2010. november 28., vasárnap

45: Egy csók amely örökre szól







Csajok :) Basszus the end. Amikor elkezdtem , nem gondoltam volna ,hogy ennyi fejit képes leszek legyártani. Azt hittem beleunok, mint minden másba, mert tudni kell rólam,hogy az a típusú ember vagyok aki mindent félbe hagy. De ti erőt adtatok nekem, mosolyt csaltatok az arcomra és megvigasztaltatok amikor szomorú voltam. Imádtam írni és még mindig imádok.

Ezzel a fejivel szeretnék nektek mindent megköszönni.

Akik támogattak: Kim (neked különösen nagy hálával tartozom), Kla, Kriszta , Dina, Zsófi, Dytta,,dorri,Niky, Evelinke1230,f_gica1989,Zsofka(hátha felnéz még ide) Rami,Lizzyke,Bella 19-Kstew,Haley,Judit,Mia, Ágica,Zsu,Mucika,Patri,Jelly,Poncsi,Kitti,Vivi, (L)Mano(L),Mary Ann,Brigci és a titokzatos idegen, na meg a nyomkodók és a rendszeres valamint rendszertelen olvasók (L)


Xoxo



Új blogom: cityofrobsten.blogspot.com

Hogy is van ez a Robsten dolog?




Egy csók amely örökre szól

Az ablakpárkányra kuporodva bámultam a havazó tájat. Semmi kétség , ez reggelre nem fog elolvadni. Nem terveztem soha , hogy férjhez megyek , de arra végképp nem számítottam, hogy ilyen időjárási viszontagságok között fog megtörténni. Nem tudtam , hogy örüljek e neki , vagy mérgelődjem miatta. Egyrészt szarrá fogok fagyni , abban a vékony ki esküvői ruhában amit választottam , másrészt roppant különleges és egyedinek hat, a vastag hótakaróban a kápolnához tipegni.

Jó , hogy esik ! –adtam meg magam.

Én az örök lázadó , nehogy már úgy vonuljak az oltárhoz, mint egy átlagos amerikai mennyasszony! Elvigyorodtam az eszme futtatásomon. Karjaimat összefontam szorosan magam körül , mert a bőröm erősen borsózott. Hiányzott Rob érintése amelytől a testem azonnali gyulladást produkált. De megbeszéltük, hogy az esküvő előtti napon külön éjszakázunk, mivel az esetlegesen felgyülemlett feszültségtől, elképzelhető , hogy egymás idegeit ostromolnánk vagy hülyére szexelnénk magunkat.

A második lehetőség felvetésével ismét elkalandoztak a gondolataim. Vajon a házasság után is ennyire fogom kívánni ? Nem kéne ilyeneken gondolkodnom, hiszen az esküvőszervezéssel kapcsolatban minden simán ment, tehát Isten is azt akarja , hogy bekössék a fejem. Na meg az is megkönnyítette a dolgomat, hogy Sadie olyan volt mint egy terminátor. Ritkaság, hogy valaki egy hét alatt le tud zsírozni egy tökéletes esküvőt. A kápolna lefoglalása bizonyult a legnehezebbnek , de az én drágalátos barátném azt mondta a papnak , hogy nálam is úton a baba ezért szükséges az esküvő. Ezt nevezik kegyes hazugságnak és valljuk be Isten szolgái mostanában túl naivak. A vendéglista rendkívül rövidre sikeredett, mivel nem akartam meghívni olyan embereket akikhez nem kötődöm érzelmileg és akik esetleges kiszivárogtatnák a szaftos részleteket. Titokban akarjuk tartani , hogy összeházasodtunk. Ezért csupán a szűk családi és baráti körünket hívtuk meg ami körülbelül harminc főt jelentett.

Ruhám kiválasztását saját kezűleg intéztem a Chanelnél, beleszólást nem tűrve. Ez volt az egyetlen dolog amit egyedül szerettem volna elintézni.

A leánybúcsúztatót anyám intézte, szem nem maradt szárazon. Elhívott egy szteroidokkal teletömött chippandél fiút, aki öltáncot próbált lejteni nekem,de mivel olyan hatalmas röhögő görcsöm támadt , hogy majdnem megfulladtam le kellett állítani a produkciót. Az este tökéletesen ért végett, mivel olyan részeg voltam , hogy hárman támogattak haza.

Anyu mással is meglepett ,egy előrehozott nászajándékként a Robbal közös házunkat tetőtől talpig bebútoroztatta, ráadásul úgy , hogy mindhármunk ízlésének megfelelt. Eldöntöttük, hogy a nászút után be is költözünk.

Azt kihagytam a fontos események felsorolásából, hogy Rob minden lépésemet árgus szemekkel figyelte, ugyanis attól félt , hogy a Bekis ügy felidéződik bennem és befordulok. Persze nem mondom, hogy egy két éjszaka nem villant be néhány rémkép, de ezek azonnal elmúltak amikor beszívtam a szerelmem édes illatát. Valamint miután megtudtam, hogy Bekinél skrizofréniát állapítottak meg és intézetbe zárták, nem volt mitől paráznom.

-Aludnom kéne , holnap nagy nap vár rám-intettem magam pihenésre, majd bebújtam a pihe –puha ágyamba és azonnal elszenderültem.

***

Amikor reggel kinyitottam a szemem, egy meglehetősen furcsa érzés kerített a hatalmába. Éreztem , hogy megcsapott a változás szele .Mintha a dolgok más színben pompáznának és másképp illatoznának. Különös. Kitekintettem az ablakon , ahol ismét a gyönyörű télies táj fogadott. Tegnap este már teljesen megbarátkoztam a szokatlan időjárás gondolatával, így mosolyt csalt az arcomra a porcukor szerű palást látványa. Hatalmasat nyújtóztam az ablak előtt majd a fürdőbe indultam.

Megeresztettem a csapot és hagytam hadd csurogjon rám a forró víz. Tőlem nem megszokott nyugodtság töltött el. Kezemet lassan a szívem felé csúsztattam , megállapítottam, hogy teljesen átlagos ütemre vert.

Elbágyadva léptem ki a tus alól majd magamra csavarva a töröközőt a hajamat kezdtem kefélni.

Anyám kopogtatott.

-Kris már ébren is vagy ?

Tudna ennél hülyébbet kérdezni ? Vagy szerinte zuhanyzás közben alszom ?

-Igen anya ! Bejöhetsz ha akarsz !

Lassan bedugta bozontos fejét az ajtón és hozzám lépett. Kivette a fésűt a kezemből és átvállalta tincseim megszelídítését.

.Láttam a tükörben , hogy olyan áhítatosan néz rám , ritka alkalmak közé tartozott e pillanat mert érezni lehetett a kettőnk közötti kötődést és szeretetet a levegőben.

- Izgulsz kicsim?

- Azt hiszem nem . Szerinted ez nagy baj ?

-Dehogy , dehogy , az jó jel.-nyugtatott

-Azért egy valamitől tartok …

-Mitől?

-Ugye nem fogsz apuval veszekedni, nem akarom , hogy családi perpatvar legyen a templomban

-Majd megpróbálom magam visszafogni , ígérem. De tudod, nem könnyű azzal a 22 éves csinibabával látni, olyankor mindig olyan selejtesnek és elnyűttnek érzem magam. Ráadásul én mindig partner nélkül jelenek meg.

-Nem tudja, hogy mit vesztett anci ! Te vagy a világ legjobb és leggyönyörűbb anyukája és szeretlek!-fordultam vele szembe és forró csókot leheltem a homlokára

Anyám könnyekben tört ki.

-Annyira csodálatos vagy Kristen, és az én kicsi lányom. –szorított magához. Olyan gyorsan felnőttél. És most itt hagysz egyedül, de tudd bármi történik is én mindig hazavárlak és melletted állok

- Köszönöm anya –sírtam én is mivel nagyon jól esett ilyesmit hallani

- Rob pedig remek választás volt. Jobbat keresve se találhatnál nála. Ezt most nem csak azért mondom mert szuperszexi hanem azért,mert amikor meglát úgy csillog a szeme , hogy még egy vak is észlelné , hogy oda vissza van érted. De elég az érzelgős dumából

- törölte meg az arcát a rajtam lévő törölközőben .- Gyerünk szárítsd meg a hajad , öltözz , készülj!-sorolta a nyilvánvaló teendőimet majd kiment a fürdőből mielőtt még teljesen eltűnne a diktátor mivoltja.

Két óra múlva aztán ott álltam glédában Sadievel és anyával az oldalamon a ház előtt. Esküszöm ők jobban izgultak mint én. Engem az aggasztott , hogy vajon miért nem aggódom. Normális ez egyáltalán ? Le kellett volna rágnom minden tíz körmömet.

Egy pillantás múlva már a kápolna kapujában álltam apuval –aki időközben megérkezett a csinibabájával. Szerencsére anyával nem szólalkoztak össze legalább is ez idáig. Fura, hogy apám eddig még nem is találkozott személyesen Roberttel, igaz hangot is adott annak, hogy nagyon nincs ez így rendjén.

A harangok megkondultak a szokásos induló elkezdődött, az ajtó kinyílt, mi pedig befelé kezdtünk sasszézni. És akkor megértettem , hogy miért nem idegeskedtem ez idáig. Mert egy percig sem voltak afelől kétségeim, hogy rossz döntést hozok. Olyan természetes volt számomra , mint a lélegzés., az hogy ő és én összetartozunk egyszerűen meghazudtolhatatlan volt.

Mikor aztán megpillantottam gyönyörű szemeit a hasam összerándult és szívem heves dobogásba kezdett.

- Soha nem láttam még hozzád foghatót Kristen-suttogta mézédes hangszínével a fülembe és onnantól nálam beállt a teljes áramszünet. Csak bárgyún álltam az oltár előtt és le sem bírtam venni Robról a szemem. Ő is engem figyelt és szemében valóban ott volt az az utánozhatatlan ragyogás. A pap beszédére csupán mérsékeltem tudtam oda figyelni de amit kihallottam abból , az hasznos és értékes volt.

-Kristen akarod e az itt megjelent Robert Pattinsont hites férjedül? –kérdezte a pap

-Igen – válaszoltam teljes biztonsággal és felhúztam Rob ujjára a gyűrűt

-És te Robert akarod e feleségül az itt megjelent Kristen Stewartot

-Igen!Mindennél jobban-tette hozzá és mosolyogva ráhúzta a kacsómra a gyűrűt

- Akkor ezennel házas társaknak nyilvánítalak titeket , csókoljátok meg egymást !-mondta ünnepélyesen a pap

Szenvedélyesen tapadtunk egymás ajkaira, jóval hevesebben mint ahogyan ezt ilyen helyen illene. Egy perc után aztán a pap figyelmeztető köhintésére szétrebbentünk , és kivonultunk a templomból.

Az előtérben eldobtam a csokrot , amit hatalmas meglepetésemre anyám kapott el. Váratlan dolognak számított, hogy észrevettem , hogy egy pasi nyilvánosan megkörnyékezte ami anyámnak láthatóan nem volt ellenére. Rá is kérdeztem Roberttől , hogy ki az illető és elmondta , hogy az édesapja nagyon jó és nagyon megbízható barátja, aki ha valamit eltervez a fejében azt véghez is viszi. Értettem a burkolt célzást.

***

Meg sem vártam míg betettük magunk mögött a hotelszoba ajtaját máris vadul bontogatni kezdtem újdonsült férjem nadrágját.

-Hé nem kéne ezzel várni éjjelig?. Elvégre az a nászéjszaka!

-Ezt te sem gondolod komolyan ugye?-szakítottam meg a habzsolását és vágytól izzó tekintetébe meredtem

- Dehogyis –vigyorgott , aztán az ölébe kapott és a franciaágyhoz vitt. –Amúgy is kevés időnk marad , mert a buli után egyből indul a gépünk Bora-borára.Bár a repülőút hosszú-tette hozzá kaján mosollyal a fején

-Imádlak Pattinson !-mondam és közben elképzeltem, hogy fogjuk egymást halálra kényeztetni a repülőn.

-Én még jobban- kontrázott miközben kihámozott a többrétegű ruhámból. Nagyon precízen simogatta le rólam szerencsére az egész egyben maradt.

Hanyatt döntött majd kissé megemelve a lábamat a belső combom hintette be apró csókokkal majd a nyelvével is rásegített. Enyhe áramütésszerű érzet futott végig az egész testemen. Feljebb férkőzve csókot lopott tőlem . Rutinszerűen kapta le rólam a melltartómat, hogy hozzáférjen kedvenc játszópajtásaihoz. A mellbimbómat keményre szívogatta , míg én a férfiasságán dolgoztam a kezemmel .Édes lehelete szinte felperzselte a bőrömet. Amikor pedig a falatnyi alsómtól megszabadulva legforróbban lüktető pontomat kezelésbe vettem , elaléltam vonaglottam a karjaiban. Mikor elérte az első fázist egy vonalba került velem és a szemembe nézett.

-Kristen azt hiszem nagy baj van ..

-Micsoda? –néztem rá értetlenül

-Azt hiszem halálosan végzetesen beléd szerettem-lihegte komolyan

Lassan végigsimítottam az arcán , megpuszilgattam az állát majd a nyakát .Ő is gyengédebben szeretett tovább. Vállamba és a karomba mormolt édes szavakat míg belém csusszant. Finoman mozogtunk egymáson , sóhajaink hangja szebb volt mint a legjobban összekomponált szimfónia. Egy mozdulattal felé kerültem és a csípőmet lassan ringattam az ölén. Kezével és puha ajkával ott cirógatott ahol csak ért. A szeretkezésünk tetőpontja ismét a megsemmisítő érzést hozta el számunkra. Beteljesedésünk után még jó pár percet töltöttünk egymást ölelve, igéző szavakat suttogva egymás szájába.

Mikor már teljesen kiélveztük egymás társaságát visszaöltöztünk és lementünk a többiekhez ünnepelni. Életem egyik legszebb estélye volt ez a mai nap, sőt inkább A legszebb. Örökké emlékezni fogok rá és bármi is történjen sosem fogom megbánni, hogy hozzá mentem mindenki kedvenc vámpírjához Rob Pattinsonhoz.

***

Öt év múlva

A legtöbb ember hisz az igaz szerelemben, viszont annak tartósságában már csak nagyon kevesen. Azt mondják a szenvedély elmúlik a tűz már csak pislákol. Az édes szavak suttogását , az egymás fejéhez vagdalt szitkozódó szövegek váltják, a szexéhességet pedig a fejfájás vagy legalább is az arra való hivatkozás.

Nos lehet, hogy mi a kivételek közé tartozunk , mert semmi ilyet nem tapasztaltam az öt év során amióta Mrs. Pattinson vagyok.

Azt nem tagadhatom, hogy néha nem vitázunk egymással, de nem minden nap és nem apró cseprő dolgokon.

Szex ügyben sem panaszkodhatom ,gyakran sort kerítünk éhségünk csillapításra. Egy szó mint száz, még mindig vad szenvedéllyel szeretjük egymást.

Elgondolkodtam rajta párszor, hogy vajon miért megy köztünk minden ennyire simán. A válaszon nem kellett sokat gondolkodnom, azért mert mi kezdetektől fogva önmagunkat adtuk a másiknak. Nem tetszelegtünk, nem udvariaskodtunk egymás előtt, nem hazudtunk a kedvenc dolgainkat illetően. Mert valljuk be, ideig óráig meg lehet magunkat játszani , de nem egy életen át.

Fura, hogy két ilyen csélcsap ember ,mint mi, ennyire harmonikus kapcsolatban képes élni, de jobban átgondolva teljesen érthető is.

Az első hónapok voltak a legnehezebbek, a forgatás és a fotósok miatt. Legszívesebben már mind ketten a nyilvánosságra hoztuk volna , hogy összeházasodtunk , de a Breaking dawn befejezéséig kötött minket a szerződés. Aztán amikor a moziba került a legutolsó film amely törvényszerűen kasszasiker lett, lehullott a lepel a Robsten rejtélyről. Körülbelül három hónapig csámcsogtak rajtunk és követtek mindenhová, azután megbékéltek vele.

Jó érzés volt úgy elmenni vásárolni, bulizni és enni, hogy nem nyomnak a pofádba egy kamerát. Természetesen ezután sem veszett a nevünk a süllyesztőbe. A tini rajongók után pedig elismert filmrendezők és producerek valamint a nagykorú közönség szívébe is beloptuk magunkat. Robot Oscarra engem pedig Golden globra jelöltek.

A családommal is minden rendben van. Anyám újra férjhez ment, ahhoz a pasihoz akit az én esküvőmön ismert meg Cameronnak pedig menyasszonya van. Apám összehaverkodott Robbal , néhány hétvégén együtt kaszinóznak.

Sadie és Alex szintén remekül megvannak a kislányuk , a mi keresztgyerekük April , már öt éves . Kívülről Sadiere , de belülről az apukájára hasonlít.

Imádom nézni, hogy lesz hétről hétre egyre nagyobb és gyönyörűbb. Kicsit irigykedek Alexékre.

De nem kell , hogy sokáig egyen a fene ,mivel a pocakomban már négy hónapja növekszik egy kis jövevény. A csöpp Keith Pattinson.


Robert szemszöge


Itt ülök az Oprah showban és arról beszélgetünk , hogy alakult a Twilght utáni életem

- Elégedett vagy az életeddel?- kérdezi a háziasszony

Elégedett vagyok e ?Teszem fel a kérdést magamban

- Nincs olyan ember a Földön aki elégedettebb, boldogabb vagy szerelmesebb nálam. - válaszolom őszintén

A nevem Robert Thomas Patttinson. A feleségem a legszebb legokosabb és legérdekesebb nő a világon, Kristen Stewart akivel öt év után is töretlenül viszont szeretjük egymást. A családom és barátaim egészségesek és boldogok És ami a legfontosabb , hogy hamarosan apa leszek! Hihetetlen!- méláztam magamban.

A műsor után a parkolóhoz indulok. Meglepetés vár rám, szerelmem az autónak támaszkodva simogatja a már enyhén kidomborodó pocakját. Meggyorsítom a lépteimet és kissé felemelve a földtől forró csókkal köszöntöm. Kicsit elbódulok ajkának érintésétől ,mint mindig. Nagy levegőt veszek, lassan elhiszem , hogy ez az egész valóság, és nem csak egy tökéletesen megalkotott álomvilág.

-Minek köszönhetem ezt a szép meglepit?.

- Dr. Watsontól jövök! Nézd-tartja elém az ultrahangos felvételt amin már jól láthatóan kirajzolódik a kicsi Keith. A szemem kissé párássá válik a boldogságtól ahogy szemrevételezem szerelmünk gyümölcsét. Alig férek a bőrömbe , lelkesedve várom a kilenc hónap leteltét, amikor is végre a kezembe vehetem a fiamat.

Átöleljük egymást majd ismét szenvedélyes csókot váltunk

-Csodás kisfiúnk lesz !- szólal meg Kisten

- Ilyen alapanyagokból, még is mire számítottál-? viccelődőm amire mind ketten nevetésben törünk ki.

Nagy sóhajjal nyugtázva ezt a fantasztikus napot , tartunk az otthonunk felénk ami a remélhetőleg továbbra is ilyen tökéletes és vidám közös jövőnk színhelye lesz.



THE END



2010. november 22., hétfő

44. Bosszú


44. Bosszú




Lányok♥ Utolsó előtti fejezet, nem tudom leírni milyen érzés , nagyon kettős :):( Az előző fejis komikat komikat nagyon köszönöm.A fejezetről szólván elég rendhagyóra sikerült, de most valahogy ilyen kedvem volt, na meg nem akartam hogy langyostakony legyen az egész vége, nem vagyok pszihopata vagy ilyesmi csak bőven lesz romantika az utolsóban :D

Jó olvasást! és légyszi fejtsétek ki a véleményeteket

Csók.Láw.



Lassanként tudatosult bennem , hogy egy meglehetősen hideg padlón fetrengek arccal lefelé. A szememet még nem tudtam , kinyitni annyira öntudatlan állapotban voltam, így elkezdtem megemészteni a történteket. Annyira jutottam, hogy amikor haza akartam indulni, egy alak rám támadott . Arcát horror filmbe illő fekete csuklyával próbálta eltakarni, de hiábavaló volt hiszen hangja jellegzetes csilingelése egyből felismerhetővé tette. Buták voltunk. Számba kellett volna vennünk a lehetőséget, hogy ilyesmi könnyűszerrel megtörténhet. Így visszagondolva nem is értem miért nem tettünk ellene óvintézkedéseket Hiszen már nagyon régóta világos volt , hogy nem teljesen ép az elméje. A megszállottja volt Robnak egyenesen bálványozta. Hihetetlen , hogy amikor már minden tökéletesnej tűnt beütött a krach .Ő lesz az én vesztem, Rebecca Valdorf ,akinek az egyetlen életcélja az , hogy Mrs. Pattinson legyen. De vajon mit akar velem csinálni , megöl ? Jézusom, ez most nem vicc ! Gyerünk Kris , mérd fel a terepet!

Minden erővel arra koncentráltam , hogy felnyissam a szemhéjaimat. A szobában félhomály uralkodott , valószínűleg egy hotelszobában tarózkodtunk , legalábbis a berendezés alapján erre a tényre következtettem. Az a szemét Beki meg ott pöffeszkedett az ágyon. Még annyi emberség sem volt benne , ha már leüt és elrabol ,akkor ne a földre rakjon hanem egy puha ágyikóra. Túl nagyok az igényeim mi ?

Megpróbáltam valami eszközt keresni amivel rá tudok támadni ha bántani akar de nem volt semmi a közelben. Úgy döntöttem fene egye alapon , hogy felkelek és megkérdezem mi célja velem. Lassan apró mozdulatokkal felkanalaztam magam a földről és talpra ugrottam. Aztán kérdés nélkül az ajtóhoz futottam hátha akkor mákom van , hogy nyitva hagyta. Hát sajna benéztem, nem kicsit.


-Mi van Kristen máris távozni akarsz?-kérdezte Beki fel sem nézve a magazinjából

-Mit akarsz tőlem?

-Tudod , te azt nagyon jól! Azt ami eredetileg nekem jár és te elcsakliztad tőlem.

-Nem értem mire gondolsz, szakítottunk Robbal- füllentettem jobb helyzet elérése reményében

-Drágám én egy Valdorf vagyok , én az eredeti infókat tudom, nem azt amikkel a népet etetik a bulvárlapok. Azt is tudom , hogy megkérte a kezed, és hogy elvesz feleségül. Valaki besúgott arról is , hogy vett egy házat, de azt sajnos már nem tudta megmondani , hogy hol. Káár. Biztos gyönyörű Robank kiváló ízlése van, akárcsak nekem.

-Nézd nem tudom, hogy miért csinálod ezt ! Nem én tehetek arról, hogy nem kellettél Robnak ! Ha szakítanánk vagy esetleg elintéznél, akkor sem érdekelnéd, mert nem vagy komplett!

-Ha belém nem szerelmes akkor másba se legyen! Van fogalmad arról, hogy neked mindaz hipp hoppran az öledbe hullott amit én még kemény taktikázással sem tudtam megszerezni ?

-Jézusom Beki, te tényleg beteg vagy , , gondold át, hülyeséget akarsz csinálni ?

- Félsz tőlem ?- jött hozzám közelebb és a falnak préselt.

Nagyot nyeltem. Hülye kérdés, vajon ki nem csinálna be a gatyájába ha összezárnák egy elmeroggyanttal?

-Nem- szuszogtam végül csupán azért , hogy nehogy azt gondolja, hogy minden téren ő van fölényben.

-Majd fogsz!-mondta kimértem aztán visszasétált a helyére

- Remélem tudod, hogy ezt nem úszod meg büntetlenül. A rendőrség és Rob is keresni fog.-mondtam amikor felmértem, hogy józan érvekkel már nem lehet hatni rá

- És miért gondolnának pont rám ? Nem emlékszel , már régóta elköltöztem a környékről.

- Nem vagy annyira okos mint amilyennek képzeled magad, Beki, rá fognak jönni akár mire is készülsz. De mit is akarsz művelni velem?

-Nos , azt még én sem tudom pontosan, de nyugi majd kitalálok valamit , és hidd el nem fogod élvezni

Nem tudom leírni pontosan milyen rémképek futottak át az agyamon. Hihetetlen volt , hogy egy ilyen gyengének és bájosnak tűnő nőben ennyi bolondság, düh, erő és bosszúvágy sorakozott. Mondhatni a sorsom meg volt pecsételve. Riadtam bámultam ki az ablakom , megpróbálván felmérni , hogy a város mely részében lehetünk. Szerencsére pont ráláttam a szomszéd épület utcatáblájára. Észrevehetetlenül végigtapogattam a zsebeimet .Éreztem a belső kabátzsebemből kidomborodó mobilomat. Mégsem akkora lángész , nem kutatott át! Most már csak meg kell várnom amíg eltűnik valahová és hívok segítséget.

-Legalább annyi eszed volt , hogy a kocsimmal ne itt parkolj le? –kérdeztem ártatlanul. Láthatóan betaláltam nála , mivel az arca egyből elsápadt.

-Úgy sem tűnik fel senkinek !-intézte hozzám szavait, de látszott , hogy bizonytalan önmagában.

-Te tudod, de azt is vedd számba , hogy egy híresség vagyok akinek a paprazzik követik minden mozdulatát! Ha észreveszik az autómat , fél órára rá már az interneten olvasgatják…aztán valakinek feltűnik , hogy eltűntem és voilá ,rács mögé kerülsz

-Francba. Lemegyek. De ne is gondolkozz azon, hogy megszöksz , mivel dirket a 10.-en béreltem szobát. –kacagott ördögien

Istenem még azt is benyögte , hogy hányadikon vagyunk , ta

lán visszatér a szerencsém ?-

mosolyodtam el magamban


Amint kilépve kulcsra zárta az ajtót megvártam amíg már nem hallom a magassarkúja topogását és remegő kezekkel előkaptam a telefonomat. Nem volt kérdés , hogy kit tárcsázok. A kijelző már 15 nem fogadott hívást mutatott, még szerencse hogy le volt némítva , különben annyi lett volna a szabadulási tervemnek.

Első kicsöngés után felvette

-Kris ! Végre ! Hol vagy ?Sadievel és Julessal már mindenhol kerestünk! –halottam meg Rob kétségbeesett hangját

- Légyszi gyere értem gyorsan!Egy moonstreet-i hotelben vagyok a tizediken valamelyik szobában.

-Hogy kerültél oda? Egyben vagy ?

- Beki leütött és idehozott. Teljesen elöntötte az agyát a lila köd, azt hiszem meg akar –nyeltem egy hatalmasat- ölni.

- Jézus !Tarts ki sietek ahogy csak tudok !

- Félek-haraptam az ajkamba

- Nyugalom , szeretlek. –szólt és letette.Az ő hangján is érződött egy jó adag kétségbeesés, persze gondolom most ismét magát fogja hibáztatni a zakkant barátnője miatt. Csak érjen ide időben !


- Ahj Kristen-csóválta a fejét Beka az ajtón belépve. Annyira megnehezíted a dolgom !. De én is buta voltam csupán fél úton tűnődtem el rajta, hogy te miért lepleznél le egy olyan bizonyítékot amely elősegítené , hogy megtaláljanak. Buta Beki..-Kit hívtál fel mi ?-markolt bele a hajamba és a földre kényszerített

-Senkit!

-Ne hazudj ! Véged van ribanc!-vett elő egy kést a retiküljéből és hevesen felém hadonászott

-Segítség, segítség –sikoltoztam hátha valaki felfigyel a dulakodásunk hangjára és közben a sarokba húzódtam

-Jajj de édes vagy amikor rettegsz. Elmehetnél egy horror film castingjára , kiváló áldozta vagy!

-Te meg kiváló idegbeteg-csúszott ki a számon de aztán befogtam mert tudtam , hogy nem jó ötlet tovább szítani a tüzet

-Gyorsan akartam végezni veled , de semmi okom , hogy ennyire jófej legyek veled. Azt akarom, hogy szenvedj ahogy én !-húzta végig a kést a kezén ellenőrizve élességét - Tökéletes –állapította meg. Azután pedig felém közeledett a kést rám irányítva

Nem akartam elhinni, hogy ez komolyan megtörténik. Elmondhatatlanul pánikoltam és a legrosszabb az volt, hogy tehetetlen voltam , semmim nem volt ami védekezésre alkalmas lenne.

-Beki ne csináld ezt kérlek !

-Most jön a könyörgés egyre jobb ! És miért ne csináljam a két szép szemedért ?

-Nem miattam ! Gondolj Robra , ha most kárt teszel bennem örökre megutál.

-Nem érdekel , amúgy sem vagyok a szíve csücske , miattad.

-Beka beteg vagy , segítségre van szükséged. Szerzünk kiváló orvosokat akik segítenek neked.

-Nekem nem kell senki segítsége, segítek magamon!- lebegtette a kést

-Azt mondtad , hogy szereted Robertet, nem ?- habogtam

-Jobban mint bárki mást

-Akiket szeretünk azoknak nem okozunk fájdalmat! Te..te tudod milyen a fájdalom amit én okoztam neked , szörnyű igaz ?-próbáltam védőbeszédet mondani rekedtes és aggodalommal teli hangszínnemmel. Ne tedd vele ugyanazt amit te is átéltél. Te sem akarod igazán, csak össze vagy zavarodva, de mi itt vagyunk segítünk neked , rendben-nyújtottam felé a kezem.

Rebecca szemei elpárásodtak , a kés hatalmas zajjal a földön koppant .Ő maga térdre ereszkedett és zokogásban tört ki .

-Sajnálom- bőgött .-Nem tudom mi van velem ! Segíts-nézett rám ,könnyei patakokban folytak . Nem féltem többé tőle csupán szánalmat éreztem iránta.

- Segítek!-mondtam és elhúztam a közeléből a támadóeszközt. –Csak add ide a kulcsot !

- Remegő kézzel nyújtotta át és összekuporodott a földön.


Robert szemszöge


Már a reggelem is rosszul indult. Sadie felhívott, hogy Kristen nálam aludt e mivel azt mondta, hogy ma reggel találkoznak , de nem találta otthon.

Nálam sem volt szóval elkezdtem aggódni miatta. Lehet hogy megijedt az elkötelezéstől vagy ami még rosszabb , hogy baja esett? Azzal a tudattal még együtt tudnék élni , hogy valahol máshelyen más valakivel van együtt egészségesen, de azt hogy valaki vagy valami kárt tesz vagy tett benne ,abba belehalnék.

Hiába hívtam kicsengett, de nem vette fel.A létező összes ember felhívtam akivel Kris valaha is érintkezett, de senki sem halott felőle semmit.

Szegény Sadieért is aggódtam, hiszen nem tesz jót neki az idegeskedés, na meg Jules az anyatigris károgása. Ő volt a fő feszültség okozó persze teljes mértékben megértem hogy félti a lányát-ahogy mi is- de nem kéne velünk megosztani a horrorsztoriait.

Az első percben mázsás kő esett le a szívemről amikor Kris felhívott, aztán amikor elmondta, hogy mi van az ájulás kerülgetett. De meg kellett őriznem a hidegvérem . Ennél rosszabb már nem jöhetett volna, ez a jéghegy csúcsának bizonyult. A legteteje mindennek. Egy őrült bige , aki ráadásul miattam golyózott be. Szép vagy Pattinson ha csak egy újjal is hozzá ér Krishez biztos , hogy kitépem az összes szál szőke haját.

Sadienek csak annyit mondtam, hogy megtaláltam Krist és elmegyek érte , nem akartam tovább húzni az idegeit.

Dühös vad módjára nyomtam a gázt , nem érdekelt semmiféle sebességhatár. Közben a rendőrséget is felhívtam , mert ez már nem olyasféle ügy amit el lehet tusolni.

Négy rendőr állt diszkértem a hotel előtt. A portán megkérdeztük melyik szobát vette ki Beki és felfelé indultunk bár kifejezetten arra kértek , hogy jobb lenne lent megvárni őket, de én természetesen nem engedtem. Beleegyeztek , hogy velük tartsak de szigorúan hátul kellett maradnom.

Meglepetésünkre Kris ekkor jött ki az ajtón. Keze lába úgy remegett mint a nyárfalevél , haja kócos , arca megviselt volt.

- Istenem Kris de jó . hogy egyen vagy-szorítottam magamhoz olyan erősen ahogy csak bírtam. Ő is legalább ekkora erővel préselte magát hozzám.

- Annyira féltem Rob –szaladt ki pár csepp könny a szeméből amely néhány pillanat múlva már patakká duzzadt.

- Bántott?-néztem rá komolyan

- Nem –rázta a fejét. Szerencsére sikerült jobb belátásra bírnom. Rob ő nem rossz ember, csak beteg ,orvosi segítségre van szüksége. Megígértem neki , hogy támogatom.

Édesem , ennyire jólelkű. Még azon is segíteni próbál aki az előbb bántalmazni akarta.

- Rendben kicsim.


Eközben a rendőrség kivezette Bekit. Arcán zavarodottság tükröződött és a következményektől való félelem. Kicsit leültünk megemészteni a történteket. Ahhoz képest jól volt, hogy Beki épp az előbb akarta kinyiffantani. Hagytam had zokogja ki magát rendesen, bevallom én is tudtam volna sírni.

Az eset után még be kellett mennünk a rendőrségre. Közölték velünk , hogy levélben értesítenek minket a tárgyalás időpontjáról ami tök felesleges, mert Bekit nem fogják elítélni az elmeállapota miatt. Persze az , hogy diliházba dugják épp elég szívás neki.


A hatalmas megrázkódtatások után lesújtva ballagtunk a kocsim felé.

-Kris ha most egy kis időre van szükséged , megértem. Ha akarod elhalasztjuk az összeköltözést és minden mást is. Tudok rád várni ameddig csak kell.-fordítottam szembe magammal

-Rob ! Még soha nem akartam jobban összekötni veled az életem mint most.-nézett rám komolyan. Rájöttem, hogy felesleges elpazarolnom akár egy percet is a szerelmem nélkül, ostoba aggályok miatt. Nem akarok többé azon töprengeni , hogy hol hibáztam vagy hol fogok , hanem végre élvezni akarom az életem, veled. Házasodjunk össze már ezen a héten, persze csak ha te is szeretnéd.

-Igen, Jó . Persze, hogy szeretném.- mondtam jópár oktávval feljebb. Uram atyám végre elvehetem a nőt akit szeretek-ordítottam ki magam örömömben -De ugye nem azért mondod mert sokkos állapotban vagy ?

-Esküszöm, hogy nem ! –mosolyodott el

-Köszönöm Kris . Szeretlek , szeretlek, szeretlek –hintettem be forró csókokkal a nyakát és képzeletben már a föld felett szárnyaltam fél méterrel. Én voltam a világ legboldogabb embere.


Jahj igen és nyugodtam leírhatjátok, hogy mit szeretnétek mindenképpen viszontlátni az utolsó részben, és akkor megpróbálom beleszőni :)

2010. november 20., szombat

43.fejezet Akarlak


Sziasztok! :) Remélem nem baj, hogy ennyit várakoztattalak titeket, de egyre nehezebb szívvel hozom a fejit tudván , hogy hamarosan vége .
Figyelem függővég !
A komikat nagyon szépen köszönöm és az új töriről való visszajelzéseket is ,nagyon sokat segítenek :D A fejihozás tőletek függ, tessék komizni !:)
Szeretlek titeket
xoxo


43.
Akarlak

Szörnyen zavarban voltam. Nem azért mert nem tudtam a választ, hiszen az egyértelműen igen volt. Csupán egy angol mélységesen régimódi gondolkodású férfi nincs hozzászokva ahhoz, hogy egy nő megkérje a kezét. Ez egyértelműen a férfi dolga. Persze a vaskalaposságomtól függetlenül, rábólintottam egy kaján vigyorral a képemen, hiszen az ég adta egy világon nem létezik olyan szokás és előírás amiért Kris szeméből kiűzném ezt a csodálatos és reménnyel teli csillogást .És jól is tettem , hogy beleegyeztem mivel utána mennyekbe repítő kényeztetés részese lehettem.
***
Akkora mázlista voltam , hogy Kris itt maradt velem Magyarországon egész idő alatt. Nagyon becsülöm őt amiért zokszó nélkül tengette napjait amíg én dolgoztam , de próbáltam kárpótolni hatalmas csokor virágokkal, forró fürdőkkel és titkos késő éjszakai sétákkal Budapest eldugott parkjaiban. Olyanok voltunk mint az eltiltott szerelmesek akik csupán az sötét leple alatt lehetnek egymáséi. Ez jelképesen valamennyire igaznak is bizonyult.

A hazautazás napján kettős érzelmek lappangtak bennem. Egyrészt alig vártam, hogy a saját ágyamban alhassak-vagy legalábbis Krisében, másrészt viszont jólesett , hogy ebben az országban egy kis szabad levegőhöz jutottam, megszállott rajongók és paparazzik nélkül.
A rémesen hosszú repülőút alatt –amit egyetlenem szundikálással töltött-én a fejemben közös jövőnket tervezgettem. Na nem a gyerekeink nevét meg az őszülő hajjal való ücsörgést a gangon, hanem azt , hogy talán össze kéne költöznünk .
Régebben már szóba került, hogy vehetnénk egy lakást ami a kis szerelmi fészkünk lenne és most így , hogy kész arra , hogy az enyémhez kösse az életét ideje ezt megvalósítani.
Steph régebben mesélt egy házról ami varázslatos , modern és ami a legjobb benne , hogy teljesen eldugott helyre építették. Kíváncsi vagyok rá. Ha hazaértünk el is megyek megnézni. És ha úgy gondolom ,hogy megfelel mindkettőnk ízlésének, akkor meg is veszem. Kris véleményét azért nem kérem ki mert meglepetésnek szánom és úgy érzem , hogy már eléggé kiismertem őt.


A hazaérkezés éjszkáján Kristen nálam aludt. Megreggeliztünk aztán el kellett mennie egy válogatásra. Én kaptam az alkalmon elkértem Stephtől a címet és meglátogattam a házat. Mondanom sem kell alig találtam oda pedig tájékozódás terén nem panaszkodhatok, de ezt a tényezőt most pozitív tulajdonságként tudtam feljegyezni.

Az épület mind kívülről és belülről egyaránt csodaszép volt. Emeletes kovácsoltvas kerítéses luxuslakás. Mindkettőnk személyiségének megfelelő stílusjegyekkel rendelkezett. Egy pillanatig sem gondolkodtam rajta , hogy meg vegyem e. Az ingatlanos egy hét alatt elintézte nekem a papírokat, titoktartási nyilatkozattal egybekötve. Szörnyen vártam már a pillanatot amikor megmutathatom Krisnek a szerzeményem.

Hatásvadász módon estére időzítettem a látogatást.

-Rob ez nem vicces , vedd le ezt a hülye kendőt-rinyált szerelmem

-Ez így van megírva a nagykönyvben is szóval jó lenne , ha nem veszekednél velem!- intettem le

-Már kétszer megbotlottam .Áuuuu. …Oké háromszor

-Na gyere –szóltam és felkaptam az ölembe amíg átvágtunk vele az előkerten
-Ugye nem fogsz fejbe vágni és elásni ?

-Nem , golyó általi halált terveztem-

-Háháhá kacag a májam!

-Na jó itt vagyunk- szóltam ünnepélyesen és talpra állítottam Krist

-Hol is van ez az itt ?

Nem válaszoltam csupán kioldottam a fekete selyemszalagot ami a szemét takarta


Kristen szemszöge:

Miután sikerült magamat összekanalaznom szóra nyitottam kiszáradt ajkaimat

-Vettél egy házat?

-Igen .ÓÓÓ értem. Nem tetszik, ugye? Nem kellett volna , túl sok , oké , értem. Talán még vissza lehet csinálni-fixírozta a gyepet csalódottan

-Nem,nem, nem –csitítottam. Ez tökéletes édes!Annyira szép már most úgy érzem mintha haza érkeztem volna , pedig még csak a külsejét láthattam-szóltam majd átöleltem

-Megnézzük belülről is ?

-Tényleg tetszik, nem hazudsz ?

-Szoktam én olyat?- passogattam ártatlanul és forró csókolt leheltem a szájára, azután pedig elindultunk befelé. Nem volt még berendezve, mégis beleszerettem.
A hatalmas , letisztult terekbe és kesze-kusza formákba. Miután átvizslattuk a második emeletet is , Rob a teraszra invitált, arra hivatkozván , hogy csodáljuk meg a kilátást.
A kilátásnál valami ezerszer csodálatosabb dolog fogadott. A balkon ki volt rakva apró gyertyákkal , amelyek egy Hozzám jössz ? feliratot alkottak. Nem vagyok egy érzelgős csaj , de ez tagadhatatlanul megpuhította a lelkem. Már a könnyeimmel küszködtem , de aztán visszaparancsoltam őket-jobb is különben lőttek volna a vagány csaj attitűdömnek .

-Szóval akkor ez már a harmadik házassági ajánlat. Remélem még nem unod. Szóval… Hozzám jössz feleségül ?- térdelt le elém Rob egy nyitott dobozzal a kezében.

-Igen, igen és igen- mosolyodtam el

-Húú-fújta ki magát megkönnyebbülten és felhúzott egy igazán elegáns gyűrűt az ujjamra

-Szeretlek Pattinson! És ez a gyűrű és lakás is gyönyörű

-Én is szeretlek Stewart-szorított magához erősen

Természetesen ,,felavattuk” az új lakást a mi perverz kis módszereinkkel. Másnap elhatároztam, hogy meglátogatom Sadie-t és elmesélem neki a fejleményeket. Annyira rossz érzés kerített a hatalmába, úgy éreztem mintha valaki folyamatosan figyelne sőt mi több követne. De ezt a paranoiásságomnak tudtam be. Ha ennyit képzelődöm a végén még bedugnak valami diliházba.

Sadie repdesett az örömtől amikor meghallotta, hogy bekötik a fejem.A gyűrűmért pedig annyira odavolt, mint egy kisgyerek a gumicukorért. Persze figyelmeztettem , hogy ne merjen elkezdeni esküvői ruhákat válogatni, hiszen a házasság még a jövő zenéje. Természetesen nem lehetett lelőni egyből előkereste, azokat az esküvői magazinokat , amelyekből ő válogatott annak idején. Valamint az első ultrahangos fotóját is megmutatta ami sokkal jobban érdekelt a flancos ruháknál. A hasa már elkezdett kikerekedni hisz a negyedik hónapban volt. Hihetetlen , hogy hamarosan keresztanyuka leszek ! És lehet hogy feleség is és… anya. Vajon jó anya lennék, vagy olyan akit utál a kölyke? Visszagondolva fiatalabb koromban gyűlöltem anyámat, a kioktató hangnemét meg az önbizalmamat porbatipró modorát. De így felnőtt fejjel , egészen máshogy látom a dolgokat. Sokkal tisztábban . Ha akkor az egekig magasztalt volna, nem törekedtem volna arra , hogy egy jobb és jobb legyek. De úgy , hogy semmi nem volt neki tökéletes, ki tudtam magamból hozni a legjobbat anélkül, hogy ráeszméltem volna. Csupán akkor tudatosult bennem a felismerés amikor a Twilight premierje után több száz rajongó sikította a nevem az épület előtt.

-Lassan megyek is –szólaltam meg végül- Nézek pár bútort az új lakásba

-Mikor költöztök be ?

-Amikor már minden megvan. Nem tudom anya mit fog hozzá szólni. Amikor tavaly egy időre elköltöztem akkor is teljesen maga alatt volt, de aztán amikor a fotósoktól már levegőt sem tudtam venni akkor visszaköltöztem.

-Nem mintha olyan sokat lenne otthon

-Hát, jah. De azt mondja, számít az a tudat, hogy arra érsz haza , hogy a kicsi lányod otthon vár

-Ezek az anyák !

-Héé mit szólnál, ha holnap elmennék közösen körülnézni valami bútorboltban. Ma már úgy is késő van és mire mennék a kiváló ízlésed nélkül

-Tudod, hogy imádok lakberendezni. Akkor holnap érted megyek 10-re. Oké ?

-De tudsz te így ??

-Terhes vagyok, nem mozgássérült- forgatta a szemét

- Rendben , akkor holnap.

Sötét volt már odakint és nem emlékeztem hova parkoltam. Csak én lehetek ennyire hülye!Aztán amikor megtaláltam a kocsimat észrevettem, hogy egy alak támaszkodik neki. Odamentem, hiszen kocsi nélkül még sem mehetek haza.

-Kristen, örülök, hogy újra látlak. Najó úgy is tudod, hogy ez nem igaz- szólt a hang majd a háta mögül elővett egy tárgyat amit nagy erővel a fejemhez vágott. A lábaim összerogytak alattam , a fejem szörnyen sajogott nem bírtam tovább tartani a kapcsolatot a külvilággal ..azt hiszem elájultam.

2010. november 15., hétfő

42.NyakigLove


42.fejezet


NyakigLove


Meghoztam!:) A perverz hajlamokkal megáldott olvasóknak biztosan tetszeni fog, remélem a többieknek is. A következő a helyzet. Úgy néz ki ez a pillanat is eljön lassan a végére érünk ennek a törinek ( nyugalom lesz Robstenes utánpótlás) Már úgy volt egyszer , hogy itt a vége de kitaláltam egy csavart aminek hála több mint 10 fejit hozzá tudtam toldani. De most már inkább elkezdeném a másik történetet mivel nem akarom elrondítani felesleges bonyodalmakkal, szóval ennek 2-3 feji múlva vége.Most sírok:):( De nyugi a maradék fejikbe minden jót belepaszírozok. Várom a komikat és egyben köszönöm is őket.


Puszi.

Kris szemszöge:


Mikor megpillantottak engem Barbara egyből lepattant Rob testéről és maga elé kapta a kezeit.

-Istenem Kris , de jó , hogy itt vagy- fakadt sírva.-Tudom, hogy nem fogod elhinni de rám mászott. Felhívott magához egy kávéra , aztán megcsókolt. Én nem viszonoztam a közeledését , de fittyet hányva rá egyre többet akart. Aztán letépte rólam a ruháim és megpróbált megerőszakolni, ha nem jössz meg is teszi-temette arcát a tenyerébe

Rob meg sem tudott mukkanni csak tátott szájjal bámulta az eseményeket.

Higgadtan odasétáltam Barbihoz és a kezemet a vállára tettem.

-Annyira sajnálom Barbara –simogttam meg aztán ujjaimmal lassan a haja felé kúsztam , és belemarkolva húztam lefele , hogy lássam az arcát.-Sajnálom, hogy azt hitted beveszem ezt a mesét. Komolyan azt képzeled , hogy be tudsz etetni ?

Fogait csikorgatva próbált kiszabadulni a kínos kötelékből.


-Hidd el , hogy így volt! Nem hazudok!

-Azt sem hinném el , hogy Robert képes lenne megcsalni veled, de azt meg főleg nem , hogy arra vetemedjen , hogy bárkit is megerőszakoljon. Meglátszik, mennyire nem ismered se őt sem engem.

Mikor látta, hogy vesztésre áll, ő is belemarkolt az én hajamba, és teljes erővel cibálni kezdte. Utána már minden ment :harapás, karmolászás. Én álltam nyerésre, de Rob szétszedett minket.

Vörös fejjel és hangosan ziláltan álltunk egymással szemben Robbal közöttünk. Rob a cicababa felé fordult.

- Tűnj el innen most azonnal Barbara. Nem akarlak soha többé látni. És megnyugodhatsz, mivel te is tisztességtelen eszközökkel játszottál én is azzal fogok. Nem érdemes holnap bejönnöd a forgatásra, mivel kirúgatlak. Előadhatod a sztoridat de senkit nem fog meghatni. Az én szavam a tiéddel szemben , gondolom te is érzed a különbséget!

-Chhh- horkant fel majd felkapkodta a ruháit a földről és eltűnt.


-Kristen erre tudom, hogy nincs mentség -kezdte Rob , de ajkaimmal betapasztottam az övét.

Nem haragudhattam rá, hiszen ő nem tett semmi rosszat, az az egyetlen vétke , hogy néha túlságosan is naív. Ezek a feltörekvő nőszemélyek meg mind ki akarják használni vagy csupán megszállottan belé vannak esve. Különben is az ajtón keresztül tisztán értettem minden szót , szóval nem volt nehéz levenni, hogy a csaj a ludas.

-Jól értettem, hogy ez azt jelenti , hogy hiszel nekem ?

-Rob, annyi mindenen keresztül mentünk már együtt, hogy felismerem azt ha valaki szét akar minket választani. Már a bulin is láttam , hogy teljesen rád volt indulva , amikor pedig beszállt a limódba , tudtam hogy le akar venni a lábadról.

-Szóval ezért vagy itt ? Mert nem bíztál bennem ?

-Én benne nem bíztam , és tudom, hogyha ugyanez a jelent úgy játszódott volna le , hogy én nem lépek közbe , akkor is letakarítottad magadról.

-Jól gondolod, már majdnem sikerült is, de elég keményen küzdött-mutatott a nyakán lévő karmolásnyomokra.

- Egyébként nem csak emiatt vagyok itt. Megnéztem a videót, nem bírtam reggelig várni. És abban a pillanatban rájöttem , hogy nekem itt a helyed mellettem .És igen , én tanúsítottam először elgyengülést szóval fél óra múlva a meglepetésemmel várlak a szobámban a 119-es ben. Addig szedd össze magad tigris !

-Oké-nézett rám csillogó szemekkel és apró csókot lehelt az ajkamra

Nem is gondoltam át mire készülök éppen , csak kétségbeesetten kutattam a csomagomban. Találtam egy megfelelőnek tűnő szexi fehérneműt. Gyorsan magamra kaptam , A hajam kibontottam és megigazgattam a tükörben Kulcscsontomra pedig fújtam egy leheletnyi Chanel parfümöt, mivel ez volt Robert kedvence. A szobában található gyertyákat és mécseseket meggyújtottam, a vázából kiszedtem a rózsákat és lehántott szirmaival beborítottam az egész ágyat. Tudom , hogy ilyesmivel a fiúk szokták meglepni a nőket , de ez rendhagyó alkalom volt és különlegesre akartam. A minibárból kivettem egy üveg pezsgőt , meg két poharat és az asztalra helyeztem . Kényelmesen de ugyanakkor szexis pózban elhelyezkedtem az ágyon és vártam a hercegem.


Robert mesél :


Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra amikor tudatosult bennem, hogy Kris nekem hisz. Pedig amikor elkezdte Barbi vállát simogatni azt hittem , hogy nekem annyi, de hát mint megtudtam Krisnek ez a speciális módszere arra, hogy hogyan tépjünk meg valakit mielőtt az észrevenné , hogy mire is készülünk.

Még mindig azon örvendezek , hogy hisz nekem, na meg azon , hogy egy meglepetéssel vár a szobájában . Nem akarom magam hiú ábrándokba kergetni, így nem gondolok semmire. Átadom majd magam a pillanatnak és meglepődöm . Már most rohadtul izzad a kezem és tíz perc visszavan.

Fel alá járkáltam a szobámban , és tördeltem az ujjaimat. A retkes óramutató pedig alig mozdult . De aztán vége lett a kínszenvedéseimnek az óra a 22-es számra ért szóval indulhattam. Szinte futva tettem meg az utat a 119-es szobáig. Kopogtattam.


-Gyere nyitva van !-szólt ki Kris

Benyitva csodás látvány tárult a szemem elé . Hangulatvilágítás, pezsgő rózsaszirmok, de ami még ennél is gyönyörűbb volt Kristen a hatalmas franciaágy közepén várt rám. Testét sejtelmesen takarta egy fehér lepedővel , csupán a formás lábai kandikáltak ki .

A földet verdeső állammal odasántikáltam és megálltam az ágy előtt.

-Szóval ez a meglepi?

-Aha, gyere és csomagold ki-vigyorodott el Kris és nekem természetesen nem kellett kétszer mondani. Ledobtam a cipőmet és mellé huppantam. Csókolgatni kezdtem a vállát amire ő összerezzent, majd az ajkaimat kereste . Vadul csókoltuk egymást a vérem úgy lüktetett az ereimben , hogy nem voltam benne biztos, hogy nem durran szét. Lejjebb akartam jutni, hogy kényeztethessen szerelmemet de ő nem engedte. Hanyatt döntött az ágyon és rámült. Kínzó de ugyanakkor gyönyörködtető lassúsággal bontogatta az inggombjaimat. Mikor kihámozott az ingemből végigcirógatta a hasamat. Egyszerűen imádtam sőt csodáltam az egész nőt, ahogy elsajátítja és alkalmazza rajtam azokat a kicsiny praktikákat amivel a mennyekbe képes repíteni. És ez most nem az általános dolgokról szólt , a vesémbe látott , a legapróbb erogénzónáimat is ismerte. Lesimogatta rólam gyorsan a nadrágot és vagy tizenöt percen keresztül becézgette a férfiasságom. Kívánhat többet ennél egy hímnemű lény ?

Akartam , hogy végre egymáséi lehessünk , de ő felállt magára csavarta újra a lepedőt , fogta a cigijét és az erkélyre sietett.

Az agyamat elöntötte a lila köd , amiért félbehagyta a mókázást.

Természetesen utána mentem. Kiérve jóleső hideg csípte a bőröm , ami egyáltalán nem volt baj hiszen rendesen kimelegedtem.

- Mit képzelsz mit csinálsz ?- emeltem fel és a párkányra ültettem.

- Jézusom és ha kiesem ?Nagyon magasan vagyunk Rob !

- Így jár az aki játszadozik egy éhes farkassal -mondtam neki és lefejtettem róla a lepedőt majd fehérneműjét eltolva mohón vettem kezelésbe a nőiességét. Hihetetlenül forró volt és kellemes. Kris szinte elaléltan vonaglott a rátörő apró orgazmusoktól, és amikor már ujjaimmal is rásegítettem kielégítésre , nem bírta tovább.

-Dugj meg most …kérlek-esedezett és ettől az egóm már az egeket verte

- Ejnye de mocskos valakinek a szája!

- Kussolj-szállt le a korlátról .Az erkélyen található napágyra döntött és magába vezette a férfiasságom. Azután váltakozó gyorsasággal üldöztük egymást az édes beteljesülés felé.


***

-Rob, Rob-nyomott apró puszikat Kris az arcomra, és egyből kipattantak a szemeim

-Nézd napfelkelte , hát nem csodaszép

-De-mosolyodtam el én is az arany fénycsóvákat tanulmányozva.- Jézusom , elaludtunk idekint?- kaptam észbe.. Fura , hogy egy cseppet sem fáztam.

-Viccelsz én most is izzadok

-Szeretlek –vontam fejét a vállamra és megcsókoltam

-Én is szeretlek mindennél jobban Rob.És ami azt illeti szeretnék kérdezni valamit.

-Bármit.


-Furán fog hangzani és még magam sem békéltem meg vele hogy ezt ..és tudom, hogy mi volt ezelőtt …de most ezt gondolom és ha nem kérdezem vagy mondom el akkor …..mert most ezt akarom és tudod hogy milyen vagyok és uhhh..nem is tudom-túrt a hajába


- Kris kinyökögnéd végre ?

-Oké-fújt egyet. –Szóval Rob hozzám jönnél mármint elvennél mégiscsak feleségül?


Nem voltam benne biztos, hogy jól halottam e vagy halucinálok, hogy a barátnőm aki egy hónappal ezelőtt nemet mondott az házassági ajánlatomra megkérte az én kezemet ?