Hogy is van ez a Robsten dolog ?
14 fejezet.
Nos itt az újabb feji el sem hiszem hogy már itt tarunk , vagy lehet hogy még csak most kezdenek igazán érdekessé válni a dolgok ?
,,Kísért ’’ a múlt ?
Kristen mesél:
Tudtam hogy nem állok készen újra beleugrani ebbe, mert még időre van szükségem hogy átgondoljam a dolgokat, velünk kapcsolatban. Múltkor sem véletlenül kértem szünetet , bár akkor csupán 9 órát kaptam ( nem bántam , hogy hamar vége lett az elkülönítésnek), de akkor nem mérlegeltem semmit. Mert én hiszek abban hogy mindennek oka van , és be kell vallanom hogy valami mindig a boldogságunk útjába áll. Kamuszerető, zakkant barát vagy egy prosti. Mivan ha nem ő az akit nekem szánt a sors ? Mivan ha csupán egy botlás ? Mivan ha tovább kell lépnem? Hiszen ő mindig csak fájdalmat okoz….
De a fenébe is ,szeretem. Lehet hogy szenvedek vele …de nélküle még jobban
Csengettek.Fogalmam sem volt ki lehet az .Kíváncsian nyitottam ajtót.
- Ezt nem hiszem el…mit akarsz?
- Nem is örülsz nekem ?
- Eltaláltad.
- Hallottam mi volt Robbal és gondolom jól esne egy kis támogatás.
-Köszi de a te támogatásodból nem kérek. Nem kell sajnálni, túl fogom élni,nélküled.-próbáltam betenni az ajtót de odatette a lábát.
- Hülye vagy ?Nem foglak korházba fuvarozni ha eltöröm a lábad.
- Látom tényleg nincs nagyobb bajod.
- Köszönöm a diagnózist Dr.Moss, most már leléphet.
- Szóval még mindig utálsz…
- Egyre jobb észrevételek Kevin, szerintem csinálj egy saját Talk Show-t. Az első téma talán lehetne :Hogyan hagyjuk el a barátnőnket egy szó nélkül ,és utazzunk a világ másik felére.
- Nem csak Robert miatt jöttem , el kell mondanom valami fontosat.
- Köszi de nem érdekel, mert a vége csak az lenne hogy rám mászol,és 15 perc múlva megbeszélésem van.
-Szerinted el jövök idáig , ha nem lenne az?
- Mondasz valamit, de nálad sosem lehet tudni.Miről van szó?
-Egy olyan dologról amit ha elmondok lehet hogy kevésbé fogsz gyűlölni.
- Kíváncsivá tettél ,folytasd..
- Nem mehetnénk be ? Igérem nem nyomulok rád- tartotta fel mindkét kezét jelezve hogy ártalmatlan.
- Najó, nembánom, van 10 perced, se több se kevesebb.
- Köszönöm-szólt hálásan átlépve a küszöbön.
A kanapéra heveredtünk le. Kevin körbenézett majd meglepetten hozzám fordult.
-Mi van itt, kitört a háború?
-Miért is ? –kérdeztem először meglepettem de aztán láttam hogy még nem takarítottam el a törmelékeket .Hagyjuk ezt, fogy az idő ! Tik-tak.
- Oké. Nos azt hittem hogy , meg tudsz bocsátani nekem a történtek után, de aztán hamar rá kellett jönnöm hogy ez nem fog könnyen menni. Sőt lehet hogy egyáltalán nem fog menni , ezért kell elmondanom az igazságot.
Nagy levegőt vett majd folytatta.
Megesküdtem a szüleimnek , hogy soha senkinek nem fogok erről beszélni , de azt hiszem neked jogod van tudni.
Nem sokkal azután mikor betöltöttem a 17-et a szüleim cége válságba került. Úgy nézett ki hogy csődbe fogunk menni, elveszítjük mindazt amit apám a semmiből hozott létre kemény munkával. Persze ő ehhez túlságosan is büszke volt így mindenféle kölcsönökhöz folyamodott. Először csak barátoktól , de később már alvilági figuráktól is kért . A barátokkal persze nem volt probléma ők türelmesen vártak hogy kifizesse őket, de a keményfiúk nem. Megfenyegették apát ha nem fizet, felgyújtják a házunkat mikor alszunk , vagy elrabolják anyát esetleg megölnek engem. Szóval durva dolgok voltak , és ezek a tagok nem szoktak csak úgy dobálózni a szavakkal. Teljesen kétségbe voltunk esve, anya meg már rendesen kikészült idegileg, nemcsoda hisz terrorba tartottak minket. Aztán egyszer egy fickó felajánlotta apának hogy van rá mód hogy megkeresse a tartozását. Drogot kell árusítania külföldön.
- Hogy mivan ?- kérdeztem elképedten. Most szivatsz ?
-Úgy nézek ki?
-Jó bocsi, csak annyira durva. Folytasd!
- Nos ,szóval ugye gondolj bele apa és a dílerkedés ….két külön világ, mellesleg valakinek itthon is kellett tartani a frontot az üzletnél. És féltettem apát, és persze anyát is . Ezért felajánlottam hogy majd én kimegyek, arra hivatkozva hogy az egyetemi pénzem rég elúszott. Természetesen hallani sem akartak róla, de előbb utóbb ők is belátták hogy ez az egyetlen esélyünk ha túl akarjuk élni. Szóval elmentem. Azért nem szóltam neked , mert nem tehettem. Azt mondták talán így könnyebb lesz mindkettőnknek,és a távkapcsolatok meg amúgy is halálra vannak ítélve . Az első egy év szörnyen nehéz volt , mindennap küzdöttem magammal hogy ne hívjalak vagy ne írjak neked …és nem tettem egyszeresem, pedig így visszagondolva kellett volna mert akkor talán nem utálnál , sőt..talán még sze…khm..kedvelnél is , azt hiszem-mosolyodott el szégyenlősen
A leesett állam lassan visszahúztam , normális pozícióba.
-Kev ez szörnyű …uramatyám. És milyen volt odakint , és egyszer sem kaptak el ?-zúdítottam rá a kérdésáradatom
-Hehh, lassan Stew , lesz időnk még arra hogy kikérdezz, remélem. Elmondok mindent , de most neked kell az én kérdésemre válaszolnod ….mi lesz velünk ?
Ez rámdobegy maffia sztorit és arról kérdezget hogy mi lesz velünk .Honnan tudjam …én már nem utálom de nem is szeretem. Csak tisztelem és kedvelem , ahogy egy barátot szokás.
-Nézd , nagyon hálás vagyok érte amiért ezt elmondtad nekem. . És nagyon tisztellek érte amit a családodért tettél…. De én már nem érzek úgy irántad ahogy akkor…Nem tudom hogy mi lett volna ha akkor írsz nekem egy levelet, valószínűleg várok rád, mert tudom hogy vagyok olyan hülye , de nem tetted. Két évet szenvedetem miattad, és én ezt már soha nem kapom vissza.
-Értem.-mondta letörtem és az ajtóhoz lépett.
-Nem tudnál csak a barátom lenni ?-szegeztem neki a kérdést. Megmagyarázhatatlan módon nem akartam hogy eltűnjön az életemből hiszen csak most kaptam vissza. Igaza volt, szükségem van rá csak nem olyan módon ahogy ő gondolja.
-Nem, nem tudok.-lépett ki az ajtón
-De miért ?
-Mert a egy barát nem így érez egy másik barát után ahogy én irántad- mondta szemrehányóan és elindult lefelé
Na most mi legyen . Hagyod vagy nem ?
Neeem.
-Kevin , Kevin!- futottam utána az előtérben kaptam el .
-Csak próbáld meg a fenébe is –öletem át szorosan .Nem mondd azt hogy nem tudod ha meg sem próbáltad. Igazad van tényleg kellesz csak nem úgy. Soha sem voltam még ennyire elveszett, kell valaki aki megért hüpögtem a pulcsijába.
Ő is erősen átkarolt engem és nyomott egy puszit a fejemre .
-Sajnálom.-mondta végül , majd lerázott magáról.
Látszott rajta hogy tényleg sajnálja ,és én is sajnáltam mert mind az amin keresztül ment szörnyű volt. De nem akarok neki hazudni az érzéseimről, és nem is tudnék. Nem lenn fair.
Végignéztem ahogy elsétál. De aztán a nagyjelenet közben az órára vándorolt a pillantásom. Basszuskulcs , elkéstem ….
Gyorsan odaszaladtam a portáshoz és megkérdeztem hol van az előadó terem.Aki készségesen elmagyarázta sőt még arra is figyelmeztetett hogy nem ártana valami oda illőbb ruhát felhúzni mielőtt megjelenek.
Mivel pizsibe voltam és nekem még csak le sem esett.
Fogtam magam és űzött majom vágtában felloholtam a szobámba . Nem volt kedvem a farmer póló összeállításhoz , ezért egy ingruhára esett a választásom amit a derekán egy övvel csatoltam össze . A Converesemből persze nem engedtem, de még így is rendkívül csinos voltam. Mikor elégedetten nyugtáztam a kinézetem a tükörben rohantam is a megbeszélésre.
Megálltam az ajtó előtt és nagy levegőt vettem . Relax Kristen nem lesz semmi bonyodalom.
- Elkéstél –ripakodott Rám Chris Weitz alig hogy beléptem.
- Tudom sajnálom , csak volt egy kis dolgom.
Gúnyos kacaj tört ekkor elő valakiből....körbenéztem Robból jött a furcsa hang. Mit röhög ? Inkább sírnia kéne . Nem értem.
-Oké, nem érdekel csak ülj már le , mindenki rád várt .
-De nincs hely sehol.
-Robert, megérhetnélek hogy vedd le a lábad a székről , mivel nem egy kocsmába vagy és így talán még Stewnek is jut egy kis hely.
Komótosan levette a lábát , és leporolta a széket.
-Megfelel ?-kérdezte szenvtelenül
Annyira emlékeztetett …a régi önmagára ,akkor is pontosan ilyen tapló volt . DE most nem kéne annak lennie …vagy ennyire megrázták a történtek? ..azt sem hiszem. De akkor meg mi a csuda ütött belé hogy itt flegmázik? Inkább azon kéne lennie hogy visszaszerezzen és …persze azt mondtam neki hogy ne de ..mérges voltam. Francba..
- Kristen leülnél végre vagy még itt tátod a szád egy darabig …??
- Bocsánat , megyek már.
Rob leghátul foglalt helyet Taylor mellett.
Elindultam feléje de egyszer csak valamibe beleütközött a lábam és puff pofára estem és ,, szerencsére’’pont a lábuk előtt értem földet.
Taylor persze azonnal a segítségemre sietett Kellannal együtt mert kiderült hogy az ő lábában tanyáltam el, de Ő nem . Csak ott pöffeszkedett a széken és sötéten nézett. Komolyan én csináltam ezt vele ?
-Hé , hugi annyira sajnálom , de néha a lábad elé nézhetnél!-húzott fel a földről Kel . Felemelte a karom és alaposan szemügyre vette .Hát ez meg mi a franc , mi történt ?Apámm ,a tenyered szinte már beszél hozzám …
- Belenyúltam pár szilánkba..őőő inkább hagyjuk.
- Srácok , el szeretném már kezdeni !- ripakodott ránk a rendező.
Persze kellett nekem elesni , most mindenki tutira hülyének néz..meg szerencsétlennek, hamarosan teljesen azonosulni fogok Bellával. Égő pofával foglaltam helyet Rob mellett , aki rám se bagózott csak mereven nézte a lábát.
Chris kábé 45 percben ecsetelte hogy a fiúk milyen felelőtlenek voltak, hogy mennyit ront ez az imázsukon, és további fél órában hogy mit kell nyilatkoznunk. Mi a továbbra is csak jó barátok vagyunk szöveget nyomjuk…elegyítve pár bulin csinált közös intim hangulatú fotóval. Csakis azért hogy az emberek véletlenül se tudják eldönteni hogy mi a hézag.
Mikor vége lett az előadásnak az ajtó előtt meg akartam várni Robot , hogy számon kérjem tőle hogy mi ez a viselkedési mód , de meglepetés várt rám. Kevin.
- Itt hagytál valamit ?- kérdeztem bizonytalanul
-Igen .
- Gondolhattam volna..
- Téged - vigyorogtt rám.Igazad volt meg kell próbálnom a barátodnak lenni, mert nem akarlak elveszíteni , és mert neked is szükséged van rám. Ha mint barátra akkor a barátod leszek, de ha később úgy érzed hogy több is lehetne , akkor ne habozz elmondani.
Nem tudtam mit tegyek hát a nyakába borultam.Tudtam hogy Kev csak a második lehetőség reményében jött vissza, de annyira boldog voltam tőle. Azok a régi szép emlékek újra előjöttek, és már alig emlékeztem arra a szenvedéssel teli 24 hónapra . De valami még mindig kísértett ..Rob
És ekkor megpillantottam.Épp kijött a teremből Chrissel nyilván megbeszéltek még néhány dolgot a prosti üggyel kapcsolatban. Elköszönt Christől majd a lifthez lépett, de odaszóltak neki a portáról. Én jól láttam őt de mi pont takarásban álltunk.
-Mr. Pattinson , ez a hölgy azt állítja hogy magához érkezett.
Rob arcán huncut vigyor jelent meg.
-És jól állítja. Szia szépségem!
Szőke hajú , hosszú ballonkabátba burkolt erősen sminkelt lány lépdelt a lift felé ,odafutott hozzá és a nyakába ugrott és puszit nyomott az arcára
-Szia, rosszfiú!dörgölőzött hozzá.
Rob csak röhögött és behúzta a liftbe.
A szemeim könnyel teletek meg.
Ha neki ilyen könnyű elfelejteni engem , akkor nekem sem lesz nehezebb.
-Mit szólnál ma egy vacsihoz?- kérdezte Kevin aki az egészből semmit sem vett észre
-Persze ..benne vagyok, akkor este –köszöntem el és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára-
