ,csak álmos hangon beleszóltam.

-Igen?

-Jajj Kristen hála istennek-halottam meg anyám kétségbeesett hangját. Minden rendben van ?

- Persze anyu ,miért ne lenne?- értetlenkedtem

- Hajnali öt van és te meg még mindig sehol. Már vagy tízszer hívtalak. Komolyan elgondolkodtam rajta ,hogy felhívjam a rendőrséget.

- Oh, bocsi anyu nem vettem észre- szabadkoztam , közben Robert felébredt mellettem,és kérdően nézett rám. Figyelj egy fél óra és otthon vagyok-folytattam.

- Rendben,de többet ne hozd rám a frászt. Elmenjek érted?- kérdezte

- Nem megoldom,aludj egy kicsit inkább.

- Akkor várlak. Szia-köszönt el

- Szia

- Baj van?- kérdezte Robert álmoskás de még így is gyönyörű szemekkel.

- Kicsit elszaladt az idő.- vallottam be . Elaludtunk .Anyu meg agyon aggódta magát egész éjjel ,mert nem vettem fel a telefonom.

- Úristen már 5 óra van?-horkant fel mikor ránézett a mobiljára. Ma forgatás is lesz. Akkor hazaviszlek.

- Dehogyis,fogok egy taxit,pihend ki magad hogy friss legyél.

- Ne akadékoskodj Stew- mondta miközben a nyakamba csókolt-ennél pihentetőbb éjjelem már nem volt évek óta- vallotta be és ajkait az enyémhez érintette. Megint nem tudtam ellen állni- hogy is tudtam volna-hisz a csókja oly édes volt,de emlékeztetnem kellett magamat hogy anyu még mindig vár,és tudtam hogy addig fog idegeskedni míg haza nem érek így elhúzódtam.

- Sietnem kell

- Rendben. Akkor menjünk-szólt lemondóan

Gyorsan hazaértünk,Rob csak úgy száguldott az úton. Fél hatkor parkoltunk le a házunk előtt. Gyengéden megfogtam Robert kezét és a szemébe néztem.

- Köszönök mindent ,csodálatos este volt és tényleg sajnálom a …..tudodmit.

- Én köszönöm Miss Stewart hogy megtisztelt a társaságával-vigyorgott

- Hát akkor délután találkozunk a forgatáson.

- Minden bizonnyal –mondta és a kezét a combra tette és lassan végigsimított egészen az arcomig azután lenyomott egy cuppanós puszit az arcomra. Na ez meg nem volt Robos-gondoltam. Szia Kris!

- Sziaa- próbáltam csábosan ejteni a szavakat-és becsaptam az ajtót.

Kábult fejjel siettem fel a házba. Ahogy láttam lelki szemeim előtt, pontosan úgy várt anyu a nappaliban a Teleshopot nézve,hajnali fél hatkor.

- Kristen hát itt vagy! –mondta gyerekes hangon miközben felém rohant és megölelt. Olyan erősen szorított ,hogy alig kaptam levegőt.

- Oké,oké szükségem van egy kis oxigénre anyu-pihegtem.

Kiengedett a szorításából.

-Van fogalmad róla ,hogy mennyire aggódtam te lány?-hüledezett

-Bocsi anyu,megígérem soha többet nem csinálok ilyet ,csak egyszerűen annyira jól éreztem magam…és hát elszaladt az idő.

- Ronalddal?

- Igen Ronalddal- füllentettem

-Én úgy látom hogy te és ez a Ronald ..alakul valami köztetek igaz?

-Azt hiszem- válaszoltam kurtán és persze közben Robertre gondoltam és egyből bele is pirultam.

-Na ennek viszont örülök,Mike óta úgysem randiztál nagyon senkivel.

Kell ez neked Kris megint kihozod belőle a tyúkanyót. Úgy éreztem hogy leragadnak a szemeim és úgy láttam hogy anyunak is.

- Megyek hunyok egyet és azt hiszem neked se ártana- lenyomtam neki egy puszit és felmasíroztam az emeletre.

Sajnos nem igazán tudtam álomba ringatni magam,de végülis azt utóbbi napokban azt hiszem éltem az álmom. Robert Pattinsonnal, mindenki kedvenc,szexi vámpírjával. Ha csak rá gondoltam is beleborsózott minden porcikám. Ő és én együtt és nem csak kamuból,ez durva volt. És tényleg mit csinálunk majd a forgatásokon?Mármint elmondjuk a többieknek,vagy titkoljuk?Azt hiszem ő titkolni akarná,és szerintem én is ,végülis bármennyire is jól alakulnak kettőnk között most a dolgok,nem szabad elfelejteni, kutyából nem lesz szalonna .Nem akarom magam hiú ábrándokba ringatni. Nem akarok beleszeretni,de-saját magamnak azért mégse hazudhatok- egyre inkább efelé tartottam.

Robert mesél

Már lassan egy hete hihetetlenül és elmagyarázhatatlanul szerencsésnek mondhatom magam. Már kétszer randiztam Kristen Stewarttal, álmaim netovábbjával. Bár nem akarom nagyon elbízni magam ,de úgy érzem kezd megkedvelni engem. Ő egyáltalán nem olyan mint azok a lányok akiket ágyba szoktam vinni,sokkal többet jelentene egy éjszakánál. De ha ,,csak” annyira lennék mázlista ,hogy egy éjszakára kaphatnám meg,egészen biztos vagyok benne hogy emlékeznék a nevére sőt a testének minden egyes porcikájára is. Nem csak azért mert már egy éve lassan együtt dolgozunk,hanem azért mert ő a legszexibb,legizgatóbb lány a világon számomra és ezt most nem duma. Már akkor elhatároztam magamban hogy meg kell ismernem őt,amikor megnéztem az Út a vadonba című filmet. Miután megnéztem a filmet,szó szerint letört egy darabot a szívemből ami még azóta is nála van. Amikor pedig meghallottam Nikkitől hogy látta Kristent a Twilight castingon ,tudtam hogy mit kell tennem. Csak sajnos fél sikert arattam. A szerepet megkaptam a csajnál viszont szörnyen beégtem. Azt hittem ugyanis hogy a tipikus Robert,,elvagyokszállvamagamtól kislány”Pattinson szöveg mindenkinek bejön. Hát most már tudom hogy nem. Majdnem egy évig szenvedtem a forgatásokon miatta,mivel Kris úgy nézett rám mint a legundorítóbb lényre a földön. Megérdemeltem és nem zavart,sőt ettől csak még jobban akartam. Annyira vártam forgatáson hogy jöjjön a csókjelenet,de amikor láttam hogy ő mennyire undorodik a puszta gondolatától is hogy megcsókoljon ,nekem is elment a kedvem,szóval nem erőlködtem, csak gyorsan lezavartam. Próbáltam vele jó fej lenni de nem nagyon hatotta meg többé. Végülis eldöntöttem hogy megmondom neki az igazat és láss csodát ,egy befejezetlen mondat után felkeltettem az érdeklődését. És azokkal a gyönyörű tengerkék szemeivel már nem úgy méregetett mint valami férget. Szerencsére a sors az én kezemre játszott és miután jól összeverettem magamat-rohadtul fájt persze játszottam a keményet-de nem bántam volna ha fél holtra ver a pasas annyira megérte ami utána következett. Megcsókoltam és beleadtam apait-anyait és ő visszacsókolt és élvezte és én is élveztem. Ez több volt mint amit valaha is gondoltam volna. Tegnap pedig rendesen megnyíltam elötte ,mivel elvittem oda ahova még egyetlen lányt sem . A kedvenc helyemre ,a tetőre. Persze amikor a házam előtt parkoltam le, egyből azt hitte hogy szobára akarom vinni. Nem mondom hogy soha életembe nem fordult meg a fejembe –mert megfordult vagy ezerszer-de akkor éppen nem,mert annyira stresszes voltam hogy mit fog szólni az én kis ,,izémhez”.De azzal sem tudta elrontani a róla alkotott képemet hogy úgy kitört. Sőt inkább egyre jobban éreztem,ő más mint a többi,ő különleges. Az volt eddigi életem legszebb estéje. És akkor most itt tartunk,ezen gondolkozom ,pedig aludnom kéne mert délután New Moon forgatás van. Akkor ott lesz és láthatom újra. Igazából nem tudom mi van köztünk. Nekem ez még teljesen új,úgy érzem ez komoly. Véresen. Héj Rob még az is lehet hogy belé fogsz szeretni!Igen ember ez nagyon úgy fest-tűnődtem.

És mit mondunk a többieknek? El fogjuk mondani..igen…úgyis úgy tudja a világ hogy együtt vagyunk szóval nem lesz semmi máshogy ,csak most nem kell megjátszani. De azt sem akarom hogy tönkre tegye ezt a média. Egyrészről ha elmondjuk a srácoknak előbb utóbb valaki kotyogni fog és akkor jönnek az újabb cikkek. Másrészről ők a kollégáink egész napokat töltünk együtt tuti kiszúrnák a dolgot. El kell mondanunk-döntöttem el magamban és aztán álomba merültem .

Az álmom nagyon szép volt a a nagyival ültünk a kertben a hintaágyon és beszélgettünk ahogy régen. És egyszer csak megjelent Kristen,olyan bájos volt mint egy angyal ,rózsaszín földig érő selyem ruhát viselt,én pedig bemutattam nagy büszkén a nagyimnak mint a barátnőmet. A mamának rendkívül elnyerte a tetszését az én bájos Stewem ,beszégetni kezdtek ,de én sehogy sem értettem mint mondanak valami zümmögéstől. .már kezdtem összezavarodni amikor felfogtam hogy az nem zümmögés hanem rezgés és semmi köze az álmomhoz mert a telefonom adja ki magából. Dühösen nyúltam a készülékem után ami elűzte ezt a varázslatos álmot ,de ez az érzés egyből elszállt mikor a kijelzőre pillantottam amint ott villogott ez a csodás név.

KRISTEN.

-Igen- szóltam bele a hangomon még rekedet volt az álomtól

-Szia Rob .Felébresztettelek?-kérdezte

-Háát igen ,de ez számodra meg tudom bocsájtani-feletem és halottam ahogy felnevet a kagyló másik végén. Mondd csak!

-Az az igazság hogy az előbb hívott Chris hogy ma nem kell bemennem,mivel a te Volturis jelenetedet forgatjátok késő estig.Szóval semmi szükség nincs rám.

-A francba –horkantam fel. Hát ez szép ….Szóval ma kénytelen leszek nélkülözni Miss Stew társaságát?

-Egészen úgy fest Mr.Pattinson-mondta csalfán.

-Nagyon fogsz hiányozni egész nap-valottam be

-Nekem is. De úgy érzem be fogjuk még pótolni.

-Arra mérget vehetsz.És mivel ütöd ma el az időt nélkülem?

-Hááát nem is tudom,talán veszek egy jó forró és habos fürdőt-mondta csábosan….de az nem lesz jó-sóhajtott

-Ugyan miért-kérdeztem mohón

-Hát mert nincs aki megmossa a hátam.

-Kris,ne csináld ezt velem

-Mit is?-tette az ártatlant

-Tudod te. Addig húzod az agyam hogy a végén fogom magam azt mondom hogy beteg vagyok,lemondom a mai forgatást ,elmegyek hozzád és jól megmosom a hátad ……és a………

-És aaaa-kérdezte izgatott hangon

-És amit csak akarsz-zártam le

-Ez nagyon csábító ajánlat Mr. De mind a ketten tudjuk jól hogy be kell menned.

-Tudom-szontyolodtam el

-De hidd el hogy erre is sor kerülhet,ha jó kisfiú leszel.

-Szavadon foglak-fenyegetőztem

-Már alig várom-valotta be.Na jó most mennem kell,mert anyu szólt.

-Holnap hívlak!

-Ajánlom is! Szia. Puszi

-Szia Miss Stew.. - köszöntem el .

Annyira éreztem hogy nagyon kevés kell már ahhoz hogy odabökjek egy aprócska de annál jelentősebb szót a végére. Azt hogy szeretlek.

Minden egyes perc szörnyen kínos lassúsággal telt még akkor is ha közben mondtam a szöveget vagy verekedést imitáltam. Szinte az agyamban éreztem a másodpercmutató minden egyes kattanását. Tik-Tak Tik-Tak. Őrjítő ez az érzés.És még mi őrjít meg legalább ennyire? Hát Kristen Stewart. Oda képzeltem magam elé gyönyörű barna lokniait kék szemeit,amibe ha belenézek úgy érzem magam mint ha a Karib tengeren lennék. Nem szabad erre gondolnod Rob!Látod most is hozzád beszél Chris te meg fel sem fogod.

-Rob figyelsz te rám- kérdezte Chris Weitz

-Jajj bocs csak teljesen elkalandoztak a gondolataim- valottam be

-Megint valami nő mi?Te kis Casanova-veregette meg a vállamat.

-Ez nem valami nő Chris ,ez A NŐ!

-Fura ezt a te szádból hallani úgy hogy két héttel ezelött két szőke bombázóval láttalak eltűnni egy hotelszobában.

-Az akkor volt ,ez meg most van-mondtam kicsit szégynekezve-régen büszkén vállaltam volna hogy megfektettem egyszerre két csajt ,akiknek természetesen a nevére sem emlékszem,sőt az is lehet hogy nem is kérdeztem-de most nem,most utáltam magam azért amiért egy szívtelen nőcsábász voltam.

-Gondolom nem ismered túl régről-kötött belém

-Hidd el éppen eléggé régről ismerem.-szabadkoztam

-Na jó cimbi majd akkor mondd azt hogy ő A NŐ,ha már legalább három hónapja együtt vagytok és egyikőtök sem csalja meg a másikat,mindezt úgy hogy el kell játszanod hogy Krissel jártok.

-Ami azt illeti…..kezdtem bele de nem hagyta hogy elmondjam.

-Majd akkor akarok róla hallani!-figyelmeztetett. Most pedig van egy jó hírem!Úgy néz ki hogy elöbb befejezzük a mai forgatást. Még két jelenet és szabad vagy.

-Ez remek!!!

-Az! vigyorgott Chris .Na akkor munkára!

Ahogy kimondta hogy előbb végzünk ,csak egyetlen dologra bírtam gondolni. Arra, hogy meglepem Kristent egy csokor virággal és megmosom a hátát. Elszórakoztam ezzel a gondolattal egy darabig. Sajnálom, én is férfiból vagyok és ez elmúlt egy évben ritkán fordult elő velem hogy három hétig nem voltam senkivel…úgy. De most nem is hiányzott a szex ,már az is kielégített ha foghattam Stew kezét vagy beszélgettünk vagy simogattuk egymást vagy ha ..megcsókoltam. Elképzeltem azt hogy behuppanunk egy habbal teli kádba,azt ahogy végigsimítanám sápadt és törékeny testének apránként minden egyes részét,és azt ahogy forró csókokat lehelnék ajkára.. Izgalmi állapotba kerültem. Oly annyira hogy kiemelkedően jól teljesítettem így,tök hamar befejeztük azt a két jelenetet. Nyolc órakor már szabad voltam mint a madár. Beugrottam a virágboltba és vettem 15 szál vörös rózsát,majd Kristenék lakása felé vettem az irányt. Bekopogtattam,az anyukája nyitott ajtót.A francba róla megfeledkeztem!

-Robert!Micsoda meglepetés-sipítozott. Gyere csak be !-tárta szélesre az ajtót.

-Köszönöm Mrs.Stewart.

-Gyönyörű virágok! Kristennek hoztad?-kérdezte

-Ami azt illeti igen ,de ha tudtam volna hogy ön is itthon lesz akkor..

-Ne magyarázkodj drágám…és nyugodtan tegezzél.- ajánlotta fel

-Rendben mondtam.

-És mivel érdemelte ki az én kislányom ezt a gyönyörű csokrot?- érdeklődött

-Tehát anyuci még nem tud róla gondoltam-igazából át kéne megint beszélnünk valamit és ez egy kis figyelmesség…

-Aham. Sajnálom de Kris nincs itthon…Nemrég ment el …Mondd csak Robert ugye tetszik neked Kristen?

-Hátt Mrs Stewart akarom mondani Jules –nem akartam beárulni Kristent

-Mert tudod azt hiszem van valakije ,valami Ronald, nálatok statiszta ismered?

Hagynom kellett egy kis időt magamnak amíg a Jules szájából kiejtett szavak elértek az agyamig majd apró darabokra törték a szívemet.

-Ronald-morfondíroztam alig hallhatóan. Igen azt hiszem dolgozik nálunk egy ilyen nevű statiszta. Szóval ő és Kristen?-próbáltam megőrizni a hidegvérem és nem ordítani.

-Igen.-már randiztak is párszor és Kris boldognak tűnik mellette..azthiszem.Csak azért mondtam el neked ha érdekel ,mert én látom anyai szememmel hogy igen, akkor most szállj érte veresenybe mert lehet hogy később már nem lesz esélyed. Úgy látom eléggé komoly ami köztük van.

Felforrt az agyvizem,nem is tudtam semmit sem szólni csak kifutottama lakásból kiérve csak arra tudtam gondolni mit üssek szét,odamentem a kocsimhoz és egy hatalmasat belevágtam az oldalába . Az ütés hangja átjárta az egész utcát, a riasztóm beindult na és a kezem is fájt, azthiszem el is törtem .Mérgemben feltéptem az ajtót bevágtam magamat a vezető ülésre és hajtani kezdtem. Annyira dühös voltam…….ordítottam a kocsiba magammal.

-Hogy tehette ezt velem…mégis ki az a Ronald…?????????,MiÉRT??,Szóval végig kamuzott nekem ??És még én vagyok a szemét és a szívtelen. Biztos meg akart leckéztetni.Persze hogy lehettél ilyen hülye Rob…egyszerüen átvert miközben egy másik féfit szeretett,

160 –nal száguldottam, amikor észrevettem Kristent-lelasítottam- épp kijött egy boltból .Az arca derűs volt ,miközben megaláz..engem. Ő is észrevett engem és integetett, el is indult felém- gondolkoztam rajta hogy most kiszálljak és beolvassak neki-de nem. Nem szabad látnia hogy mennyire felzaklatott,úgy kell tennem mintha ő is csak egy lenne a sok név közül a noteszemben.De sajnos ő nem az volt.Csak egy ,megvető pillantást vetettem felé,felbőgettem a motort és ismét száguldottam, tudtam mit kell tennem. Megleckéztetem azt a patkány Ronaldot. Tudtam hogy hol kell keresnem,mert a forgatás után a statiszták mindig ott maradnak,és az ő segítségével állítják be a fényeket. Megkeresem és az ép kezemmel beverem a pofáját és amit még tudok rajta.

Kristen mesél

Nem tudtam aludni,hiába próbálkoztam ,inkább nekiálltam összekészülődni a forgatásra. Kár volt, lesujtó hírt kaptam Christől ,nem kellet bemennem

mivel Bellának egyetelen jelenete sem volt. Ez a hír egy héttel ezelött teljesen feldobott volna,de ma nem .Ma amikor újra láthattam volna őt.Fel is hívtam Robot hogy közöljem vele a rossz hírt. Hallhatóan ő sem örült neki hogy nem láthat és ez engem egy kicsit feldobott mert éreztem hogy fontos vagyok neki. Megengedtem magamnak hogy incselkedjek vele egy kicsit,talán az feldobja. Hát a jó szó nem a feldobja hanem a felhúzta volt. Úgy éreztem nagyon kíván már engem és én is nagyon kívántam már őt,de még mindig a megfelelő pillanatra vártam. Persze a tető meg a hintaágy megfelelő pillanat lett volna,de nem is tudom akkor még nem voltam annyira biztos a a dolgok állásában. Oké jó azóta csupán egyetlen nap telet el,én mégis úgy érzem azóta is szorosabb lett a kapcsolatunk. Szóval miután letettük a telefont beszéltem anyuval. Sejtettem hogy nem fogom megúszni a dolgot .Tudni akart mindent ,,Ronaldról”.Tudtam hogy hamarosan el kell mondanom neki hogy részben hazudok neki. Mert minden egyes szavam igaz volt ,csak épp amikor ,,Ronaldot” mondtam Robertre céloztam.A nap ahhoz képest gyorsan eltelt. Leltárt tartottam a ruhás és cipős szekrényemben,ami nagyobb feladat volt mint gondoltam .Annyi ruha sorakozott a szekrényemben ,a fene se képzelte volna hogy egy közepes méretű szekrényben ennyi gönc elfér.Hat óra körül végeztem. Úgy döntöttem hogy a kiselejtezett ruhákat elviszem a jótékonysági boltba. Gyorsan felkaptam magamra egy pólót meg egy farmert na meg a szokásos napszemüveget. Fogtam egy zsákot és beledobáltam a rucikat-gondoltam legalább jót teszek néhány emberrel.

Leszaladtam a lépcsőm.

-Anyu elmegyek itthonról nemsokára jövök-kiáltottam a dolgozóba.

-Oké kicsim csak időbe érjél haza nem úgy mint múltkor.

-Jólvan-hagytam rá.

Az idő fujtósan meleg volt,szinte száz százalékig biztos voltam benne ,hogy hamarosan szemerkélni fog az eső,tehát megszaporáztam a lépteimet.Alig lézengtek páran az utcán,senki sem ismert fel.A jótékonysági bolt nem volt messze a házunktól csupán pár sarkot kellett gyalogolnom. A boltba belépvén dohos szag csapta meg az orrom. A nagyon apró és zsúfolt helyiségben ruhák voltak felakasztva minden felé. Középen egy ütött kopott fehér pult állt oda léptem,és mivel nem láttam az eladót igénybe vettem a csengőt. Hamarosan egy színesbőrű hölgy lépett ki a ruhatengerből.

-Uram Atyám!- ámuldozott .Kristen Stewart személyesen?-kérdezte

-Ühüm.Csak hoztam pár ruhát mert leltároztam és hát arra gondoltam csinálhatnék valami jót is-magam is meglepődtem hogy azon hogy ennyit szólok egy ismeretlenhez.

-Ez nagyon kedves magácskától!Tudja a gyerekeim imádják!Ha ezt elmesélem nekik- Esetleg adna egy autogrammot?

-Hát persze- vágtam rá.

- Köszönöm-nézett rám hálás szemekkel miközben egy papírdarabot és tollat tolt elém.

- Kiknek lesz?

- Andrewnek és Lucinak-szólt

Gyorsan odafirkantottam a papírra .A nő közben kibontotta a zsákot amit hoztam és kiszedegette belőle a ruhákat.

-Azt hiszem megveszem az egyik felsőjét a lányomnak. Biztos nagyon fog neki örülni.A legtöbb sztár elárverezni az interneten a ruhákat sok pénzért. Maga meg teljesen ingyen odaadja őket. Miért?-kérdezte de nem hagyta hogy válaszoljak. Óh már értem …jönnek a lesifotósok…és így népszerűsíti magát igaz?

-Dehogyis!!!- hüledeztem. Soha nem tennék ilyet. Úgy látszik mi nagyon félreértettük egymást hölgyem. Én komolyan szerettem volna valami jót tenni azokkal akiknek nem megy olyan jól,mert most már megtehetem ..szerencsére.

-Óhh..én sajnálom,csak tudja az emberek mostanában,annyira gonoszak és számítóak lettek. A legtöbb sztár pedig csak azért tesz jót másokkal hogy még népszerűbb legyen és jobban meggazdagodjon rajta .Én ezt elítélem .De úgy látszik maga más…maga jó és nem adja el a lelkét a szennyes médiának igaz?

-Igyekszem de nem mindig megy –mosolyogtam rá

-Már az is valami ha igyekszik-mosolygott vissza

-Mennem kell!Viszlát!

-Köszönjük a ruhákat maga igazán rendes ember. Valóban. Viszlát.köszönt el.

A boltból kilépve önkénytelenül is mosoly terült el az arcomon. Jól esett a hölgy szókimondósága. És akkor megláttam. Azt hittem hogy csak képzelődőm de nem .Robert volt az épp lelassított és eléggé mérgesnek nézett ki. Én egy hatalmas mosollyal integetni kezdtem neki és elindultam feléje. Ő ezt egy megvető pillantással nyugtázta és elhajtott. Nem értettem az egész szitut ,a telefonomért akartam nyúlni,de rájöttem hogy megint otthon maradt. Fenébe Stew erre igazán figyelhetnél már.

Nem tudom mi lehet vele majd ha hazaértem felhívom-tűnődtem magamban,de a szívem súlyosan verni kezdett-de ez nem olyan jóleső dobogás volt inkább kétségbeesett,baljós dobogás. Szinte sprinteltem hazafelé.

Belépvén a konyhába megláttam anyámat amint egy hatalmas csokor vörös rózsát tesz a vázába.

-Szia anya hát ez a csokor?- kérdeztem

-Robert itt járt neked hozta-mondta

Lehet hogy megtudta hogy nem mondtam még el anyunak? –gondolkoztam.

-És mondott valamit?

-Kristen azt hiszem csináltam valamit amit nem kellet volna.

-Mit?- értetlenkedtem

-Beszéltem Robertnek Ronaldról! -hadarta

-Hogy mi?????- fakadtam ki. Uramatyám és pontosan mit mondtál neki.-követeltem a választ szinte már ordítva

-Jajj Istenem –hát hogy jól elvagytok Ronalddal és azt hiszem azt is hogy kezdenek köztetek a dolgok komollyá válni és ha nem siet lemarad rólad.

-Anyu ezt nem hiszem el……-mondtam bőgve

-Dehát ez volt az igazság kicsim!

-A francokat anyu,nincs is semmiféle Ronald ,vagyis hát van de nem vele járok és nem ő belé vagyok belezúgva hanem Robertbe!!!!- vallottam be

-De miért nem mondtad meg az igazat?

-Nem tudtam hogy ilyen jól fognak köztünk alakulni a dolgok. El akartam mondani de ……De ugye nem mondtad hogy Ronald nálunk statiszta?

-Annyira sajnálom szívem-mentegetőzött

-Anyu …a francba .Laposra fogja verni szegény Ronaldot,igazából nem is nagyon ismerem ..Oda kell mennem mielőtt még valakinek baja esne. Elvihetem a kocsid?

-Hát persze ,ne menjek veled?

-Nincs rá semmi szükség. Szia !vágtam be magam mögött az ajtót

Fogalmam sem volt hogy mit fogok tenni csak abban reménykedhettem hogy Ronald nem lesz bent-aminek igen kicsi volt az esélye-és megússzuk sérülések nélkül.180 -nal hajtottam végig a városon ,hamar ott voltam ,gyorsan leparkoltam és portáshoz szaladtam.

-Hello Eal! Nem láttad Robot?Itt van?

-Húh kislány ma nagyon szeles vagy !Láttam Robot, nem rég jött ,az udvar felé ment azt hiszem Ronaldot kereste.

-Francba…. kösz Eal!

Kétségbesett szemeimmel végigpásztáztam az udvart. A tér egyik sarkában megpillantottam két dulakodó alakot .Hiába nem láttam őket tisztán ,pontosan tudtam hogy kik azok.

-Robert fogd fel hogy nem hazudok haver!-hallatszott Ronald könyörgő hangja

-Persze, legalább ilyenkor lennél férfi és vállalnád-ordított Robert.

Futni kezdtem feléjük és közben ordítottam .Robert hagyd abba azonnal!Amikor odaértem láttam hogy még nem került sor bunyóra szerencsére.

-Ne védd a kis barátodat Kristen,majd ő megvédi magát!-mondta megvetően

-Ő nem a barátom Robert!

-Hát persze hogy nem hanem a kis szerelmed. Ma voltam nálatok anyád elmondott mindent!

-Tudom de hazudtam anyunak!Féltem elmondani hogy te és én szóval…de aztán meglátta rajtam,mert az ilyen érzéseket az ember nem tudja letagadni Robert!Szóval elmondtam neki mindent ami irántad érzek csak úgy mintha téged Ronaldnak hívnának.

-Nagyon hihető Kris !- gúnyolt ki

-Ez az igaság hihető vagy nem!-mondtam és komolyan a szemébe néztem. Csak köszönő viszonyban ezzel a sráccal itt és sajnálom hogy belekevertem-néztem Ronaldra bocsánatkérően.

-Igaz ez –kérdezte Rob Rontól miközben elengedte a gallérját

-Persze ,de ezt próbáltam elmagyarázni eddig is-könnyebbült meg

-Akkor viszont nagyon sajnálom haver!-mondta Rob őszintén

-Semmi gond !Felejtsük el! Én is féltékeny lennék ha ilyen csinos barátnőm lenne. Hééé de akkor ti most igazából együtt vagytok?

-Öhm haggyuk ezt most. Mégegyszer bocsi-mondta Rob és elvágtatott a kapu felé.

Ronald értetlenül nézett rám.

-Tényleg bocsi hogy belekevertelek Ron!-mondtam és Robert után siettem .Nyugodt lélekkel lépkedtem a parkoló felé.

Ő a kocsijában ült és a fejét fogta. Behuppantam mellé.

-Robert hogy lehetsz ennyire felelőtlen?-kérdeztem tőle. Mivan ha verekedni keztdek és megsérül vagy ami még rosszabb ha te sérülsz meg?Vagy ha feljelent?Van neked ép eszed ?Ennyire nem bízol bennem?Megpróbáltam megsimogtani az arcát de ő lerázta magáról a kezemet.

Nagy lélegzetet vett

-Kristen Stewart és neked van ép eszed?Mi az hogy én nem bízok benned?Te nem bízol bennem annyira hogy elmondd az anyádnak ami közöttünk van inkább mindenféle Ronaldféléket hazudozol neki. Mikor akartad elmondani-a szeme már könnyes volt.

-Én ..én elakrtam-bőgtem csak annyira hirtelen jött

-Szállj ki!-parancsolt rám

-Micsoda?-hüpögtem

-Bocs most nem akarlak látni.Menj el !

-De Rob én!!

-Csak tűnj el !

Nem bírtam szólni,csak kiszálltam a kocsiból,hangosan bevágtam az ajtót és a saját kocsim felé siettem-legbelül azt remélve hogy kiszáll hozzám siet,belátja hogy hülye volt és én is belátom hogy hülye voltam és imádnivalóan megcsókol-de nem így történt. Elhajtott. Csak álltam egyedül miközben eleredt az eső,amely lemosta az arcomról forró könnyeimet. Lehet hogy itt a vége?